Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Újságíró tengerészsapkában
Vébel Lajos
Pokoli égiháború dühöngött azon a januári csütörtökön Angliában és a csatornában.
A tengeri közlekedést letiltották, és ez arra utalt, hogy a meteorológiai szolgálat idejekorán jelezte az ítéletidőt.
Jellemző, hogy ugyanakkor egy egész vasúti szerelvény felborult, és egyáltalán nagyobb volt a zűr a szárazföldön. A kórházak nem győzték a sebesültek ápolását. Csaknem félszáz sérültön nem is tudtak segíteni. Sokakra rádőlt a fal, másutt a tetőt vitte le a szél, a legveszélyesebbnek azonban az autózás bizonyult.
Hogy mi közünk nekünk az egészhez, amikor mindez az Atlanti-óceán partján és nem a mi tengerünkön történt? Méghozzá a mindig zordabb télen, és korántsem a nyári szelídebbségben? Semmi, hittük mi is jó ideig.
Pontosabban eddig az orkánig, amikor a rádió- és a sajtójelentések alapján szöget ütött a fejünkben, hogy többször is az ezerkilenszáznyolcvanhetes esztendőt emlegették a szigetországiak. Ekkor jegyeztek fel legutóbb a mostanihoz fogható ribilliót, valamivel enyhébb következményekkel.
Utánanéztünk a dátumnak, és kitűnt, hogy igen, ez volt az a bizonyos három év előtti nyár, amelyet sohasem fogunk elfelejteni. Olyan borzalmakat vészeltünk át itt az Adrián, aminőket még elképzelni sem tudtunk (akkor) tizenhét évi cirkálásunk alatt. A hvari Vrboskán rendhagyó dagály-apály emelgette az elárasztott part fölé és eresztette le a szutykos mélybe ötpercenként a csónakot, a Korčula szigeti Lumbardában meg mindössze ötven méterre, a kikötőnktől kavargott-sistergett el a rémületes széltölcsér. Ez, mint ismeretes, hajókat és háztetőket szív a magasba és ejt le, ki tudja, hová. Egyfajta dacból folytattuk csak az utat a dalmata bárkaszomszédok nem csekély csodálatára.
Többen már a fenyegető klímaváltozással magyarázták a rendellenességet, holott alighanem a légáramlatok, felhőképződések és egyebek összefüggéseiben kell keresni a titok nyitját. Félő ezért, hogy a most következő júliusi expedíciónk sem lesz eszményi, hisz a La Manche-i tragédia óta is vagy félezren veszítették életüket Kelet-India partjainál. Egész falvakat söpört el a ciklon, az óriás hullámok néhol húsz kilométerre hatoltak be a szárazföldre, és a szél állítólag olykor az óránkénti kétszáz kilométeres sebességet is meghaladta.
Ki tudja, hány álmatlan éjszakát rettegünk majd át, nem is annyira magunkat féltve, hanem a hajócskát a mindig zsúfolt kikötőkben kötözgetve. De egyébként is, hol vannak már azok a régi szép idők, amikor a hetvenes évek közepéig-végéig menetrendszerűen váltották egymást nyaranként az adriai légáramlatok a hetekig tartó anticiklonok közepette. Reggel burin, amellyel északnyugat felé vitorlázhattál kedvedre a part mentén. Délután jött a Dubrovnik irányába terelő misztrál nagy, de lágy hullámaival. Délben még segédmotorral kiálltunk Hvar város elé, a külső oldalon, és hátszeles vásznakkal vártuk, hogy pontban fél egykor elindítson bennünket a szelecske. Öt óráig erősödött fel, és fél hét tájban már végighúztunk általa a korčulai csatornán. Manapság, ha fel is támad a kedvező fuvallat, nem tudni, mi lesz belőle: mikor áll le teljesen, vagy szeszélyesedik helyi viharrá a meteorológiai jóslások ellenére.
Hogyan is ne érdekelne bennünket az időjárás idehaza, Újvidéken isi Harmadik emeleti otthonunkban sem mellőzzük a falon lógó műszerek szemlélését, beleértve a szélkakast is, amit viszont az ablakból látni a régi városháza tornyán. És hallgatjuk a rádióban a meteorológiai előrejelzést, mintha csak a pelješaci kikötőnkben himbálóznánk kutyaólnyi kabinunkban.
No, persze, nem csupán ezért kérdjük élcelődve egymástól vihar idején a nappali szobában is, hogy jól van-e kikötve a Tanurdžić-palota, vagy odaveri esetleg a kikötői hullám a szomszédos templomi dereglyéhez e szárazföldi óceánjárót, miután az ilyen magunkfajta kétéltű lény még álmában is hajózik, voltaképp egészen ifjúsága égövéig és vissza. Első csónakjában ül ilyenkor a Tisza-parti kamasz, majd sajnálja, hogy ott kellett hagynia a hosszúra nyúlt háborús évek alatt a szerkentyűt. Míg később, az első alkalomkor hozzájut egy tökéletesebb másikhoz, amelyen már gyári vitorlákat dagasztgat a szél, keljfeljancsi tőkesúlya is van, és egy icipici kajütjel Aztán nagyot sóhajt az ébredéskor, hogy vajh lejut-e még egyszer a tengerre a téli megbetegedésektől felépülve?
A Duna utcai kocsmai poharas sör is az ismerős kikötőkre emlékeztet, és elérzékenyedünk. Igen, élni nem, de hajózni muszáj, és mi már talán meg is fejtettük ezt a talányt. A vasmacska felhúzása mindig a megérkezés boldogságának az ígérete is, és ez még meg is ismételhető! Két és fél óráig tart, teszem föl, rendre Žuljanából Lumbardáig az út az őstermészetnek kiszolgáltatottan, de barátkozva is vele, kellő tisztelettel, hogy a partraszálláskor örömmel ölelkezzünk össze a mennyei betonparton. Egyetlen és nélkülözhetetlen matróznejem egy kényelmes város környéki gyalogkiránduláson törte el a kezét, és nem a fel-felágaskodó fedélzeten végzett akrobatika közepette. És talán a sors sem kedveli túlságosan azt, aki tehetetlen beletörődéssel már sehova sem akar eljutni.
Mintha csak attól tartana, hogy nem sikerül maid neki annak rendje és módja szerint ágyban, párnák közt inteni örök búcsút értelmetlen világának a lehető legnagyobb polgári biztonságban. Hogy békességesebben már ne is nyugodhasson begazosodott temetőink elfeledségében.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >