Ma Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Napi ajánló
Elidegenedett játék
„A döntéshozóknak mindenképpen felül kellene vizsgálniuk, hogy a megfelelő személyre bízták-e a társulat művészeti vezetőjének feladatkörét.” Gyurkovics Virág (Hét Nap):
Arthur Miller drámáját, Az ügynök halála című darabot november 7-én a Jadran színpadán mutatta be a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Az előadás — az MNT által javasolt és a Népszínház igazgatója által az idén megválasztott művészeti vezető — Andrási Attila első rendezése a mandátuma megkezdése óta.
Ahogyan a kinevezését, úgy most a rendezését is nagy visszhang követte. Az előadás kapcsán néhány gondolat bennem is megfogalmazódott.
A szóban forgó színházi előadás élménye alaposan elgondolkodtatott. Nem a téma — rendezője által hangsúlyozott — aktualitása miatt, hanem mert nem tudtam eldönteni, hogy vajon a szabadkai közönséget kicsinyli-e le Andrási egy ilyen színvonalú produkció színpadra állításával, vagy ő maga valóban ezen a szinten éli meg — és ebből kifolyólag művelheti csupán — a színházművészetet. Akárhogy van is, a döntéshozóknak mindenképpen felül kellene vizsgálniuk, hogy a megfelelő személyre bízták-e a társulat művészeti vezetőjének feladatkörét.
A bemutatóról már erre hivatottabb személy tollából is született kritika (Gerold László: Tévedések színháza. Vajdaság Ma/Portéka, 2014. XI. 15.), melynek felülmúlására teljes körű mivoltánál fogva, és mert tartalmával is teljesen egyetértek, hiába is vállalkoznék. Éppen ezért néhány gondolatot fűzhetek csak hozzá.
Ha nem volna elég, hogy a főszereplők közül többen is teljesen idegenek számomra, szabadkai néző számára, akkor végleg elidegeníti őket az a patetikus jelenlét, a túljátszott gesztusok és a sokkal inkább rádiós hangjátékra, semmint valósághű kommunikációs szituációkra emlékeztető verbális megnyilvánulások tömkelege, amely még ennek a hamis világnak is a hamisságát hirdetheti csupán. Még ha valamiféle univerzális törvényszerűséget — nevezetesen a kisember kiszolgáltatottságát, a globalizáció és a fogyasztói társadalom könyörtelen gépezete által személytelenül bedarált emberáldozatok sorsát — akart is szemléltetni a rendező, egy ilyen laikus módon bemutatott történetmesélés által azzal teljesen ellentétes hatást ér el. Hogy is tudnék nézőként együtt érezni Willy Lomannel, a(z anti) hőssel, ha ő, miközben nem tudja levetkőzni emberi gyarlóságát, az önteltségét, a makacsságát és az irigységét, olyan alapértékeken tapos, mint a házastársi hűség, az atyai megbocsátás vagy éppen az élet tisztelete. Hogy is tudnám komolyan venni sanyarú sorsát, ha ő nem tud lemondani a büszkeségéről és a gőgjéről. Hogy is tudna megérinteni a tragikus végkimenetel, ha emiatt a hatásvadász játék miatt legszívesebben vissza sem jöttem volna az első felvonás után.
Valamit azért mégiscsak tanulhatunk ebből a bemutatóból: nem a történet, hanem éppen Willy Loman alakja hasonlít félelmetesen a valóságra. Azt hiszem, a Loman család is számos kellemetlenséget kerülhetett volna el, ha megálljt int a rossz irányt vett történéseknek ahelyett, hogy hagyja magát védtelenül sodródni a családfővel, amikor az egyenesen a vesztébe rohan.
Sajnálatos, hogy annak a két hónapnyi munkának, amelyet a társulat Az ügynök halála színpadra állításába fektetett, csak jóindulattal lehet azt jósolni, hogy megéri az évad végét. Ezt a felelősséget a művészeti vezetőnek kell vállalnia. Reméljük, ő nem követi el Willy Loman hibáit.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >