2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Merjünk nagyok lenni!

Pál Károly
Pál Károly
Merjünk nagyok lenni!
Vajdaság - darkcollector fotója

Akár merre fordul a föld,
mi mindig maradunk.
Akár merre fordul a föld,
mi mindig itthon vagyunk.

(Kormorán: Maradunk)

Hiszem, és vallom, hogy a valahogy majd csak lesz, valamint az úgyis eldöntik nélkülünk elvre épülő gondolkodásmód, nem lehet követendő példa magyar közösségünk számára. Egyaránt érvényes ez minden magyar emberre itt Vajdaságban, éljen az a tömbben, vagy szórványban, oly közel, de egyúttal oly távol is az Ígéret földjétől. Természetesen vonatkozik mindez ránk is, bácsfeketehegyi magyarokra, éljünk szülőfalunk, vagy a nagyvilág bármelyik szegletében.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mondja egyik legcélratörőbb, közmondásunk. Tudjuk, hiszen számtalanszor bebizonyosodott, hogy csak így, az említett elvet betartva működnek jól a dolgok, mégis sokan, és sokszor újra beleesünk abba a hibába, hogy hagyjuk felhalmozódni megoldatlan, letisztázatlan kérdéseket, kérdőjeleket az életünkbe. Tudjuk, hogy nem jó úton járunk, legyen szó rólam, rólad, vagy mindannyinkról, magyar közösségünkről, de igen gyakran nincs erőnk megrázni magunkat, és azt mondani, elég volt. Eddig, és nem tovább.

Pedig rendet kell tenni egyéni, és közösségi életünkben, követve falualapító őseink példáját is, akik 225 évvel ezelőtt kunhegyesen megelégelték a szegénységet, és kijárták, hogy áttelepülhessenek Feketehegy pusztára, hogy ott új életet kezdjenek, otthont teremtsenek önmaguk, az utánuk jövő generációk, és természetesen számunkra, ma élő bácsfeketehegyi magyarok számára. Nehéz lehetett a döntés, sok fájó kérdőjel kísérte az újrakezdést. Sorsuk jobbra fordulása reményében Kunhegyesről elköltöző őseink 1785 tavaszán érkeztek a lakatlan pusztára, és télire fejük felett fedél volt, épült a templom, elvetették a jövő évi kenyérnek valót, az anyakönyvbe pedig bejegyezték az első újszülött, és az első minden élők útján eltávozott feketehegyi nevét.

Más nyelvű, vallású, és gondolkodásmódú szomszédokkal keveredni nem akaró falualapító őseink közül sokan morogtak, lázongtak, és elégedetlenkedtek, hiszen minden népvándorlást, a kezdeti lelkesedés után, a kijózanodás időszaka követ. Visszaút pedig nem volt az adóikat nem rendező, a hátrahagyott előjáróság bizalmát, és gazdasági érdekét nem élvező elégedetlenkedő őseinknek. Családok szakadtak szét, szomszédok, rokonok, ismerősök, és jó barátok váltak el egymástól, és százötven évig élt az 1785-ben meghozott szigorú rendelettel kilátásba helyezett büntetés hatása, amely megtiltotta a visszatelepülést, és a visszavágyakozó eltávozottak befogadását.

Református egyházunk első, Feketicsen székelő, közösségépítő, és formáló néhai püspöke, Ágoston Sándor volt az, aki megtörte a jeget, ellátogatott Kunhegyesre, megszervezte a 150 éves bácsfeketehegyi megemlékezést, és ezzel természetessé tette azt, hogy az egy tőről fakadó kunhegyesi, és bácsfeketehegyi gyülekezet közös érdeke az újbóli egymásra találás. Az őt megismerő bácsfeketehegyiek, és mások is tudják, hogy Ágoston Sándor püspök úr igen magasra tette a lécet, amikor a Teremtő akaratából neki kijutó változatos, de mindég emberpróbáló időkben, tette azt, amit tennie kellett református közösségünk, és a mindenkori velünk együtt élők érdekében. Ma is, nagyon sok alkalommal visszaköszön, és segít bennünket, mindaz, amit ő szellemi, és fizikai értelemben megalapozott, felépített, és beépített az életünkbe, és magyar utódaink életébe.

Gróf Széchenyi István, (1791-1860) politikus, író, a legnagyobb magyar mondta azt, hogy Merjünk nagyok lenni. Az idézet teljes, még inkább elgondolkoztató, mondata úgy hangzik, hogy Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!

Így már teljesebb a kép, pontosabb a feladat, a kitűzött cél, hogy falunkban Bácsfeketehegyen, vagy ha valakinek úgy tetszik Feketicsen, illetve a legújabb elgondolás szerint Meggyesen, akarjunk megmaradni életrevaló magyar közösségnek. Olyan magyar közösségnek, amely senkinek sem engedi meg, hogy átvegye magyar sorsunk irányítását, magyarságunk oly módon való őrzését, amellyel nem sértjük a velünk egy faluban élő más nyelvet beszélők jogát a nemzeti megmaradásukra.

Ezért örülünk, örülök annak tiszta szívből, hogy bácsfeketehegyi református egyházunk, szépemlékű Hodosy Imre püspök úr vezetésével 1985-ben, még az egypártrendszer sokak által ma is visszasírt, de alattomos módon működő nemzet-, és egyházromboló időszakában, felvállalta az áttelepülés 200 éves jubileumának méltó egyházi megszervezését. Veszem a bátorságot, és merem remélni, hogy a huszonöt év múlva, 2035-ben esedékes 250 éves jubileumot is Bácsfeketehegyen székelő református püspök fogja megálmodni, megszervezni, és mindannyiunk Teremtőjének áldásával magyar közösségünk erősítésére hasznosítani.

Nem tudom kinek mi a véleménye, de falualapításunk ünnepei, ebben a felgyorsuló, és változó világban nem rögzíthetők félévszázados időszakaszokra, és támogatója vagyok annak a kialakult gyakorlatnak, hogy ötévenként illik, úgy világi, mint egyházi szinten megemlékeznünk arról, hogy honnan jöttünk, hol vagyunk, és hova, milyen irányba tartunk. Alkalmunk volt 1995-ben, első alkalommal világi szinten is, úgy Kunhegyesen és Feketicsen megszerveznünk a kunhegyesi, és a bácsfeketehegyi magyar közösség szétválásának 210 éves évfordulóját, majd ezt követően 2005-ben, ezúttal már csak Bácsfeketehegyen, falualapításunk 220 éves évfordulóját.

Idén, november 12-13-án, harmadik alkalommal, ötévenként folyamatosan megszervezett négyes jubileummal emlékezünk Bácsfeketehegyen. Idén a magyarok letelepülésének 225-ik, a svábok betelepülésének 190-ik, az akkori Újfaluba betelepített szerbek ittlétének 90-ik, és a montenegróiak kolonizációjának 65-ik évfordulójáról szól a megemlékezés. Vendégeket várunk Kunhegyesről, többek között, itt lesz Kunhegyes Város polgármestere, testvériskolánk, a Kunhegyesi Református Általános Iskola diákjainak, és nevelőinek egy csoportja, itt lesznek a montenegrói Cetinjei testvériskola diákjai, az innen embertelen módon elűzött svábok tízfős küldöttsége, és még sokan mások. Tudom azt is, hogy többen, akiknek itt lenne a helye, hiszen sokat, nagyon sokat tettek a kunhegyesi, és a bácsfeketehegyi egyházi, és világi közösségünk egymásra találásáért, ezúttal nem lesznek, nem lehetnek itt. Bízom abban, hogy lélekben velünk lesznek, végzik továbbra is a Teremtőtől nekik kirendelt feladatot, hiszen tudják, hogy ez az esemény nem egyénekről, hanem mindannyinkról szól, mindannyinkat minősít.

Szépnek ígérkező eseményen vehetnek majd részt ezúttal is mindazon érdeklődők, akiknek szívügye az, hogy rajtunk, bácsfeketehegyi magyarokon, múlik elsősorban, hogy mennyire vagyunk otthon falunkban, és a nagyvilágban, hányan látogatják Istentiszteleteinket, és művelődési rendezvényeinket, mennyire tisztelnek bennünket a velünk egy faluban élő, és tőlünk elszármazott, más nyelven beszélő embertársaink.

Emberpróbáló időkben élünk most is, amikor újra gróf Széchenyi István szavait idézem, aki azt mondta, hogy Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen, és hozzáteszem egyik közmondásunk örökérvényű igazságát is, hogy Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Ne legyünk hát tehetetlenek, hiszen a Kormorán együttes is azt dalolja, hogy Akár merre fordul a föld, mi mindig maradunk. Akár merre fordul a föld, mi mindig itthon vagyunk.

Önmagunk, falualapító őseink, az utánunk jövő magyar utódaink, és mindannyiunk Teremtőjének örömére.

2010. november 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább