Ma Nándor, János, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A legszebb női arc
Niki fedezte fel. >
A visszatérés naplója
Első nyilvános naplómat 1988. szeptemberében és októberében vezettem A Száműzetés naplója címmel. Ez volt a hozzájárulásom a belgrádi nemzetközi, októberi írótalálkozóhoz, illetve annak vezértémájához (Az irodalom és a száműzetés).
Hétfő, augusztus 20.
Szeretném, ha e második, két évvel később íródott naplómat A visszatérés naplójaként címezhetném. Szeretném, ha mindenki visszatérne otthonába, visszatérne önmagához. Az idei októberi találkozó kételyeket vált ki belőlem. Témája Az utópia vége és a világszellem. Vajon ez más szóval azt jelenti, hogy visszatérés nincs?
Hadd mutatkozzam be azonban. Községi tisztségviselő vagyok (igaz, csak ideiglenesen), s a papírt a gépbe húzva, első célom, magától értetődően, a hatalom leleplezése. Ez azonban egyáltalán nem könnyű feladat. Erről minden átlagos újságíró és újságolvasó többet tud nálam. Arra azonban rájöttem, hogy a hatalom természetszerűen komolyan veszi önmagát. A községi hatalom valóban komoly. Az újvidéki végrehajtó tanács jól előkészített ülése ugyanolyan precíznek és tisztának hat mint egy vakbélműtét. Itt nem szabják meg a meggyőződést, nem ültetik át a lelket, mint az ideológiai igazgatásban. A községi igazgatás az alapelemekkel: a földdel, a vízzel, a levegővel és a tűzzel foglalkozik, vagyis felhasználásuk módjával és díjával.
Tehát a föld.
Mai munkanapomat a végrehajtó tanács csapatának tagjaként az Új temetőben kezdtem. Eddig kétszer jártam itt: Miroslav Antić és Fehér Ferenc temetésekor. Sajátjaimat sosem temettem, és sohasem jártam rokonaim sírjánál. Legközelebbi hozzátartozóimnak nincs is sírja. A sírok számomra könyvtárak, nem pedig olyan helyek, ahol félelemmel vegyes tisztelettel érinthetném saját biológiai gyökereimet. Az Új temető megalkotói valószínűleg hasonló érzéketlenségben szenvedtek. A halottat szerintük egy platón kellene búcsúztatni, magához a sírhoz pedig – hisz azok összezsúfolódtak – csak a legközelebbi hozzátartozók juthatnának el. Az elhunyt családja azonban mindig tízszer nagyobb az élő ember családjánál. Mindenki ki akarja kísérni, ezt meg is teszik, és eközben a szomszédos sírokat tapossák. Az 1974-es év mérnökei, az alkotmány mellett lelkükön viselik a temetkezési koncepciót is. Az Új temető hamarosan telítődik, és a közeljövőben bővíteni kell (sőt, egyes javaslatok szerint vallási alapon kellene felparcellázni). Az egyik oldalról Sajlovo, a 300 lelket számláló, jobbára engedély nélkül épült település határolja. Dúl a harc élők és holtak között. Nappal a temető erősíti sorait, éjjel a szomszédok lopják a kereszteket, tűzifát hasogatnak belőlük. A temetőiroda falán lógó grafikon villáma felfelé ível: ebből derül ki, hogy rohamosan növekszik a temetések száma. A nyilvántartást hamarosan komputerizálják: Világ halottjai, egyesüljetek! A krematóriumból azonban még jó ideig nem lesz semmi. No de, itt van, a belgrádi. Itt is érvényesül a tisztségek központosításának koncepciója. A tűz a köztársaságé. A tartománynak a hamvakat adják vissza.
Szerda, augusztus 22.
Több mint 50 év után visszatér Újvidékre Bajcsy-Zsilinszky Endre neve, és reméljük, toleráns, racionális szelleme is. Vele együtt, utcanevek formájában visszatér I. Péter király, Nikola Pašić, Petar Bojović tábornok; Boris Kidrič és Edvard Kardelj pedig letűnőben van. Velük együtt előhírnökük is, a Magyar Tanácsköztársaság. Szerintem épp
Sinkó Ervin nevének, a bolsevik forradalom tanújának, tolmácsolójának és áldozatának kellene helyettesítenie a forradalmi elnevezéseket, az illetékes bizottság azonban kitartott javaslata mellett, mármint Bajcsy-Zsilinszky neve mellett Sinkó az elsők között szerepel a várakozási listán. Tito marsall megőrizte újvidéki sugárútját, Stepanovićevo lakosainak követelésére azonban azon a településen elveszítette a főutcát A végrehajtó tanács Josip Broz nevével forradalmi türelmetlenség nélkül, nagyon is taktikusan bánt. A Dnevnik mégis a stepanovićevói esetet emelte ki egyik címében: „A marsall utca nélkül maradt”. Talán épp azért, mert nem Kardelj vagy ehhez hasonló nevű utcában lakom, nem tartom magam győztesnek azon szomorú maradványok felett akik – a vallás nyelvével élve – bitorolták a testemet, de nem a lelkemet.
Akárcsak évekkel ezelőtt az iroda falán, a fejem fölött most is a marsall bronzportréja lóg. Engem nemigen zavar, mint ahogy a szemben levő falon függő naptár sem, amely tetszőleges napot mutat. A marsall portréja az iroda szellemének megtestesítője, megfelelő távolságra tartja az embert az irodájától, a történelemtől, önmagától. Ez az önfenntartás elengedhetetlen tartozéka. Tíz évvel ezelőtt, 1980 májusában, amíg a szerbhorvát híradós stáb (ahol akkoriban dolgoztam) kitartóan és megilletődötten bámulta a képernyőn folyó maratoni elnöki temetést, én jobbára a szomszédos helyiségben ültem, nem túlságosan feltűnően – legalább is szerintem – és valamilyen könyvet olvastam. Romboló, áruló gesztusomra azonban felfigyeltek, regisztrálták, és – az események további menetéből ítélve – bűneimet jelentették az illetékesnek. Emiatt nem hibáztatom a holt vezért. Sőt, sok más írótársamhoz hasonlóan, azt az erkölcsileg és esztétikailag kockázatos feladatot is vállaltam, hogy halála kapcsán fogalmazzak meg valamilyen irodalmi munkát. Ez egy tízsoros vers lett, amelyben elismertem, hogy lenyűgözött Tito gazdag és érdekes életrajza. A verset egy irodalmi folyóirat jelentette meg. Beképzeltem magamnak, hogy ók is elolvasták. Naivitásomból a verset épp miattuk, és az irántuk érzett dacból írtam.
A meztelen fal téglalapja – miután lekerül róla a portré – nos, ez a téglalap lesz a szabadság első tere. Ha más kép kerülne a helyére, akkor az olyan deszkákra hasonlítana, amelyekkel az ablakról lekerülő vasfüggöny helyét lécezik be.
Péntek, augusztus 24.
Úgy érzem, megfelelő befejezést találtam a Tolnai Ottó és Végei László az 1988. szeptember 25-ei szolidaritási mítinget nézik című írásomhoz. Közvetlenül az események után fogtam hozzá magának Tolnainak a megrendelése, illetve ötlete nyomán. Ez ideig már megjelentettem néhány olyan írást, amelyeknek kollégáim, barátaim a címadói. Tolnai témájával sokáig kínlódtam. Napokon át olvastam könyveit, Végel regényeit. Megpróbáltam mesémet az ő ötleteikre építeni. Ez nem sikerült, ezért mindennel felhagytam. Nemrég ismét a kezem ügyébe került az anyag, egy részét lerövidítettem, aztán hozzáírtam, egyszóval átkomponáltam. A legnagyobb gondot persze a befejezés okozta: Tolnai és Végel néznek. Mit látnak? Mit fognak látni? Nehéz annak az írónak, akit saját figurái is túlszárnyalnak.
Tegnap a községi vallásügyi bizottság elnökeként Tekiján jártam, hogy lássam, hol akarják felépíteni azt a gyanús, templom melletti iroda- és lakóépületet. Terve körül régóta szövögetik a korábbi ideológia szülte, ma pedig már a nemzeti gyökerekből fakadó gyanakvást, rosszindulatot és félelmet. A dokumentációból látom, hogy a sajtó is nagymértékben hozzájárult a gyanú elhintéséhez. Azt hangoztatta, hogy egy egyszerű községi határozat befolyásolhatja a dolgok menetét, illetve, hogy betiltással, elutasítással önmaguktól megoldódnak a problémák. A korlátok közé szorított energia – akár pozitív, akár negatív – előbb-utóbb háromszoros erővel tör fel, és váratlan irányt vehet. A jogállam laikusaként is azt feltételezem, hogy annak az erők és az emberek közötti határok megszabása és fenntartása a célja. Az erők és az emberek pedig természetszerűen az elsők, és a legerősebbek akarnak lenni a saját határukban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!
Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >
Zárt és nyitott identitás
Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >
„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”
Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >
Miért vesztette el a Fidesz Budapestet
Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >
Ki nyert vasárnap?
Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >
Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre
Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >
A szerb kormány növeli az elköltözést?!
Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >
„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]
Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >
Tisztelet a magyar népnek
Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >
Bumeráng
A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >
Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!
A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >
Érinthetetlen-e Orbán?
A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >