Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Napi ajánló
A pszichológus-költő, akit divat lett szavalni
„Egy ember akkor tud alkotni, amikor már egy bizonyos távolságból vissza tud tekinteni a problémára.“ Göblös Nikoletta (press-szó):
Terék Anna sziverivers című művének megzenésítése volt a kötelező feladat a résztvevők számára az elmúlt hétvégén Zentán megrendezésre kerülő Énekelt Versek Fesztiválján. A Sinkó-díjas fiatal topolyai költőnő díszvendégként és egyben a zsűri tagjaként hallgathatta végig miként dolgozták fel költeményét. Mostanában egyre inkább hozzászokhatott ehhez az élményhez, hiszen két múlt hónapban lezajlott eseményen, a budapesti Versünnep Fesztiválon és az óbecsei KMV-n is többen vették elő alkotásait. A versírás szeretetéről, eddigi köteteiről, valamint a pszichológia és az írás kapcsolatáról mesélt a Press Szónak. (...)
Van olyan szerző a világ-, vagy a magyar irodalomban, akinek a verse elolvasása után te is ihletet kapsz az íráshoz?
– Nincs ilyen, nem akarok senkit utánozni. Ha sikerül sokat írni, akkor egyáltalán nem is olvasok, hogy még véletlenül se legyen az, hogy másnak a hatására írok. Mindig keresem a saját hangomat, meg amilyen hangon éppen írok, abban szeretnék benne maradni. Szokott olyan lenni, hogy elolvasok egy jó verset és akkor azt gondolom magamban, hogy: „Bárcsak én tudtam volna ilyen jó verset írni!”. Mindig változó, nincsenek nagy kedvenceim. Régen Hrabal volt, nagyon szerettem volna olyanokat írni, amilyeneket ő. Hangulattól függ, hogy éppen kinek a szövegeit irigylem, kihez szeretnék hasonlítani. A művészet szerintem attól szép, hogy mindig valami újat hoz, mindig valami mást mutat. Annak nem látom értelmét, hogy mindenki egy fajta verset írjon, vagy egy stílusban fogalmazzon.
• Sokszor ajánlják pszichés betegeknek, hogy vezessenek naplót. Szerinted az írásnak, a művészeteknek lehet-e terápiás jellegük?
– Valamilyen szinten mindig jót tesz az embernek, ha kiírja magából azt, ami bántja. Mindenkinek szoktam ajánlani: annak is, aki gondokkal küzd, és annak is, aki nem. Segít abban, hogy jobban tudjuk körvonalazni a céljainkat, vagy magát a problémát. Minél többet ír az ember, később annál jobban tudja megfogalmazni azt, hogy mit is szeretne, mit nem szeretne, mivel van problémája, mivel nincs. Az írás az mindenre jó. Volt olyan barátnőm, aki nagyon nehezen tudta megfogalmazni azt, hogy mit gondol vagy, hogy mit szeretne. Több beosztottja volt és nagyon nehezen tudta közvetíteni nekik, amit elvárt volna tőlük. Neki is azt ajánlottam, hogy írjon minél többet. Akár írjon le egy problémát többféleképpen, mert az segíti később a gondolkodást is. De ezek még nem műalkotások. Én is, amiket nagy kínlódásaim és sírásaim közepette írtam, azoknak semmi művészi értékük nincs. Azok vagy picsogások maradnak, vagy elpanaszolások. Egy ember akkor tud alkotni, amikor már egy bizonyos távolságból vissza tud tekinteni a problémára. Amikor valaki krízisben van és azért ír, hogy kiadja magából a gondot, az még nem tud művészetté válni. Ha esetleg később ugyanazt a szöveget előveszi és már higgadt fejjel átjavítja, az már tud emberi értéket képviselni, mert már érzelmileg nem kötődik a szöveghez vagy ahhoz a problémához.
• Hogyan tudnád elképzelni a jövődet: pszichológusként, költőként vagy a kettőt vegyítve?
– A kettőt vegyítve. A költészetből nem lehet megélni. Nagyon sok verset kellene írni és nagyon sok helyen kellene egyszerre publikálni ahhoz, hogy az ember egy albérletet ki tudjon fizetni, vagy, hogy a saját ellátását meg tudja oldani. Nagyon kiábrándító, mert soha nem tudtam megérteni, hogy mi a különbség egy színész és egy költő élete között. De a színész a saját munkájáért fizetést kap, betegbiztosítást, nyugdíjalapot, fenn tudja tartani magát, el tudja tartani a családját, miközben egy költőt mindenki csak annyira becsül meg, hogy ahány oldal publikáció, annyi pénz, de senki nem fizet utána betegbiztosítást, nyugdíjalapot. Ez nem egy élhető út. Félek, hogy ez hogyan fog majd működni a jövőben, amikor nyolc órát az agyammal dolgozom és utána hazamegyek és újra az agyamat kell elővennem. De ha belegondolok, nem írok minden nap verset. Valahol elégedett vagyok, hogy van másik szakmám és a kettőt együtt kell csinálni, mert ha csak költészetből élnék, akkor meghalnék az unalomtól, vagyis előbb-utóbb az agyamra menne, hogy semmi más konkrét dolgom nincs és nincs más sikerélményem, ha viszont csak pszichológiával foglalkoznék, akkor meg nagyon hiányozna a költészet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >