2019. szeptember 16. hétfő
Ma Edit, Ciprián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Hogyan vették el a diplomámat Pesten?

Túri Gábor

Miután a fél fizetésemet nem tudtam odaadni az Új magyar irodalmi lexikonért, a napokban csak egy szegedi könyvesboltban volt alkalmam belelapozni.

A magam­fajta vidéki bugris már beérhetné annyival is, hogy bevették egy olyan előkelő bandába, mint a magyar íróké. No de mit tesz Isten: ahelyett, hogy ezért a mélységes hála töltött volna el Újvidék és Pest iránt, bennem csak keserűség maradt. Pedig isten az atyám, sem­mi előítéletet nem hagytak bennem Kontra Ferenc és Vajda Gábor reagálásai. Gondol­tam, az én néhány életrajzi adatomon (ami ugye egyáltalán megillethet e helyen) nincs mit elferdíteni.

Hát volt.

Amennyire én a lexikonírás nyelvéhez értek, az „ilyen és ilyen tanulmányokat folytatott”, „ezt és ezt hallgatott” típusú eufémizmusokkal szokás azt kifejezni, ha valakinek nem sikerült elvégeznie az egye­temet, azaz diplomálnia az adott szakon. Ennél már csak az „abszolvált” ige a szebb, amit itt nálunk (életrajzban) megkaphat az is, aki az első-második egyetemi évfolyam­ról kikopott.

Én elhiszem, hogy az Újvidékről felkapasz­kodott pesti abszolváltak körében nehéz elképzelni, hogy valaki diploma birtokában abba a provinciába menjen vissza, ahonnan ők hanyatt-homlok szedték a sátorfájukat, mihelyt tehették. Hogy valaki ne az ő példáju­kat követve újvidéki szinekúra állásban kössön ki, vagy pedig ha ráadásul még diplomája is van, ne a jugoszláviai magyar irodalmárhoz méltó másik pozícióban, a magyar tanszék doktorai körében sütkérezzen.

Tévedés ne essék: eszem ágában sincs a személyem irodalmi megítélésével vitatkoz­ni. Még azt sem veszem zokon, hogy a szócikkem írója nem tud önállóan elkövetett versfordítás-köteteimről, ezek közül az utol­sók 1988-ban jelentek meg: föltehetőleg a lexikoni adatgyűjtés lezárása előtt. Az sem fáj, hogy a bibliográfia a Sinkó-díjam tájékáról nem az Új Symposion-beli alapo­sabb vallomásomat tünteti fel, hanem a tévesen hosszú ú-val szedett Turi Tibor Ma­gyar Szó-beli röpinterjúját. (Sőt, nekem elégtételül szolgál, hogy a Kortárs magyar írók kislexikonától eltérően itt hosszú ú-val írtak. Viszont ott kerek-perec kimondták, hogy 78-ban diplomáltam, és nem kenték el azzal a dolgot, hogy ezt vagy azt hallgat­tam.)

Vitám csak azzal van, hogy lexikonban a tények nem eshetnek a stilisztikai színesség áldozatául. Megnéztem: ugyanazon az ol­dalon mások szócikkéből egyértelműen kitűnik, ha elvégezték az egyetemet.

Még csak arról sincs szó, hogy a diplo­ma tényének valamilyen különösebb irodal­mi jelentősége lenne. Diplomások között éppúgy találkoztam prozódiai kontárral, mint diplomátlanok között jó verselővel.

De ezzel az erővel a többi életrajzi ada­tot is elködösíthetnénk ilyenformán, mondjuk azokat, amelyek a munkahelyekre vagy éppenséggel a születési helyre és időre vonatkoznak. Hogyhogy mégis a munkahe­lyeim tételről tételre pontosan fel vannak sorolva?

Most már csak az kell, hogy egy követ­kező lexikonhoz innen puskázzák át az ada­tokat, majd onnan a következőhöz. Aztán már az isten se mossa le a gyalázatot, hogy „ez se volt képes végezni az egyetemen”.

A kisördög azt súgja nekem: ez is volt a burkolt oldal­vágás célja: valamilyen mó­don lefokozni magunkhoz képest a másikat, nehogy valamiben túltegyen rajtunk.

Nos hát, így lehet elvenni valakitől Pesten a külhoni diplomát.

„Külhonban” pedig úgy, ahogy most elmondom.

Tavaly novemberben oda­ítélték a Szenteleky- és Bazsali­kom-díjat. Ez utóbbit – alkal­masabb jelölt híján, kénysze­rűségből – nekem. A díját­adásra az eseményt követő hétfőn kaptam is egy tucat-meghívót, amilyet – gondo­lom – kiküldtek vagy száz-­százötvenet, de belül sehol egy közelebbi utalás, hogy netán én lennék az egyik díjazott. És mondom: mindezt utólag, két nappal később.

Éttől persze még elmehet­tem volna Szivácra, hisz ha­zudnék, ha azt mondanám, hogy nem szereztem tudomást a díjazásomról.

Maradjunk annyiban, hogy én mégsem mentem.

Ennek ellenére a tévé be­mondta, hogy a díjakat kiosz­tották.

Most csak azt ne kérdjék tőlem, hogy milyen is a Bazsa­likom-díj. Esküszöm, hogy még sohasem láttam.

Nos, mi van tehát?

Én voltam-e tavaly a Ba­zsalikom-díjas vagy sem? Vagy időközben valaki visszavonta a kitüntetést, mert éppen nem voltam jelen a Szenteleky-ülésszakon? Esetleg menet közben másnak ítélték oda, csak arról a sajtó nem adott hírt?

Különben meg mi a fe­nének az egész díj, ha ilyen becsülete van, hogy máris ebek harmincadjára jutott, azaz szőrén-szálán eltűnt?

Gondolom, ez a bizonyta­lanság tartotta vissza az Új Kanizsai Újság nevű, közpénzen kiadott családi vállalkozást is attól, hogy két sorban említést tegyen egy olyan hétköznapi eseményről, melyben – érdemtelenül ugyan – egy kanizsainak ítélik a pálmát.

Mint tudjuk, az utókor számára az ma­rad meg igazságnak, amit a sajtó közölt. Illetve a lexikonok.

Így degradálunk mi.

1995. február 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább