2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Levél a szabadkai börtönből (3.)

Hollóhozta levél a börtönből

Vicei Károly

Unom a védekezést, banálisnak is tartom azt hajtogatni, hogy ártatlan vagyok, mint a szentatya, mint az esküdtszék tagja.

Ez nem is hat meggyőzően. A semmiért azért mégse fogják le az embert, okoskodik az egyszerű polgár. Éppen erre épít a hatalmával visszaélő rendőrség. Az ÁVÓ-s fejvadász munkája ha­sonlít az íróéhoz. Ő is alkotóművésznek érzi magát, csak jóval fontosabbnak emennél. Ő is kevés információ alapján költi meg meséjét, sőt, a semmire is tud építeni, ebben az eset­ben a segítségére siet. Fokozottan együttműködik vele a vizsgálóbíró, az ügyész meg a bíró, és az egész szájtáti nép, amely ma se szűnt meg magyarázatot teremteni rejtélyes eseményekhez. Az ÁVÓ-s meglovagolja a divatot. A kínálat-kereslet alapján dolgozik. Kell egy ilyen meg ilyen profilú államellenség? Kérem, máris szállítom. Az akció előtt persze rendszerint manipulál, hamisan informálja a felettes hatalmat, megteremti a lecsapás szük­ségletét, és kezdődhet a hajsza. Hanem velem ugyancsak közlegényként viselkedtek ezek a derék kopók; sohase törekedtek párbeszédre: egyetlenegyszer se hallgattak ki! Sem a lefo­gás előtti tíz évben, sem azután. Mintha attól tartottak volna, hogy nem tudnának kellő szinten társalogni velem. Úgyhogy inkább ha­mis tanúk után kutattak. Annyi lelekismeretet feltételezhettek önmagukról, hogy akit egy­szer ok nélkül bekaszliztak, az a továbbiakban illendőképp ügyeletes ellenségként fog visel­kedni, az lesz az ő celladzsókerük. Logikájuk szerint senki se bolond két bebörtönzés után nem ellenséggé lenni. Mert ők abból élnek. Ahogy a paraszt termel és tenyészt, hogy arasson és vágjon, úgy tenyészti ki áldozatát az ÁVO, hogy legyen mit üldözni és mire vadászni. Aztán várják az előléptetést.

A házkutatók minden, útlevélre vonatko­zó iratot elvittek tőlem. Egy ilyen iratokat tartalmazó dosszié már néhány évvel ezelőtt eltűnt otthonomból. Ők lophatták el azt is. Amikor házunkban nyüzsögtek, turkáltak a kopók, anyám siránkozása bennem is kioldot­ta az önkontrollt; egyszercsak vetkőzni kezd­tem, ordítoztam, legazembereztem őket, műfogsorom az asztalra dobtam: „... ezt tetté­tek velem, a börtönötökkel...” Végül lefogtak.

Később, a börtön felé autózva Halász, a főilletékes szolgálatkészen felajánlotta, hogy utánamhozza otthonról teáimat meg az óhaj­tott könyveket. Tudtam, hogy semmi se lesz belőle, hogy nem mer mutatkozni az anyám előtt. Ezért is tartanám fontos lélektani mozzanatnak anyám jelenlétét a bírósági színjátékon! Gondolkozz el rajta, s ha jónak látod, győzd meg és bátorítsd anyámat. Végtére is a mi oldalunkon az igazság. Éppen ezért a legkisebb büntetést is ellenezzük, semmire se szolgáltam rá! Az előző meghurcoltatást sem bocsátom meg soha. De kinek is?

Védők és hamis tanúk. A „deliktum” körülményeiről alaposan faggatni kell a tanú­kat a bíróság előtt. Pontosan hol és mikor?! Ki volt még jelen?! Honnan jött és hova ment ő akkor, honnan hova én? Ki hogyan kezdte, és mivel fejezte be a „beszélgetést”? Ki hogyan reagált? Nyelvi nyavalyámról tudnak-e; hogy igazi barátaim előtt is fontos szóra ritkán nyitom a számat? A bunkó Fodorról bebizo­nyítani, hogy nem is ismer, akkor pedig, hogy bizalmaskodtam volna vele?! Kikérdez­ni, mit tud rólam: mi volt konzervgyári beosz­tásom, van-e feleségem, hány fiam (!) van... stb. Popović ügyvéddel H. lélekidomárnak is ott kellene lennie nálad, hogy segítsen az általad bemutatott hamis tanúk elemzésében. (Szűzi alkoholista korszaka idején nyilván ra­gasztózott és gyógyszerezett is.) A bíróság előtt fel kell használni az ÁVO „be nem vált” tanúit: Kordován Valériát, Röszit, Ricsárdot. Csak Ági ne zagyváljon össze mindent, akara­ta ellenére. Csak semmi káposztát nekik.

A törvény házában bilincses fotóhoz pózo­lok Pista kamerájának. Visszajelzés: latin (+ be a kék gatyát). üdv. Karesz

A szabadkai börtönben, 1988 januárjában

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább