Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Múlt-idő
Csak háború ne legyen!
A békeidők utolsó rockkoncertje – 25 éve történt
Bódis Gábor
A békekoncert után kilenc hónappal a szerb fegyveresek gyújtógránátokkal bombázták a sportcsarnokot. A helyszínre siető tűzoltókat is lőtték, ezáltal a lángok zavartalanul végezhették dolgukat. A Zetra sztori azonban itt még nem ért véget. A szarajevóiak az ostrom alatt ide temették halottjaikat.
1991. július 28.
Már túl voltunk a 10 napos szlovéniai háborún, ami után a legfejlettebb jugoszláv köztársaság kikiáltotta függetlenségét. Horvátországban már voltak áldozatok (Plitvice, Borovo), de Vukovár ostroma még nem kezdődött meg, Dubrovnik is sértetlenül állt. A vajdasági Karađorđevo birtokon, a két hadúr, Milošević és Tuđman már felosztotta egymás között Boszniát. Innen a hírhedté vált szállóige: Nema te više, Alija! Nem létezel többé, Alija! Vagyis Alija Izetbegović, a legkisebb hadúr, Bosznia-Hercegovina bosnyák elnöke.
Innen visszatekintve a délszláv háborúk háborúja, a boszniai elkerülhetetlen volt. Akkoriban azonban ezt még nem fogtuk fel. Azon a nyáron Végel Lászlóval Újvidékről Szarajevóba utaztunk, hogy a Zetra olimpiai sportcsarnokban részt vegyünk a Helsinki Polgárok Parlamentjének tanácskozásán, amelyre a szétesőben levő ország minden részéből érkeztek „delegáltak“: Hogy ebből a békekezdeményezésből (is) mi lett, sajnos, tudjuk.
Hasonlóan gondolkodtak a szarajevói zenészek is. „Megéreztük a közeledő veszélyt. Mi, zenészek apolitikusak és naivak vagyunk. De tennünk kellett valamit. Stúdiómban vettük fel a legnevesebb zenekarok lemezeit, amelyeken legalább egy dal háború ellenes volt, azzal az üzenettel, hogy csak háború ne legyen.“ Emlékezik Brano Likić, a háború előtti (igen, a volt jugoszlávok számára ez az időmeghatározás) Rezonansa együttes vezetője, a béke koncert egyik szervezője. Ekkor született meg az a szerelemről szóló dal is, amelyet a Zetra csarnokban azon a nevezetes napon az összes fellépő zenész együtt énekelt. „Próbáinkon rendszeresen részt vett Milan Trivić, újságíró, aki a Yutelnél dolgozott. Őt beszéltük rá, hogy szervezzen egy koncertet.”
A Yutel (a jugoszláv televízió angol nevének rövidítése) egy furcsa szerzemény volt, akárcsak sokminden más a kilencvenes évek elején. Az 1990-ben még létező szövetségi kormány (miniszterelnök: Ante Marković) finanszírozta a két évig működő összjugoszláv híradót, amelyet Szarajevóból sugároztak. A szerkesztőséget talán minden idők legismertebb jugoszláv televíziós újságírója, a horvát származású Goran Milić vezette. Később az utódállamokban ez a „jugoszláv elhajlás“ mármint a Yutelben való szerepvállalás halálos bűnnek számított. Milićnek emiatt soha nem bocsátott meg Tuđman, a horvát elnök: a spanyolul és angolul is anyanyelvi szinten beszélő tévés komoly beosztást nem kaphatott a független Horvátországban. Manapság az Aljazeera délszláv osztályának a vezetője. Mondani sem kell: Szarajevóban. A Yutel adása 1992-ben szakadt meg, amikor a boszniai szerbek a környező hegyekből szétlőtték az épületet, ahonnan sugároztak. Cenzúra délszláv módra.
Nem a Yutel volt az egyetlen médiavállalkozás, amely a pártatlan, háborús uszításmentes tájékoztatást tűzte ki célul a háború kellős közepén. A másik ilyen, igaz csak pár hónaposra sikerült próbálkozás a Radio Brod, azaz a Hajó Rádió volt. Főleg francia támogatással egy csapat „jugoszláv” újságíró egy, az Adriai-tengeren cirkáló hajóról sugározta adásait: híreket és sajtószemléket függetlennek számító forrásokból. Az olaszországi Bari közelében ringatóztak, mert fennállt annak a veszélye, hogy valamelyik háborúzó fél kilövi a mozgó hírforrást.
A legkomolyabb háborús propagandát ellensúlyozó vállalkozás az amerikai finanszírozású Szabad Európa Rádióhoz kötődik, amely 1994 január végén megalakította a délszláv osztályát, hét, a hajdani Jugoszlávia minden részéből érkező újságíróval (akik között e sorok írója is ott volt). A mai mapig is működő szerkesztőség a szerbhorvát mellett macedónul és albánul is sugároz műsort.
De vissza a koncerthez! A szarajevói szervezők tudták, hogy a Yutelnél van hajlandóság és ami még fontosabb, pénz a lebonyolításhoz. Igazuk volt.
Milić és nem kevésbé neves belgrádi kolléganője, Gordana Suša elvállalta a műsorvezetést is.
Aznap egész nap esett. Ennek ellenére 20 ezren tolongtak és énekeltek, táncoltak a sportcsarnokban és még 50 ezren az épület előtt.
„Azt kérdezték tőlünk, van-e értelme énekelni és táncolni, amíg lövöldözés van, háború van, áldozatok vannak. Mit gondolnak, ki itt a normális? Azok, akik háborúznak vagy azok, akik énekelnek? Ők hagyják abba a háborúzást, de mi soha nem teszünk le arról, hogy emberként éljünk.” Ez volt a bevezető szövege Goran Milićnek.
A koncertet a boszniai és a macedón állami televízió élőben közvetítette. Szerbiában csak az akkor még független Studio B mert vállalkozni erre a „hazafiatlan” feladatra. Horvátországban ez szóba sem jöhetett.
A fellépők között a legnagyobb jugoszláv sztárok voltak. Legtöbben Szarajevóból, de azt is tudni kell, hogy a hetvenes évektől a bosnyák főváros a popzene Mekkája volt. Innen származott a talán minden idők leghíresebb jugoszláv együttese a Bijelo dugme, azaz Fehér gomb, amelynek vezetője, Goran Bregović akkor már egyedül lépett fel. A boszniai háború kitörése után a vegyes nemzetiségű családból származó Bregović elhagyta Szarajevót, és Belgrádba költözött, amit polgártársai nemigen bocsátottak meg neki. Igaz, nem tartják árulónak, ellentétben a bosnyák nemzetiségű, szintén szarajevói származású világhírű filmrendezővel, a vallást és nevet változtatott Emir (Nemanja) Kusturicával, aki azóta is a legkeményebb szerb nacionalisták táborához tartozik.
A koncerten fellépett az örökifjú Indeksi együttes is, amelynek énekese a már megboldogult, horvát nemzetiségű Davorin Popović, Szarajevó emblematikus figurája volt. Ő volt az Énekes a városban. Így, nagy betűvel.
Vagy a belgrádi Bajaga (Momčilo Bajagić), aki az egyik legnépszerűbb szerb énekes-dalszerző. Az én barátaim (Moji su drugovi) című dala a szerb újkori diaszpóra himnusza (kb. 200 ezren vándoroltak ki, főleg fiatalok Szerbiából a délszláv háborúk idején).
A Zetra sportcsarnok sorsa is jelképes. 1977-ben két fiatal építész, Dušan Džapa és Lidumil Alikalfić pályázatot nyert Szarajevó egyik központi részének beépítésére. Zelena transverzala (Zöld átló) elnevezést adták munkájuknak (ennek a könnyebben megjegyezhető rövidítése a Zetra) és az elképzelés lényege az volt, hogy valamelyest enyhítsenek Szarajevó túlságosan megnyújtott alakján, méghozzá egy átlósan beépített zöld övezettel. Később ezt a szerb háborús propaganda az iszlám erőszakos betörésének is nevezte, de ezt a még élő Lidumil Alikalfić nevetségesnek tartja.
Nos, időközben Szarajevó megnyerte az 1984-es téli olimpiai játékok rendezésének jogát, nosza ki kellett bővíteni a Zetra terveit is. Itt tartották azután a megnyitó ünnepséget és itt nyerte első aranyérmét Katarina Witt is.
A békekoncert után kilenc hónappal a szerb fegyveresek gyújtógránátokkal bombázták a sportcsarnokot. A helyszínre siető tűzoltókat is lőtték, ezáltal a lángok zavartalanul végezhették dolgukat. A Zetra sztori azonban itt még nem ért véget. A szarajevóiak az ostrom alatt ide temették halottjaikat.
1999-ben újították fel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >