Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Napi ajánló
A tökéletes feltételek
Végel László köszöntése
Végel írásaiban mély empátia munkál, amely mindennemű, egymással párhuzamos vagy egymásnak feszülő pozíciót (következésképp beszédmódot) átérez egy (Vajdaságon belül is!) soketnikumú, minden égtáj hatásának kitett s abból kegyelmi pillanatokra profitálni képes közegben. – A 80 éves Végel Lászlót Reményi József Tamás köszönti.
Kortárs életpályához egy ponton kapcsolódni s attól kezdve olvasó(társ)ként várakozásteli izgalommal szegődni a megszülető újabb művek nyomába, folyamatosan együtt jár a visszafelé búvárlás, kutakodás gyönyörűségével is. Egy jelentős életmű így kétfelől összetükröződő élmények elevenségével szolgál. A Végel Lászlóval töltött évtizedek során mindig fölzaklatóan.
De máris pontosítanom kell: ez az életpálya korántsem csak írott műveket jelent. Jellemző, ahogyan az első és meghatározónak bizonyuló impressziókat nem egy könyvtől kaptam s nem is személyes találkozástól, hanem Végel hírétől, a Vajdaságban betöltött szerepétől, legelébb a puszta nevétől: igen, ő az Új Symposion alapító atyja (semmi atyás nem volt benne soha), a Sympóé, amelynek radikalizmusa lökte az embert a Mozgó Világ ambíciói felé. Ő a szerkesztő, a kritikus, az élő katalizátor. Példája az autonóm magatartásé. Amikor a hetvenes évek utolsó harmadában Újvidéken megismerkedtem Sziverivel és Balázs Attilával, tőlük is a rá irányuló figyelem megerősítését kaptam, pedig hol volt akkor még az ő kivégzésük, a Sympo harmadik generációjáé, amely mellett zsigeri meggyőződéssel éppen Végel állt ki s képviselte az igazukat később is, egyre zordabb időkben. (Hol volt még? Hihetetlen, mennyire megsűrűlt akkoriban az idő: csak néhány évre rá kapták meg Sziveriék a lapot, csak néhány évre rá hurcolták meg őket.) Ha végignézzük a róla szóló, bensőséges hangú (nem is lehet másmilyen) írásokat, ugyanezt a megérintettséget tapasztaljuk. A lángoló magatartás mögött/alatt az írásművészet persze még lehetne csöndesebb tüzű, de Végel egyik lankadatlanul művelt csodája éppen az, hogy éthosza, jelenléte a közgondolkodásban váltott és sajátlagos formákon, hibrid műfajokon át, összetéveszthetetlen nyelven lenyűgöző irodalommá lett.
De vissza a hetvenes évekhez. Mint annyian az úgynevezett (a határon túlról nézve igencsak mostoha) anyaországban, Végel 1967-es nagy belépőjét csaknem évtizedes késéssel olvastam, ami viszont megkímélt attól, hogy újdonságát „farmernadrágos prózaként” könyveljem el. Az Egy makró emlékiratait még a szocialista kultúrpolitika jugoszláv változata is csak a bohém, nihilizmustól megfertőzött ifjúság „majd kinövi” ostyájában bírta lenyelni (olyan volt ez, mint határon innen a „lézengő fiatalok” kezelése), miközben a regény csak annyira tekinthető nemzedékinek, amennyire Végel egyik nagy kedvencének, Stendhalnak a művei, s szerzője az irodalminak hagyományosan nevezhető szöveget azért kezdi ki, hagyja roncsoltan, mert keresi az egzisztenciális árvaságnak azokat a mélyrétegeit, amelyek a felszíni diskurzusokban föl sem bukkannak. Ez azután az életmű egészének programja marad. A peremvidéki lét, az exterritórium közérzete, s tovább az „európai fattyú” én-tudata a már összeomlott Jugoszlávia romjai alatt mind-mind itt gyökerezik. A Makró figurái nem találnak önmagukra nézve érvényes fogalmakat, ahogyan nem talál magára érvényes szerepeket az 1983-84-es regény, az Áttüntetések főhőse vagy néhány évvel később a kitűnő dráma, a Judit címszereplője, s nem talál eligazító történelmi előzményeket a 2010-es években a Neoplanta elbeszélője sem. Ettől az önkínzó makacsságtól válnak még Végel nevezetes színházi kritikái is létértelmező esszékké. Ajánlom mai olvasásra az 1988-as Ábrahám kése kötetegészét, amely ráadásul pazar átjárásokkal teli a kaposvári Marat/Sade belgrádi sikerétől a szerb Madách-átiratok szabadkai remeklésén át egy dubrovniki Cseresznyéskertig. Igazi multikulturális csemege, a kategóriának még sem szitok-, sem lózungjellegű őstípusában. Végel írásaiban mély empátia munkál, amely mindennemű, egymással párhuzamos vagy egymásnak feszülő pozíciót (következésképp beszédmódot) átérez egy (Vajdaságon belül is!) soketnikumú, minden égtáj hatásának kitett s abból kegyelmi pillanatokra profitálni képes közegben. Miért is lett 2013-as naplóregényének a címe Bűnhődés? Mélyről, egyfelől az elhallgatott traumáknak, másfelől a gerjesztett történelmi bűntudat és a köznapi megalkuvások kevercsének a kövületein át tör elő valami homályos megérzés, vereség(ek) szülte kétely. „Lehet-e személyesen elkövetett vétség nélkül bűnhődni?”
Végel nem kevesebbet könyvelhet el magának, mint hogy megfordítja a tekintetünket: nem a peremvidéket, a vállveregetve emlegetett kisebbséget jellemzi a provincializmus, hanem a többségi nacionalizmusok lepleződnek le narcisztikus és agresszív önsajnálatukban vagy önelégült tahóságukban. Nemrég is ott viríthatott egy pesti lapban a bődületes(en elfogult) baromság, amely Végelt kitagadja a magyar irodalomból. És erre figyelni nem ünneprontás: csak megerősíti, mekkora tétje volt és van ma is egy ember működésének. Tétje Újvidéken és Szabadkán, Belgrádban és Budapesten, Pozsonyban, Berlinben és tovább. „A monológ a hontalanok műfaja, és mindig azok előtt mondjuk el, akik nem értik mondanivalónkat.”
Ezen az (őrületig, véres háborúig pörgő) forgószínpadon ki hát Végel László? Egyik naplókötetében pontos önmeghatározással él: „Egyszerre kozmopolita és vidéki, szívem szerint konzervatív, hűséges lokálpatrióta, szellemem szerint pedig a liberális pluralizmus híve, mert a vegyes nemzeti összetételű térségekben ez a túlélés egyetlen esélye.” Az pedig már művészetet meghatározó, ars poeticus választás, amikor hozzáteszi: „azért is maradtam itt, mert abszurd és elviselhetetlen…” Mondjuk úgy, végül a balkáni háborúk teremtenek tökéletes feltételeket a belső emigrációhoz: mire az apokalipszis eljön, Végelt már berendezett szellemi azilumban találja. Legkedvesebb kötetemben, a 2003-as Hontalan esszék gyűjteményében – amely ma úgy szemlélhető, mint a 2010-es évek nagy regényfolyamának (Bűnhődés, Neoplanta, Balkáni szépség, Temetetlen múltunk), a kontemplatív próza csúcsteljesítményének a forrásvidéke – ott az írói világ valamennyi alapmotívuma. A szemérmesen, csupa kérdőjellel megvallott kötődés a szülőföldhöz, a szülőfaluhoz, Szenttamáshoz, amely nem egykönnyen adja magát. A jugoszláv mivolt természetrajza. 68 és ami az illúziókból visszamaradt. Az újabb idők felesleges emberének portréja. A valóságos és virtuális exodusok. A kisebbségi zsákutcák és az őszinte európai szolidaritás mögött az üzemszerű működés, a kontinensnyi halálos közöny. „Elvesztetted otthonod, a peremvidéken az igazi Európára vágytál, elvesztetted Európát, mert az nem ismeri saját peremvidékét”. Az írás (Nach Berlin), amelyben ez olvasható, kiemelten a Bűnhődés prológusaként szerepel később.
Végel minden érdeket megsért, amit körötte képviselnek, ám a profetikus póz is idegen tőle, és bár belső száműzetésében visszatérően emlegeti Márait (külön kötetet is szentel neki), nyoma sincs benne fensőbbségnek. Plebejus gondolkodó, akit meg sem kísért az ideologikus tájkultusz, és akit mélyen átitatott egykor az újbaloldali szemlélet, de azzal el- (nem le)számolva a rezignációban is megőrizte készségét a forradalom nélküli forradalmiság hevületére. És persze az újvidéki Dornstädter cukrászda díszpolgára, egy nevét és identitását el-elvesztő város nevét és identitását vesztett objektumáé, ahová Végelt a rituális születésnapi sétáján (1748-ban Neoplantát is február elsején jegyezték be) a képzelete viszi.
(Litera)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az ukrán Trianon?
Ez sokkal megalázóbb annál. Ukrajna nem üzent hadat egyetlen országnak sem, az Osztrák-Magyar Monarchia pedig hadat >
Politico: Orbán Viktor, a Fejfájás
A portál a 12. helyre rangsorolja Orbán Viktort azoknak a közéleti személyiségnek a sorában, akik az >
Miért szereti Oroszország az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiáját
Az új nemzetbiztonsági stratégiában nincs semmi olyan, aminek meg kellene ráznia az európai vezetőket, habár Oroszország >
Putyin öngólt rúgott, mert el kellett volna fogadnia Trump békeajánlatát
Simon Tisdall véli ezt így a Guardianben. A külpolitikai elemző azt érzékeli, hogy a háború keményen >
A világban eljött a ragadozók órája
Miután Trump és Putyin szakítani kívánnak a liberális, civilizált Európával. Moszkva helyreállítaná a nagyorosz birodalmat és >
És a nép csak áll és bámul
A választási színtér égbekiáltóan egyenlőtlen, ugyanakkor a választási rendszer, bár a részletei komplikáltak – töredékszavazatok, győzteskompenzáció >
Feminizmus Orbán módjára: Miért szavaznak a nők a Fideszre?
Orbán Viktort igen sajátos feminizmus jellemzi, épp ezért feltűnő, hogy a nők igen nagy számban voksolnak >
Pancsova olaja
A nemzetközi szerződéseket írásban kötik. Amit nem írásban kötnek meg, az nem szerződés.1 Annak pedig, hogy >
Évekbe kerülhet Szerbiának az olajfinomító bezárása
A szerb jegybank volt elnöke úgy gondolja, hogy évekre visszavetheti az ország gazdaságát, ha az amerikai >
A trumpi világ azt hiszi, hogy Európa elárulta a Nyugatot
A földrészen a politikai közép kormányai ellenben joggal szimatolnak csapdát. Félnek attól, hogy az elnök ellenségként >
A bazdmeg ugyanis nem kiszólás, ez a kormányzati gondolkodás gyári állapota
A gondolkodásuk indulatszerkezete ez. A mondat ritmusa ez. A politikai reflexeik mélyén ez az egyetlen artikulálható >
Orbán Viktor az agresszort szolgálja
Paul Lendvai úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor az orosz agresszort szolgálja, csakis Moszkvának segít, viszont >