2019. szeptember 15. vasárnap
Ma Enikő, Melitta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Húsvéti gondolatok

Pál Károly
Pál Károly
Húsvéti gondolatok
Húsvét (ollaaa illusztrációja)

Gyarló emberként járva a számomra, számunkra kijelölt utat, tudom és érzem, hogy mindannyinknak nagy szüksége van a biztató szóra, megértésre és szeretetre. Nap, mint nap szembesülünk ezzel az igénnyel, hiszen életünk tele van kérdőjelekkel, elvégzésre váró, sokszor megoldhatatlannak tűnő feladatokkal. Nem könnyű helytállni senkinek sem, hiszen az élet mindennap új meglepetést, kihívást rejteget a számunkra.

Szeretnénk szebben, és jobban élni. Biztonságban látni családunkat, egyetértésben élni szeretteinkkel, önmagunkkal.

Fiatalként dolgozni szeretnénk, pénzt keresni, hogy emberhez méltó módon élhessünk, eltarthassuk családunkat, értelmét lássuk annak, hogy ideszülettünk erre a tájra ahol őseink éltek kibékülve a világgal, keresve a jobb élet reményét.

Kevésbé fiatalként ezek a vágyak nem változnak, csak kicsit átalakulnak. Szeretnénk egészségesek maradni, egyengetni, jó irányba segíteni családunk életét. Nem könnyű megöregedni, elfogadni azt, hogy rohamosan múlnak az évek, múlik az életünk, elhagynak bennünket azok, akik sokat jelentettek számunkra.

A fiatal gyermeket, a felnőtté válás gondjaival, és reményeivel küzdő ifjút, a meglett felnőttet, és a sokasodó évek terhét cipelő őszülő hajú embert sok minden összeköt. Közösek a bennünket körülvevő gondok, és az örömteli pillanatok, a különbség talán csak abban van, hogy fiatalkorban több az öröm mint a gond. Az évek múlásával pedig változik az arány, sokasodnak a gondok, a betegségek, és amikor bajba kerülünk akkor derül ki, hogy ki az igaz barát, a jóakaró embertárs.

Túl a hatvanon úgy gondolom, hogy csak akkor lehetünk elégedettek önmagunkkal, ha el tudjuk fogadni azt, ami változtathatatlanul jelen van, majd pedig elmúlik életünkből. Próbát kell tennünk arra, hogy örüljünk a mának, és tervezzük a holnapot. Addig van igazi értelme ittlétünknek e földi világban, ameddig örülni tudunk annak, hogy vannak még megvalósítható terveink, vágyaink, és léteznek emberek, akik számára fontosak vagyunk.

Így Húsvét táján tudnunk kell reménykedni, bízni abban, hogy labdát kergető gyermekként, vagy ágyban lábadozó idős emberként is van értelme az életünknek. Vár ránk a holnapi nap, amikor megvalósulhat az, amiről ma még csak álmodozunk. Jóra fordul az életünk, hiszen Teremtőnk szeret bennünket, gondot visel rólunk.

A bácsfeketehegyi Fecske falulap áprilisi számát forgató olvasóknak boldog húsvéti ünnepet kívánok. Szeretném, ha az ünnepet én is, és mások is önmagunkkal megbékélve éljük meg. Merítsünk erőt az ünnep üzenetéből. A feltámadás, a mindenkori újrakezdés lehetősége adjon számunkra kitartást az életre, egymás elviselésére, segítésére, közös célok megfogalmazására, összetartásra, hogy magyarként, gyermekeinkben, unokáinkban megmaradjunk a világ végezetéig itt az őseink által választott szülőföldünkön, Bácsfeketehegyen.

Megjött a tavasz, és Szerbiában választások lesznek

Szalad az idő. Nemrég még fogcsikorgató hidegben, behavazott házunk táján csodálkoztunk azon, hogy mekkora hó esett, és mérgelődtünk az üresedő fáskamra miatt. Mi akik már megéltünk jó néhány telet nosztalgiázva gondoltunk gyermekkorunk teleire, amikor a behavazott utcán nem láttunk át a túloldalra. Igazi tél nélkül nem kerek az életünk. Bármennyire is zsörtölődünk, szívünk mélyén örültünk annak, hogy a mindent elborító fehér, tisztaságérzetet keltő hólepel széppé varázsolta udvarunkat, utcánkat, és a bennünket körülvevő világot.

Örültünk, pedig tapasztalatból tudtuk, hogy jönni fog a kijózanodás pillanata amikor a tavasz ígéretét hozó langyos szellő, az erősödő napsütés elviszi a havat, és visszazökkent bennünket a kicsit kopott, leszegényült világunk szürke valóságába. Ahogy rendelve van egyszer csak elolvad a hó, és eljön az életünkbe a tavaszi fáradtság időszaka amikor a kis gondok is naggyá változnak.

Pedig tudjuk, tapasztaltuk, hogy minden változás magában hordozza a jobbulás reményét. A természet törvényei, akárcsak az életünk korszakai, előre adottak, és megállíthatatlanul törnek előre a megszabott mederben. Tél után jön a tavasz, a kikelet időszaka amikor újra megszépül körülöttünk a táj, reménység költözik a szívünkbe. Kizöldül a fű, kipattannak a virágbimbók, levelet varázsol a fákra – bokrokra a természet.

Maga módján minden évszaknak megvannak a szépségei, örömei és gondjai. A tavasz sem kivétel, hiszen magában hordozza az újrakezdés, életünk folytonos megújulásának bizonyosságát.

Örüljünk annak, hogy megéltük ezt az új tavaszt. Az idei tavaszt ami talán szebb lesz mint az eddigiek, több örömet hoz számunkra, családunk és közösségünk számára.

Valahogy rendhagyó is lesz az idei tavasz, hiszen május 6-án választások lesznek Szerbiában. Minden választás új reményt hordoz magában, bizakodást, hogy az ország amelyben élünk egyszer olyanná válik amelyben egyre inkább otthon érezzük magunkat. Biztos vagyok abban, hogy el fog jönni az idő amikor nagyobb értelme lesz a munkának, a gyermekvállalásnak, a jövőben vetett hitnek. Számtalan körülöttünk levő ország példája bizonyítja azt, hogy az európai jövő felé vivő úton megnő a remény, láthatóvá vállnak a pozitív változás jelei.

Nagyon bízom abban, hogy Szerbia amelyben élünk, minden gondja, és problémája ellenére megtalálja az utat amely távlatot nyit polgárai boldogulása elé. Nem lesz könnyű dolog véghezvinni a változást ebben a leszegényedett, önmagával, saját megörökölt korlátaival küszködő országban. Remélem azt, hogy Európának is érdeke az, hogy megváltozzon gondolkodásmódunk, és életvitelünk. Közös feladat ez, hiszen minden normális ember szereti ha rendesek, megbízhatóak a szomszédai akikkel egy utcában lakik, egy levegőt szív.

Számunkra, magyarok számára szintén nagyon lényeges, hogy jól sikerüljenek ezek a választások. Nekünk nem csak az a fontos, hogy országunk elinduljon Európa felé, és ez által javuljanak életkörülményeink, hanem ugyanennyire fontos az is, hogy ebben a változó Szerbiában olyan magyarként maradhassunk meg akik önállóan dönthetnek sorsuk alakulásáról.

Csak olyan magyar ember tud igazán nemzete érdeke szerint cselekedni aki elsősorban saját népe iránt tartozik felelősséggel. Ez alatt én azt értem, hogy belgrádi, vagy újvidéki szerb pártoktól nem lehet elvárni azt, hogy mindent megtesznek azért, hogy magyarként boldoguljunk, és jól érezzük magunkat szülőföldünkön. Nekik teljesen más a dolguk. Az ő dolguk az, hogy meggyőzzék a többségi szerb népet, hogy a helyben topogástól, meg a visszafelé tekingetéstől nem lehet azt várni, hogy szebben, és jobban élhessünk az országunkban. A szerb pártoknak, meg az ott valamilyen okból szerepet vállaló magyar embereknek az a dolguk, hogy a szerb népet győzögessék arról, hogy egyedül Európa bizalmának elnyerésével, és elfogadásával lehet előre lendíteni az ország szekerét.

A magyar ember vágyát igazán csak erős magyar pártban szerepet vállaló ember tudja megérteni, és képviselni. Az elmúlt években láthattuk, hogy ez valóban így van, hiszen a szerb pártokban tevékenykedő magyarok, akármennyire próbálják most igazolni önmagukat, nem sokat tettek, tehettek az érdekünkben. Nem tehettek, hiszen szerb többségű pártban szerb emberek mondták meg nekik, hogy miként kell cselekedniük, hogyan kell szavazni amikor rólunk magyarokról volt szó. Anyagi jobbulást sem tudtak igazán teremteni számunkra, hiszen magyar emberként utolsók között állhattak a sorban ahol a szerb pártban osztották azt a kevés pénzt amivel ez a lerongyolódott ország rendelkezik. Ők tudják, hogy miért vállalják ezt a szerepet, és ők fognak mindennap szembesülni munkájuk eredményével.

Én úgy gondolom, hogy a vajdasági, köztük természetesen a bácsfeketehegyi magyar emberek tudják, hogy kik azok aki az elmúlt időszakban kiálltak, és tettek az érdekükben. Mindezért nagyon bízom abban, hogy május 6-án a magyar emberek döntő többsége elmegy a szavazóhelyre, és mind a négy szavazócédulán a Vajdasági Magyar Szövetség sorszámát fogja megkeresni, és bekarikázni.

Nagyon fontos számunkra, magyarok számára, hogy elmenjünk szavazni. Létérdekünk az, hogy magyar emberek által megválasztott magyar képviselőink legyenek a belgrádi, és a tartományi parlamentben. Olyan képviselők akik egyedül nekünk, magyaroknak tartoznak felelősséggel. Ugyanilyen fontossággal bír az is, hogy községi szinten a Vajdasági Magyar Szövetség – Pásztor István nevével fémjelzett listára adjuk a voksunkat. Ez az a lista amelyen olyan bácsfeketehegyi, és kishegyesi magyar emberek vannak akik mindennap megteszik azt amit meglehet tenni magyarságunk megmaradásáért, községünk gazdasági fejlődéséért, élhető, fiataljainknak itthon maradását biztosító közösség építéséért.

Május 6-án arról is színt vallunk, hogy fiatalok nélkül nincs élet, nincs jövő, nincs gyermekáldás, az ősök akaratának, vágyainak továbbéltetése ezen a tájon. Nagyon biztos vagyok abban, hogy döntő többségünk azt akarja, hogy gyermekeink, unokáink, és azok leendő leszármazottjai magyarként, boldogan éljenek szülőföldünkön, Bácsfeketehegyen. Létszámban gyarapodva, és bizakodva abban, hogy 1785-ben jól döntöttek falualapító őseink amikor a jobb élet reményében megalapozták, és megtartották magyar szálláshelyünket. Itt ebben a jót és rosszat is megért faluban ahol szomszédinkkal békességben élve otthon vagyunk, és ahol itthon fognak lenni a Teremtőnk akaratában megbízó utódaink is, egészen a világ végezetéig.

2012. április 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább