2024. november 8. péntek
Ma Zsombor, Kolos, Gottfrid névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

A vezérek kultuszáról

Vagyis a bizalom kérdése

Szemerédi Magda
A vezérek kultuszáról

Nem akarok keleti bölcsekre hivatkozni, de most, a választások előtt el kell mondanom, hogy a kishitűséggel és hitetlenkedéssel szemben célravezetőbbnek tartom a józan bizakodást.

Válságos időkben egy ilyen szétszóródott nép esetében, mint mi vagyunk, ez sorsdöntő lehet.

A bizalom fontosságát ékesen igazolják a gyakori támadások, melyek immár nem csak a VMDK-t próbálják lejáratni, hanem igencsak vezetője, Ágoston András személye ellen irányulnak. Ami egyben azt is jelenti: nem mindegy mások számára sem, kire fogunk szavazni!

Tehát, a mi bizalmunkat próbálják elsősorban aláásni.

Sürgősen el kell döntenünk, mi a fontos: a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének a programja, vagy pedig az, hogy Ágos­ton tegnapelőtt mit reggelizett, vagy milyen belső indítékokból vállalta a leaderség rettenetesen fárasztó, idegőrlő feladatát? (Van, aki azért akar vezér lenni, mert gyerekkorában az apja mellőzte, az anyja nemi dédelgette vagy az osztálytársai nem szerették – fontos ez minekünk?)

A mérce csak egy lehet: jól végzi-e a rábízott feladatot? Márpedig mindezideig megbecsülendő eredményeket ért el a vezetőség többi rátermett tagjával együtt.

Az első, aki leszedte személyéről a keresztvizet, a mi híres értelmiségi rétegünk eminens tagja, mélylélektanilag azért tette, mert jómagának ronda nagy bibircsókos orra van... és nem lát tovább ennél az orrnál.

Kicsinyesek, rövidlátók és hiszékenyek lennénk valahányan? Nem hiszem.

Ez egyszer nem megyünk lépre.

Az évtizedek folyamán már annyian képviseltek bennünket, át mindig egyféleképpen: csakis a kárunkra és a saját egyéni boldogulá­sukra. A többpártrendszerben végre merőben más viszonyoknak kell kialakulniuk, ahol vagy magunk képviseljük magunkat és eredendő érdekeinket, vagy elsöpör bennünket a többiek étvágya. Ezt az érdekképviseletet vállalta föl a VMDK, nagyon sok ún. egyszeri ember akaratából.

Más népek a Vezért emberfeletti tulajdonságokkal ruházzák fel, képmását körbehordozzák extázisban, még ha a szakadékba vezérli is őket. Nekünk erre a bódulatra nincs szükségünk.

Örömmel tapasztalom, az itteni magyarság azonnal felmérte, hogy a léte és jövője forog kockán, és fontos, hogy rátermett emberek irányítsák a szervezetet, mely a jövő Európájára, a nemzetközi jogokra támaszkodik.

Mondok egy példát.

A Független Újságírók Egyesülete azért jött létre, hogy mentsük a szakma és Vajdaság becsületét. Sokan nem is igen törődtünk vele, ki kerül az élére. S amikor az örökösen háborgó, kommunista korában is konfúzus Mik Isakov lett a kiválasztott – a lényegen mit sem változtatott. Azért némi megkönnyebbülést jelent, hogy a Danasba írt naplójából végre kiderül: miért is oly boldogtalan? A Szerbia iránt táplált viszonzatlan szerelme az oka mindennek, amit még a Kechez címzett vendéglő sem tud enyhíteni! Pedig vallomása szerint minden szomorú napját ott fejezi be. Így és ezért állt ő a független újságírók élére – és nikom ništa. (Ahogyan Szveti alvezér mondta egyik magasröptű TV-kommentárjában, persze tükörfordításban „... és sen­kinek semmit…”. Azóta már az újvidéki híradókat nem is nézem többedmagammal, inkább az eredetit, a belgrádi híradót, ha nincs jobb.)

Figyelemre méltó, hogy Mile Isakov ugyanebben az írásában „Agaston”-ra panaszkodik. Sebzettségében úgy látszik elfelejtette, hogy a vajdasági magyarok önszerveződése elleni bizalmatlanságot az elsők között hintette el egyik interjújában. Viszont önmagát nem kímélve verekszik az újságírókért.

Hát ennyit a vezérekről.

Amíg teszik a dolgukat és jól szolgálnak – bárgyú az és dőre, aki rajtuk köszörüli a nyelvét.

Persze, az ellenfél­nek megengedtetik.

De mi semmikép­pen sem engedhetjük meg magunknak, hogy a fától ne lássuk az erdőt!

1990. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább