Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Sajtótörténetünk szomorú fejezete
Beléjük fojtották a szót
A legelső független magyar hetilap sorsa
1945 őszén szégyenlős jelei voltak nálunk a többpártrendszernek – egy ideig tevékenykedett pl. Milán Grol Demokrata Pártja –, s nemcsak a kommunista pártnak és a Népfrontnak jelentek meg lapjai, hanem néhány hétig Grol kiadta a Demokratija című hetilapot, a Jugoszláv Köztársasági Demokrata Pártnak pedig Republika című lapja került az olvasók kezébe (ez utóbbi több évig megjelent).
Az év november elején megindult a Zágrábi Magyar Újság című hetilap, Walter Emil főszerkesztésében. (Személyét meglehetős homály fedi; a Magyar Szó szerint dr. Nagy Iván jobboldali politikus belső embere volt, „aki nagyiváni szellemben szónokolt és működött a nem nagyon dicsőséges zágrebi magyar diákegyesületben”. „A megszállás idejét Pesten töltötte és – nyilván nagyiváni érdemei elismeréséül – a miniszterelnökségi sajtóosztályon működött. Közvetlenül hazánk fölszabadulása után visszatért Jugoszláviába... Itt homályos hátterű kereskedelemmel foglalkozott egy ideig...” Más forrás szerint 1938-tól 1944-ig a magyar diplomácia szolgálatában állt több európai fővárosban.)
Néhány oldalas volt ez az újság, Zágrábban székelt a szerkesztősége, ottani nyomdában állították elő, szerkesztői, munkatársai (előttem) ismeretlen emberek, állítólag egy pap és egy mérnök is volt köztük. A lap nem tartozott semmilyen párthoz, politikai szervezethez, alcíme: Független politikai és gazdasági hetilap.
Hát ez nem tetszett azoknak, akiknek a kezében volt a hatalom. Zágrábban aligha vették észre, Újvidéken annál inkább. Mindjárt megjelenése után a Magyar Szóban a Dobos István nevű „Noviszádi vasmunkás” többhasábos cikket eresztett meg „Néhány kérdés a »Zágrábi Magyar Ujság« »független« politikai és gazdasági hetilap szerkesztőjéhez, Walter Emil urhoz” címmel. „Kitől »függetlenítette« magát a »Zágrábi Magyar Ujság« szerkesztősége?” – teszi fel a kérdést ez a Szovjetunióból jött állítólagos vasmunkás, aki – Vlado Dapčević emlékezése szerint – a Goli otokra került, s ott fejezte be életét. A választ maga a cikkíró adja meg: valószínűleg a Jugoszláviai Népfronttól és a Jugoszláviai Kommunista Párttól „független”, tehát „valamelyik reakciós politikai párttól függ” (mivelhogy az akkori felfogás szerint, aki nem tart a Népfronttal és a JKP-vel, az biztosan reakciós). „Független szennylapnak” nevezi a szerző a zágrábi újságot, és szemére veti, hogy egyik cikkében ezt követeli: „itt meg kell most nyitni a börtönök ajtaját?” – kérdi Dobos, s feleletként felsorolja az éppen akkoriban bíróság elé állított és elítélt ún. háborús bűnösök nevét, akiknek „ujjairól ezrek ártatlan vére csepeg?” Helyteleníti Dobos a lap „Megbékélést” című vezércikkét is, hisz az „emberbőrbe búit fenevadakkal” nincs megbékélés. Mindehhez hozzáteszi a Magyar Szó cikkírója: „Nem, Walter ur! Hiába ábrándozik! Nem nyitjuk ki a börtönök ajtaját! Nem engedjük vissza Hitlert, Horthyt, Pavelicset, sem őket, sem pribékjeiket!”, habár az említett vezércikkben ilyesmiről szó sem volt. Dobos aztán így oktatja ki Waltert „Igazán nincs szükségünk az önök és a hátuk mögött álló urak segítségére! A becsületes magyarság, amelynek nem bűntényektől véres, hanem tisztességes munkától kérges a tenyere, már megtalálta a helyes utat a Népfront vezetése alatt... Mert a Jugoszláviai magyarság túlnyomó része határtalanul bízik és hisz Tito marsallban.” (Dobos három év múlva már valószínűleg nem hitt...)
Külpolitikával se foglalkozzon Walter Emil – követeli Dobos –, „Nem értenek önök ehhez!” „Ha független s ha nincs pártállása, minek üti ilyesmibe orrát Walter ur?” Dobos Moszkvából hozta „pártállását”, s bizonyára értett a külpolitikához is.
Dobos stílusára és magatartására jellemző ez a kitétele: „Undorral lapozgatva a »Zágrábi Magyar Ujságnak« nevezett szennylapot..” Cikkét – ugyancsak stílusosan! – így fejezi be: „Walter ur, ha kedve van, válaszoljon ezekre a kérdésekre. De siessen, még föl nem dült a tinta az asztalán és ki nem hullott a toll a kezéből!”
Már másnap jelenti a Magyar Szó, amely, úgy látszik, nagyon félt a konkurenciától, habár a zágrábi újság csak hetilap volt, hogy „dr. Gyetvay Károly szuboticai kerületi közvádló helyettes elrendelte a »Zágrábi Magyar Ujság« elkobzását népellenes irányzata miatt. A néphátóságok az elkobzó végzést foganatosították”. Előzőleg a szabadkai szakszervezeti tanács plenáris ülésén „elítélték a lap reakciós és Népfront-ellenes irányzatát”, s mozgalmat indítottak „a reakciós lap bojkottálására”. (Más dolga nem is volt a szakszervezetnek.) Valószínűleg ennek nyomán olvassuk az Újságírók kézikönyvének Sajtótörténetük fejezetei c. részében, hogy a Zágrábi Magyar Újság „reakciós, népfront-ellenes irányzatot követett”. A »Zágrábi Magyar Ujság« utolsó száma” alcímmel névtelen cikket közöl a Magyar Szó. (Nem volt az utolsó. Még egyszer-kétszer megjelent.) A cikk „bárgyú sajtóterméknek” nevezi a zágrábi lapot, „alattomos, romboló aknamunkával” vádolja, s azzal, hogy „Szabotálja azt a népi demokratikus mozgalmat, amely a Népfrontban tömörül”. „Walter ur azonban ott áll méla lesben és várja, mikor veszélyeztetik a magyarság érdekeit Akkor majd jön ő, a Walter” – írja a Magyar Szó, és – Dobos szelleméhez híven – „sajtóbrigantinak” nevezi a zágrábi főszerkesztőt. Nincs helyünk többet idézni a Magyar Szó akkori cikkéből, még csak annyit, hogy „demokratikus törvényeinket, köztük a sajtótörvényeinket is, nem engedjük a nép ellen felhasználni”. „Ezt és így vegye tudomásul Walter ur és azok, akik mögötte állnak.” Vajon kire gondolt a cikk szerzője? Sajnos, már senki sem él az akkori szerkesztők közül, hogy ezt a titkot felfedje.
Néhány hét múlva megszűnt a zágrábi lap. S nemsokára a következő című cikk látott napvilágot a Magyar Szóban: „Elitélték Walter Emilt, a »Zágrábi Magyar Ujság« volt szerkesztőjét kémkedésért és népellenes uszításért.” A zágrábi népbíróság „húsz évi kényszermunkával egybekötött szabadságvesztésre, polgári jogarnak tízévi elvesztésére és vagyona elkobzására ítélte. A népügyész felebbezett az ítélet ellen.” Kiderül a cikkből, hogy Walter mögött a Kaptol, azaz a zágrábi római katolikus érsekség állt, melynek feje a később, szintén elítélt Alojzije Stepinac volt. A Walter-ügyről szóló cikk végén ott a figyelmeztetés is: „...a dolgozó magyar nép erősítse harci egységét a fasizmus és reakció elleni harcban. Folytonos éberségre van szükség és a legelső reakciós jelenségre kíméletlenül és radikálisan le kell sújtani.” Hát erre is jó volt a zágrábi magyar lap megjelenése.
Így ért véget a Zágrábi Magyar Újság útja, az első „független” hetilap pályája. Egyszer részletesebben, elemzőbben, alaposabban kell vele foglakozni.
Reméljük, a most induló lapok nem jutnál erre a szomorú sorsra, s főszerkesztőjüket is megkímélik a bíróságok. Dobos Istvánok pedig talán már nincsenek köztünk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >