Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
"A nagykövet szerelemmel villát szerzett országának"
Csorba Zoltán
Úgy tűnik, hogy a tények nem is érdekelnek senkit, az idegenvezetők a Budapestre látogató szerb turistáknak ezentúl is nagy előszeretettel fogják mesélni a már közismert történetet (meg a másik kedvelt legendát a Lánchíd oroszlánjairól – de ez más más téma) én pedig úgy érzem magam mint az, aki a gyerekeknek kikotyogja, hogy Karácsonykor az ajándékokat nem a Jézuska hozza. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Budapest egyik legszebb, legtágasabb, leglátogatottabb terén, a kiemelkedő állami rendezvények helyszínéül is szolgáló Hősök terén a legszebb villaépület Szerbia Köztársaság Nagykövetségének épülete. Az Andrássy út és a Dózsa György út sarkán lévő, kívül-belül elegáns és mutatós villát a tényként elfogadott legenda szerint az ország a híres szerb költő és diplomata Jovan Dučićnak köszönheti: az egykori budapesti szerb királyi követ (nem nagykövet!*) szerezte egy romantikus történet eredményeként. Szépen hangzik, de mennyire igaz?
Amikor először – helyesbítek: harmadszor – jártam az akkor még Jugoszláv Nagykövetség épületében az akkori ott dolgozó diplomaták és személyzet is valódiként mesélték az eleve furcsa történetet.
- Volt ízlése annak grófnőnek – mutatta az akkori titkárnő az ízlésesen kicsempézett és felszerelt fürdőszobát.
- Milyen grófnő? – kérdeztem csodálkozva.
- Hát te nem tudod? Amikor Jovan Dučić nagykövetként itt szolgált Budapesten beleszeretett egy magyar grófnő, a villa tulajdonosa, aki azután szerelme jeléül a nagy költőnek ajándékozta az épületet. Dučić pedig az országnak.
Ez a legenda már hosszú évek óta él, szinte minden Budapestre látogató szerb turista büszkén meséli és terjeszti. Feltehetőleg az idegenvezetőktől hallják. De még Magyarország egyik minisztere is, aki egyszer meghívott díszvendégként vett részt egy eseményen tényként kezelte az információt.
De mit mondanak a tények? Kezdem az épülettel.
A mai internetes korszakban és a történelmi levéltárak nyitottságának köszönhetően nem volt túl bonyolult utánajárni az ismert budapesti villa történetének. Ezen a helyen az első épület az 1872-ben Weber Antal építész tervei alapján neoreneszánsz stílusban épült, Bellevue villa volt, amely étteremként, szórakozóhelyként, nyáron zenés kerthelyiséggel működött. Budapestnek ez a része akkoriban még peremterületnek számított, a Bellevue szerelmi légyottok színhelyéül is szolgált, nyaranta túl hangos volt a zene, mindezekből eredően rossz hírűvé vált és a hatóság bevonta működési engedélyét.
Az ingatlant Babocsay Hermann, a kor ismert tehetős vállalkozója vásárolta meg és megbízta Árkay Aladár fiatal építészt, hogy engedje szabadjára képzelőerejét és egy teljesen különleges épületté varázsolja. A Babocsay villa 1905-ben készült el, Budapest legfurcsább épületének tartották számon, kívül-belül sokak szerint giccsesen túlcicomázott villához hasonló csak még egy létezett a Monarchián belül, Bécsben. A homlokzat, az ablakok, a festés, a díszítések a hivalkodást szolgálták, s mint az itt mellékelt, korabeli fotókon látható például, hogy a földszinti szalon közepén egy szökőkút működött! Babocsay egyébként az épületet saját irodaházának használta, de itt is lakott.
1922 augusztus 4-én a villát egy adonyi dúsgazdag kereskedő, Deutsch Albert vásárolta meg befektetésként, majd 1925 szeptember 18-án eladta a budapesti Royal szálloda tulajdonosának Görög Jenőnek. Az új tulajdonost kötelezte a városépítészeti hatóság, hogy alakítsa át az épületet normális kinézetűvé. A tulajdonos ennek eleget is tett, az épületről eltüntették a hivalkodó, giccses díszítéseket, elemeket és akkor nyerte el a mai visszafogottan elegáns kinézetét.
Az épületet 1928 május 5-én a Főnícia nevű befektetési társaság vásárolta meg, az épületet irodaháznak alakították át és üzlethelyiségekként kiadták. A nehéz anyagi helyzetbe sodródott Főnícia 1940 február 10-én az épületet a bérlőkkel együtt eladta a Budapesti Takarékszövetkezetnek.
1940 augusztus 3-án aláírásra került az az adásvételi szerződés mely szerint a Jugoszláv Királyság 150.000 pengőért megvásárolta az épületet „amelyet már korábban is követség épületeként bérelt”. A tulajdonjogot 1940 augusztus 28-án jegyezték be az illetékes budapesti telekkönyvbe.
Nem sikerült pontosan kideríteni – pedig történetünk szempontjából rendkívül fontossággal bír – hogy a Jugoszláv Királyság mióta bérelte ezt a villát. Két változat létezik: az egyik szerint 1936-tól, a másik szerint már 1930-tól. Miloš Ćorović, a Tanjug hosszúéves budapesti tudósítója Miroslav Krleza íróra hivatkozva jegyzi, hogy Dučić személyesen mutatta meg Miroslav Krležanak az épület pincéjében akkor létező medencét (?! – ennek ma nyoma sincs!) ahol a bizonyos grófnővel hancúrozott, amikor 1932-ben követként itt lakott és a grófnő gyakran meglátogatta.
A hercegovinai, Trebinje melletti Podglivlje nevű faluban 1874 február 15-én született Jovan Dučić – aki a tanítóképzőt Zomborban végezte el – tapasztalt diplomataként érkezett budapesti szolgálati helyére. (Zombor volt a kapocs ahhoz, hogy később Szenteleky Kornél, aki a Zombori Gimnázium tanulója volt, felkeresse „a szerb költők hercegét”, több költeményét le is fordította azzal a szándékkal, hogy – mint ahogy ezt Kohlmann Dezső a Kalangya 1934-ben megjelent számában írta: „ezzel közelebb hozza a magyar olvasó lelkéhez a szerb lelkek rezzenését”. Később barátság alakult ki Dučić és Szenteleky között).
A költő miután 1906-ban Genfben diplomált az ottani egyetem Bölcsészeti-szociológiai Karán, hazatérte után, 1907-ben Jovan Skerlić segítségével jutott be szerb Külügyminisztériumba és már a következő évben római kiküldetésben vett részt. Elsősorban kifogástalan megjelenésével, rendkívül meggyőző beszédkészségével, „igazi úriemberi” viselkedésével gyorsan haladt elő a diplomáciai ranglétrán: Szófia, Róma, Athén, Madrid, ismét Athén után a genfi székhelyű Népszövetség Tanácsában képviselte országát. Igaz, csak rövid ideig, mert összetűzésbe keveredett az ottani követség egyik diplomatájával, akivel később Belgrádban, a Külügyminisztérium épületében össze is verekedett és emiatt két évre felfüggesztették állásából. Az ország vezetése, elsősorban a király határozott közbenjárásával gyorsan megbocsájtották ezt a félrelépését, megértéssel vették, hogy „megsértett büszkeségéért vett elégtételt” és 1926-ban Kairóban misszióvezetőként folytatta pályafutását, ahol jelentős sikereket ért el az ország érdekében.
Jovan Dučić 1932 februárjában érkezett Budapestre. A Jugoszláv Királyság azzal a szándékkal jelölte ki egyik legjobb, legtapasztaltabb diplomatáját, hogy enyhítsen a Trianon óta fennálló magyar-jugoszláv feszültségen és ha lehet, fektesse le a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok alapjait. Érkezésekor Magyarország a rendkívül súlyos gazdasági válság terhe alatt igyekezett felemelkedni, a lemondott Bethlen-kormány után Károlyi Gyula miniszterelnök szigorú takarékossági intézkedésekkel igyekezett rendbe tenni az ország gazdaságát. Károlyi Gyula kormány 1932 szeptemberében bukott meg és a hatalomra a szélsőjobboldali Gömbös Gyula került (aki később, 1936-ban Hitler hatalomra jutásakor az európai vezetők közül elsőként sietett hozzá Berlinbe), az országban, a sajtóban mind hangosabbakká váltak a revizionista hangok, követelések...
Egy szóval: a légkör koránt sem kedvezett egy magyar-jugoszláv enyhülésnek, békülésnek, barátkozásnak. Dučić követként belátta, hogy küldetése szinte lehetetlen és nem látta értelmét, hogy tovább maradjon. Nem egész másfél év után, 1933 augusztusában már római követnek nevezték ki, megbízatását október 1-jén foglalta el az Örök Városban.
Nem egész másfél év állt az 58 éves, már nem daliás korban lévő költő rendelkezésére, hogy az állítólagos villaajándékozással végződő Nagy Szerelem megtörténjen Budapesten. Valami alapja a legendának ugyanis biztosan van. Az országában körülrajongott költő, aki soha sem nősült meg rendkívül sikeres nőcsábász hírében állt. Imádatát a nők iránt szerelmi verseiben és kapcsolataiban is egyaránt ihletetten fejezte ki. A visszaemlékezések szerint „nem létezett olyan nő, akit nem tudott elcsábítani megjelenésével, stílusával, szavaival, bókjaival, viselkedésével...” Számos szerelmi kapcsolata volt az egészen fiatal kisasszonyoktól kezdve a férjes asszonyokig. Még 70 éves korában is!
A fentiekben említett svájci balhé oka is nőügy volt, aminek írásos nyoma is maradt: 1925-ben egy bizonyos Vogelné Bernből levelet intézett a Külügyminisztériumhoz amiben bepanaszolta, hogy az 50 éves szerb diplomata elcsábította és teherbe ejtette Antoinette nevű, akkor 18 éves lányát, a kisfiú az apa keresztnevéhez hasonlóan Jean Alexandre nevet kapta, a hölgy pedig apasági beismerést követelt. Érdekes megemlíteni, hogy ez az ügy mintegy tíz évvel ezelőtt fejeződött be, amikor Jean Alexandre halálos ágyán bevallotta „a nagy titkot” a családnak és ez kuriózumként megjelent a svájci sajtóban, hogy az igazi apja, amiről életében nem kívánt nyilatkozni, valóban a szerb költő Jovan Dučić.
Dučić többek között elcsábította a szintén neves szerb költő Aleksa Šantić menyasszonyát, ami a barátságukba került. Vranjei tartózkodása során beleszeretett a vendéglátó csodaszép feleséségébe, ebből is jókora botrány kerekedett miután a feleség, Jovanka Jovanović (a későbbi ismert szerb színésznő) bevallotta, hogy Jovica kisfiú apja, férje barátja, az akkor már Szófiában diplomatáskodó Dučić.
A budapesti grófnővel való liaisonnal kapcsolatban kapcsolatra sehogyan sem tudtam hitelt érdemlő forrást felfedezni (ha valaki tud ilyent, írja meg nekem). Az esetet tényként közli Radoslav Milošević, Dučić életének trebinjei kutatója, Slaviša Pavlović író, Ćorović, a fent említett Tanjug tudósító (aki azt is leírja, hogy "már a szocializmusban" az egyik nagykövet elrendelte a titkárnőjének, hogy nézzen utána a történet valóságának, de a titkárnő nem találta meg a grófnő kilétét) és rengeteg újság, közöttük idegenforgalmi kiadványok is, mondhatni szinte minden szerb írásban, ahol megemlítik a nagykövetség budapesti épületét jelentkezik a grófnő és az ajándékozás. Egyik helyen olvasható, hogy „erdélyi származású magyar grófnő”. Név sehol. Adat sehol. Illetve igen: az írás legelején felsoroltam, hogy kik voltak az épület tulajdonosai, ezek között sem gróf sem grófnő nem szerepel. És még ha tudjuk, hogy az ajándékozás állítólag 1933-ban történt, a Magyarországot is sújtó világ gazdasági válság közepette, amikor ...
Úgy tűnik, hogy a tények nem is érdekelnek senkit, az idegenvezetők a Budapestre látogató szerb turistáknak ezentúl is nagy előszeretettel fogják mesélni a már közismert történetet (meg a másik kedvelt legendát a Lánchíd oroszlánjairól – de ez más más téma) én pedig úgy érzem magam mint az, aki a gyerekeknek kikotyogja, hogy Karácsonykor az ajándékokat nem a Jézuska hozza.
U.i (*) : a II. világháború előtt a diplomáciában többnyire csak a nagyhatalmak esetében volt használatos a nagykövetség mint létesítmény és nagykövet mint diplomáciai vezető. A kisebb országoknak követségei és követei voltak. Később változott a helyzet és érdekes megjegyezni, hogy Jovan Dučić volt a Jugoszláv Királyság első olyan diplomatája, aki hivatalosan nagyköveti rangot kapott, 1939-ben
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >