Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Napi ajánló
„Tessék ezt a mai hatalmat leváltani, aztán majd meglátjuk”
„Megrázó és kevéssé ismert eseményeket dolgoz fel Závada Pál új regénye, az Egy piaci nap, amely finoman szólva nem fokozza az olvasóban sem a humánumba, sem a magyarságba vetett hitét.” Papp Sándor Zsigmond (Népszabadság):
– Bár nagyon érdekel Magyarország huszadik századi története, mégis most, ebben a regényben olvastam először arról a pogromról, amely 1946-ban esett meg a Kunvadasnak nevezett faluban – valójában Kunmadarason. Miért nem került be ez a történet a köztudatba vagy a történelemkönyvekbe?
– Magyarország XX. századi történelmének jó néhány szégyenletes fejezete jutott a felejtés és az agyonhallgatás sorsára. Ezért sajnos nincs mit csodálkozni azon, hogy ez az eset a szélesebb közönség előtt nem ismeretes. Az én elsődleges szándékom, ha megjegyezhetem, mégis inkább regényírói volt, nem pedig felvilágosítói. Úgy emlékszem, hogy még a Kulákprés című szociográfiám anyaggyűjtésekor, a korabeli sajtóban akadtam rá erre a történetre, majd kezembe került Pelle János 1995-ös könyve, Az utolsó vérvádak, amelynek középpontjában az 1946-os kunmadarasi és miskolci antiszemita pogromok állnak. Aztán megismerkedtem az ügy történészi szakirodalmával – kiemelném Vörös Éva Kunmadaras: újabb adatok a pogrom történetéhez című tanulmányát –, és elolvastam Benedek István Gábor Miskolc, Zsidó utca 1946 című regényét is.
– Az alapos kutatómunka most is az egyik motorja a regénynek: kihallgatási jegyzőkönyvek, bírósági vallomások, újságcikkek adják a biztos hátteret. Ez minden esetben segít a regényírónak? Vagy megesik, hogy blokkolja a fantáziát, a tényeket összeillesztő képzeletet?
– Az elfogult vagy szándékosan félrevezető korabeli vallomások persze nem a tisztánlátást segítik elő. Azt a hazug verziót pedig, amely az első szakaszban az ítélkezés vezérfonalává is vált, a kommunisták által motivált sajtó dolgozta ki. E szerint a kisgazdáknál megbúvó fasiszta érzelmű felbujtók politikai ellenfeleikkel szemben esküdtek össze, amikor a vérvádtól sem visszariadva arra heccelték a csőcseléket, hogy lincselje halálra a helyi baloldali zsidóságot. Mindezek tehát finoman szólva sem az eligazodás biztos hátterét képezték, ebből a szempontból nyilván a történészekre lehetett támaszkodni. Az írói képzeletet viszont nagyon is ösztönözhetik a félremagyarázások koncepciós elemei – sokszor épp a hazudozás hogyanja indított el, amikor próbáltam az egyes figurákat megszemélyesítve megformálni. Ugyancsak inspirálóan szoktak hatni rám a „valóságból” mégiscsak beszüremkedő motívumok is – csak aztán sikerüljön mértéket és helyes arányt tartani. (…)
– A női nézőszög már azért is fontos, mert a pogrom elkövetői között nagyon sok az asszony, akik később is büszkén vállalják a szerepüket. Ők voltak a legvédtelenebbek a propagandával szemben? Vagy ezzel csak felmentenénk őket?
– Hát hogy ez büszkeség vagy ostoba ragaszkodás egy „jogosnak” vélt indulat „kiváltó okához”, azt nem tudom. Arról is csak találgathatnék, hogy a vérvádrémhírekre való mélységesen sötét fogékonyság tényleg a nők körében volt-e gyakoribb – avagy inkább arra a híresztelésre ugrottak ezek a nők, hogy a szándékosan árdrágító feketézés a zsidóknál valami fajilag meghatározott hajlam volna. Arról nem is beszélve, hogy a regényem asszonybandái – élükön a Radai Etel nevű elég érdekes előéletű nővel – nem biztos, hogy megfeleltethetők a hajdani kunmadarasi lincselő asszonyoknak, akiket valóban nagy számban ültettek aztán a vádlottak padjára. Annyi talán igaz – ám ez sem lehet oka valami felmentésnek –, hogy hagyományosan a nők dolga volt gondoskodni a napi betevőről, így ők reagálták le rögtön – olykor, mint látjuk, a legszörnyűbb módon –, ha ez nem sikerült nekik.
– Igen baljós a regény légköre, 1946 tavasza: infláció, áruhiány, miközben indulatokat gerjesztő rémhírek terjednek. A visszatérő zsidókat a bosszúvágy fűti, a magyarokat pedig a frusztráció: nem elég, hogy visszajöttek, de megint nekik jön ki a lépés. Kész csoda, hogy nem robbantak ki máshol is pogromok. Mennyire volt általános ez a fenyegető, robbanásközeli hangulat?
– A zsidóságnak az a vágya, hogy a vele szemben elkövetett jóvátehetetlen bűnöket beismerjék, és hogy megkövessék őket, erősebb lehetett – tevőleges bosszúvágyról kevésbé beszélhetünk. És az sem biztos, hogy a többség úgy látta, hogy „megint nekik jön ki a lépés”, mármint hogy a zsidóknak. Hiszen a legtöbb túlélő elég nehezen vergődhetett irigyelni való helyzetbe. Úgyhogy én mégiscsak azon döbbentem meg inkább, amikor erről először olvastam – igaz, még fiatal voltam –, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett sor pogromra a vészkorszak után. És erre ma sincsen válaszom. A szakirodalom számos vidéki települést, sőt fővárosi esetet felsorol, ahol 1945-ben, 1946-ban antiszemita indulatok, sőt középkorias vérvádhistóriák támadtak fel – visszataszító jelenetek zajlottak le például Szolnokon is –, de véres lincseléssé Kunmadarason és Miskolcon fajultak az események. (…)
– Akkor kérdezem másként: megtörténhet, hogy a Sorsok Háza, a Hóman-ügy vagy Szakály Sándor legújabb megszólalásai visszafordíthatatlan folyamattá álljanak össze? Olyan regénnyé, amelynek nincs, nem is lehet megnyugtató vége?
– Nem, „az nem lehet, hogy annyi szív…” stb. De hát mit mondhatnék? Tessék ezt a mai hatalmat leszavazni és leváltani, aztán majd meglátjuk. Akkor majd csak megfordítjuk azt a visszafordíthatatlannak látszó folyamatot is. Bárcsak ott tartanánk, hogy már csak a kurzustörténészek megszólalásai képezik a legnagyobb gondunkat!
– Az emlékezetpolitikában teljes pályás letámadás látszik. Hiszen elég nagy erőfeszítéseket tettek az irodalmi kánon átírására, Nyirő, Tormay Cécile, Wass Albert „helyzetbe hozásával”, és azzal, hogy részei legyenek a tantervnek. Kell tenni ez ellen valamit, vagy elég, ha az olvasó ízlésére bízzuk a választást?
– Persze, az emlékezetpolitikai propaganda bolond lukából is bolond szél fúj. Miért pont abból ne az fújna? És jó, ha elmondjuk minden adandó alkalommal, hogy e tekintetben is mi a helytelen. De én bízom benne, hogy sem a mérvadó történelmi narratíva, sem az irodalmi értékrend és ízlés nem söpörhető el vezényszóra, hiszen többnyire mégiscsak jó szakemberek, tanárok kezében van ez az ügy, akiket nem kéne báboknak tekintenünk. Még egyszer mondom, ennél súlyosabb fenyegetésektől kéne sürgősen megóvnunk magunkat – például az elszegényedéstől, a közszolgáltatások lepusztításától vagy attól, hogy kormányosunk kikormányozzon minket az európai fősodorból. S ha mindezeket sikerül megelőznünk, majd csak elboldogulunk Wass Albert megítélésével is. (…)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
Netanjahu Budapesten
Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >
Az már fasizmus, ami most van Amerikában
Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >