2019. augusztus 21. Szerda
Ma Sámuel, Hajna, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Michelangelo tojása

(a kedves olvasók épülésére és szórakozására)

Balázs Attila
Balázs Attila
Michelangelo tojása

Egy önmagát szerényen csak Tanít­ványnak nevező fiatalember korabeli szöveg-töredékéből – amely jelen pillanatban a párizsi Louvre tulajdonában van – következtethetünk arra, hogy bármennyire is küzdelmes élete volt Michelangelo Buonarrotinak, néha vicces cselekedetekre ragadtatta magát.

Ezek közé tartozott az, amikor egy ízben megszakította az Utolsó ítéleten való ügyködést, s a Sixtusi kápolna valamelyik sarkában leült ozsonnázni, őrt állítva, nehogy henyélésen kapják rajta. Húsvét közeledett épp, talán ezért a Nagy Mester tarsolyában két keményre főtt tojás lapult. Buonarottt jóízűen elfogyasztotta az egyiket, és már készük feltörni a másikat, amikor hirtelen ötlete támadt. Fogta az egyik legvékonyabb ecsetjét, és a tojás burkára pillanatok alatt – ahogy azt csak a legnagyob­bak tudják – emberi arcot varázsolt. A jelenle­vők az oldalukat fogták a nevetéstől, mert a felejthetetlen Maestro markában Gyula pápa fejére ismertek. Ez volt Michelangelo apró bosszúja. Az önmagát szerényen csak Tanítványnak nevező illető legfontosabb hozzájá­rulása a művészethez pedig az tehetett, hogy – mind a mai napig tisztázatlan körülmények közt – sikerült megmentenie ezt a karikaturisztikus vonásokkal rendelkező pápafejet, ezt a valóságos kis remekművet a pusztulástól. Talán úgy, hogy a saját két tojását adta önzetlenül cserébe, ráadásul netalán egy vastag szelet sonkát, de ezt már nem tehet tudni.

A tény erejével hat hogy ez az ember, akinek életéről és csodálatos tetteiről oly keveset tudunk, s aki valószínűleg nem volt átütő erejű művészi tehetség, s talán egyéb csodálatos tettei sem voltak, tehát ez a névtelen figura – életének egy forró pillana­tában, amikor körötte minden „bizonyos” törékeny burokként roppant össze, nem hagyván nemes szívének nyugtot – egysze­rűen útilaput kötött a lábára, és ha minden út Rómába vezet, akkor ugyanez van kifelé alapon is, egyszerűen megszökött üldözői elől, tarsolyában a felbecsülhetetlen érték­kel. (Úgy látszik, Rómát annyi út szeli ke­resztül és kasul, hogy azokat mind képte­lenség ellenőrizni. IMPOSSIBILE!) Gyula pá­pa „szégyene” kereket oldott...

Lehet, hogy egy műszakállal operált roppant ügyesen a szóban forgó Anonymus, aki semmiképp sem lehet azonos Michelan­gelo egy másik segédjével, Raffaelo Montelupóval, mert Montelupo Orvietóban hunyt el 1566-ban, az orvietói dóm árnyékában. Ugyanez nem áll fenn a ml emberünkkel kapcsolatban, aki – bizonyos mondataiból így sejlik ki – egy ideig szerzetesként bolyongott a széles világban. Elejtett megjegyzései szerint járt még Konstantinápolyban is, hogy megfi­gyeljen „más szokások”-at. Módfelett kíván­csi természet lehetett. Kész talány, mit csinál­hatott mindez alatt az idő alatt Michelangelo tojásával, amely akkorra már igencsak bűzös lehetett, akár a híres kínai specialitás. De hát tudnivaló, hogy akkoriban nemigen tisztálkod­tak az utak vándorai, mint ahogy később sem, mert senki sem azért választja az út porát. Hacsak tényleg nem azért, hogy „tiszta” maradjon.

Mindenesetre sok tisztázatlan pont akad­hat egy ilyen szükségszerűen rövidre fogott, ám mégis nagymérvű rekonstruálási kísérlet­ben. Sokkal kibillenthetőbb itt minden, mint egy másik ovum, a Kristófé esetében, amelyik szintén relatív vala a maga nemében. Néha kerekebb a tojás, néha pedig tojásabb a kör, mint ahogy kapásból gondolnánk. De ez távolabbi asszociációk tömkelege, mert ha a legnagyobbak közé tartozik is, Buonarotti (vagy: Bounarroti!) pápafejet mintázó ugratási kísérlete – igazából nem járta be a saját tengelye körül forgolódó lapított kerekséget. Csak az értők szűk körében maradt igazából „sejtett”.

Mert valahol léteznie kell Michelangelo tojásának is. Csakhogy…

Nos, a történet - Róma és Konstantinápoly helyett – Páriszba (vagy Párizsba!) vezet, vezetett, ahol kölnizték magukat a királyok, ugyanakkor a kurvák is. Bizonyos szemszög­ből majdnem egyre megy. Mindenesetre nem az önkényuralom ellen lázadt a mind ez ideig nyomon követett emberünk, mert a szomorú feltételezés szerint egy közönséges örömlá­nyon lelte halálát Budapest után: valahol a Szajna partján, egy szajha ringó combjai közt, amire egyébként figyelmeztették „hősünket”, de ő nem akarta elhinni, hogy ilyesmi csak­ugyan tehetséges. Töredékes naplót találtak nála, pápaarcú tojást azonban nem. Minthogy ilyesmire nem is számítottak. (A Budapestről Párizsba vezető út története ismeretlen – Anonymus.)

Az egyre könnyebb tojásburok azonban túlélte.

Furcsamód: a francia forradalom után – méghozzá jóval – mégiscsak az ókontinensen kívül bukkantak Michelangelo tojására, remek művészi törékenységére a mindenféle népből verbuválódott légiósok – mégpediglen Afriká­ban! II. Gyula pápa zsugorított ábrázatára egy váratlan támadásban legyilkolt Gülü nevű törzsfőnök atyai gonddal, tehát a minden halálszörnyűség ellenére finoman összeszorí­tott markában találtak rá a meghökkent légiósok, akik közül páran – bár alapjában isten­telenek voltak – gyorsan keresztet vetettek – APAGE, SATANASI

Gülü karja a magasba meredt, mintegy megálljt parancsolva. Hideg ujjai közül alig lehetett sértetlenül kipiszkálni a roppanékony ereklyét.

Aztán megint csak nem világos, mi tör­tént Michelangelo tojásával hosszú ideig. Er­ről már nem szólhatott a rég elnémult Tanítvány szövege.

Feltehetően egy idegenlégiós káplár hordozta talizmánként a batyujában, de a káplárt megölték egy rajtaütésben, s me­gint egy „üres” szakasz következett a tojás életében.

Jó hosszú, mert csak 1979-ben került elő ismét, mégpedig Angliában, ahol egy anonimitásban maradást óhajtó személy el akarta árverezni a híres Sotheby cégnél. Nos, a régiek így mondták: Habent sua fata libelli. De úgy látszik, nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, hanem a tojásoknak is, mert Michelangelo utánozhatatlan remekműve ott – sajnos egy rövidlátó kikiáltó kalapácsa alá került. Valami Benedict Smith nevű illető volt az akaratlan tettes, akit a hadseregből is kiszuperáltak, mert folyton a szomszéd katona céltáblájába lövöldözött. Benedict Smith a licitálás hevében véletlenül akko­rát csapott a tojásra, hogy az darabkákra tört, és soha többé nem tehetett összera­gasztani. A jelenlevők sokáig emlegették, hogy a lesújtó pöröly nyomán valami finom zöld por lepte el a termet, amitől mindenki­nek ellenállhatatlan tüsszögési ingere támadt. Valaki a hátsó padsorban hangosan felzoko­gott, de nem sikerült azonosítani, ki volt az. A biztosítótársaság állítólag nagy összeget fize­tett, de ez már nem segíthetett Michelangelo tojásán.

1990. június 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább