Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Csemege a múltunkból
Bódis Gábor
Az alábbiakban egy több mint három negyed századdal ezelőtt írt levelet adunk át a kedves naplo.org olvasónak, abban a reményben, hogy hasonló következtetéseket von le, mint az említett honlap szerkesztői. Ezek pedig a következőek: nem lehet felhőtlen a kapcsolat egy magát függetlennek tekintő lap (újabban médium) és a politika között. Mondhatnók ez a kapcsolat természetellenes, hiszen a „partnerek” céljai ellentmondanak egymásnak. A mindenkori (helyi, kisebbségi, országos, nemzetközi) politika célja a hatalom megszerzése, a becsületes újságírásé a közvélemény szolgálata. Ez a kettő, az esetek legtöbbjében, kizárja egymást.
A politikának nincs szüksége független sajtóra, függetlenül attól, hogy hatalmon van, vagy ellenzékben, vagy kisebbségben. Csak a politika céljait kiszolgáló pártsajtó a hithű. Ezért olyan szürke és nem létezik rá példa szerte e világon, hogy olvasottságot, hallgatottságot, nézettséget hozna. A szolgalelkűségnek ez az ára.
A lentebb közétett levelet és dolgozatot Fenyves Ferenc, a Bácsmegyei Napló (majd csak Napló) alapító főszerkesztője írta 1933-ban D. Várady Imrének, az akkori Magyar Párt egyik vezetőjének. Hogy miért neki, az kiolvasható Fenyves soraiból: őt tartotta érdemesnek arra a pártvezetőségből, akit érdemes megkeresni.
A páratlan kordokumentumot, a nagyapa hagyatékából Dr. Várady Tibor, egyetemi tanár jutatta el a naplo.org-nak. Eredeti helyesírással tesszük közzé.
Subotica, 1933. január 6.
Ngs.
Dr. Várady Imre urnak,
Vel. Beckerek
A Napló ellen az utóbbi időben olyan titokzatos és nyilt erők mozdultak meg, annyi érdek szövetkezett tönkretételünkre, hogy nélkülözhetetlennek tartok kiadni egy kis füzetet, amely ellenfeleink rágalmai tekintetében tájékoztatná a jugoszláviai magyarságot.
A füzetben – mély és öszinte fájdalmamra – foglalkoznom kell azzal is, hogy a múltban nem volt mindig ideális a viszony a Magyar Párt vezetői és a lap között. Minthogy súlyt helyezek arra, hogy abban az esetben, ha élünk még, a jövőben ne álljunk félreértések és félremagyarázások következtében ellenségként szemben egymással a magyarság hivatott vezetői és a lap, megküldöm Nagyságodnak a tervezett brosúra első részének a kéziratát.
Arra kérem, olvassa el figyelemmel és tegye meg rávonatkozó észrevételeit. Minden modositásra, átalakításra vonatkozó propoziciot hálás köszönettel fogadok.
Igaz tisztelettel őszinte híve,
Fenyves Ferenc
IGAZSÁGOK A NAPLÓRÓL – IGAZSÁGOT A NAPLÓNAK!
Bevalljuk, hogy ennek a kis füzetnek a megírására semmi különösebb okunk nincs, ha csak nem a túlzott érzékenység.
Túlzott érzékenység, amit az a szeretet sugal, amit a Napló és annak olvasói iránt érzünk.
Hacsak anyagi szempontok vezetnének bennünket, akkor nem lépnénk a nyilvánosság elé. Hiszen a Napló kelendősége, olvasottsága nem szenvedi meg azokat az üzleti érvekből eredő rágalmakat, amelyekkel hiveit el akarják téríteni.
Ha ez a törekvés itt-ott sikerrel jár is, ez a siker nagyon tiszavirág életű. A közönségnek az a része is, amelyet a következetes és makacs rágalomhadjárat megszédít és még inkább az a rész, amely a nyakára járó konfidensektől és ágensektől szabadulandó előfizet, hamarosan visszatér a Napló-hoz mert hiszen a pénzéért jol megirt, érdekes, megbízható és nívós újságot akar olvasni.
De ugy érezzük, hogy ennek dacára is meg kell jelentetnünk ezeket a sorokat, amelyek a jugoszláviai magyarság lelkiismeretéhez, igazságosságához s nem utolsó sorban igaz magyar érzéséhez apellálnak. Ház magyar ember magyar érzéséhez méltó az s a magyar lelkiismeret vállalja érte a felelősséget, hogy egy újságot, amelynek-minden sora, minden betűje a magyarságért, a magyar ügy és a magyar igazság szolgálatában irodik, magyar emberek akarják diszkreditálni és elgáncsolni?
Azok, akik meggondolatlan szálkakeresésből, vagy tudatos ártani akarással Napló-ellenes kijelentésekkel tetszelegnek, vállalják-e a maguk lelkiismerete és az utokor ítélőszéke előtt ezért a felelősséget?
A Napló jugoszláviai magyar újság.
Jugoszláviai és magyar
Jugoszláviai. És mint minden jugoszláviai magyar, lojális az állam iránt, kívánja és szolgálja annak fejlődését, tiszteli a törvényeket és óhajtja, hogy azokat mindenki tiszteletben tartsa. Hű alattvalója, mint ugyancsak minden jugoszláviai magyar, a királyának.
Magyar. Érzi a magyarság minden szenvedését és baját, fájdalmasan szenvedi szenvedéseit s tudását, képességeit minden akaratát annak a célnak a szolgálatába állítja, hogy testvéri megértés jöjjön létre a népek közt, hogy tisztultabb, emberibb légkör alakuljon ki, amely létrehozza a népek testvérülését.
Ez a Napló célja. És ezt a célt hiusítja meg, megvalósulását nehezíti, aki ártó szóval és ártó szándékkal nyúl a Napló-hoz.
A Napló büszke a függetlenségére és ezt a függetlenséget semmi szín alatt nem akarja feláldozni.
Mit jelent ez a függetlenség?
Elsősorban azt jelenti, hogy a Napló nem kért, nem kér, nem fogadott és nem fogad el semmiféle formában anyagi támogatást párttól, szervezettől, érdekcsoporttól, vallási vagy társadalmi közösségtől.
A Napló érdekében még nem tartottak ankétet, még nem gyűléseztek, még nem mentek pénzgyűjtő körútra. Beugratott és tévútra vezetett munkásoktól nem kértek és nem fogadtak el ingyen munkát. A napló sebeit szenvedéseit és martiriumát nem vitte a jugoszláviai magyarság vezetői elé, segélykérően nem nyújtotta ki a kezét.
A Napló eddig meg mindig csak adott.
Nemcsak publicitást, nemcsak azt, hogy ezzel a publicitással létrehozta a magyarság szervezetét, hanem erején túli anyagi áldozatokat is adott és ad. Nem akarunk ezzel sem hivalkodni, de meg kell mondani, hogy jugoszláviai magyar fiúk között, de sok van, aki a mi anyagi hozzájárulásunknak köszönheti, hogy tanulhat, sok magyar nyugdíjas van, aki hogy nyugdíjat is élvez, a mi áldozatunknak köszönheti, sok olvasókör, amelynek tagjai az általunk adott könyveken épül.
De minek beszéljünk minderről.
Az a függetlenség, amellyel a Napló joggal dicsekszik, csak a Napló olvasóira jár haszonnal, mert nem kell tartaniok attól, hogy pártszervezet, vagy érdek, esetleg társadalmi és gazdasági közösségek szempontjai szerint irányítják véleményüket és ítéletüket, A Napló ezzel szemben vállalja és állja azt a kockázatot, hogy egyedül van és a szükség és a veszedelem óráiban nem talál támogatót.
Ezeknek a soroknak sem az a célja, hogy sérelmekkel és panaszokkal lépjünk a jugoszláviai magyarság elé. Akármennyi sérelem is ért bennünket, akárminő panaszra is van okunk, vannak olyan vigasztaló momentumok, amelyek elégtételt szolgáltatnak. Ezek közé tartozik elsősorban az, hogy még a taktikai kérdésekben is idővel mindig a mi álláspontunk győz. A magyarság vezetői belátják, hogy nem akartunk rosszat, noha sokszor ez a belátás csak későn érkezik meg. Elégtétel az, hogy a Napló mindig úgy szerepel az utódállamok közvéleménye előtt, mint a jugoszláviai magyarság reprezentánsa. Legfeljebb: Nomo profeta in sua patria.
Vádak a Napló ellen
A Napló múlt évi karácsonyi számában Gerendatöréskor szálkakeresők címen megjelent cikkben a Naplóban most folyó regénnyel kapcsolatban soroltuk fel azokat a vádakat, amelyeket a Napló ellen megfizetett, vagy anyagi érdektől vezetett szálkakeresők hangoztatni szoktak. Ott feleltünk is ezekre a vádakra, amelyek minduntalan visszatérnek. Az első vád az, hogy a Napló nem magyar. „Magyar nyelvű napilap” írja és mondja ragyogó elmeéllel a konkurencia. Hát igen, magyar nyelvű. Az anyanyelv a nemzetiséghez és a fajhoz tartozásnak a legfőbb atributuma, a Napló magyar nyelvű, mert küzd a anyanyelvért, annak jogáért, tisztaságáért, de magyar lap is és csak magyar lap, mert magára veszi a magyarság szenvedéseit és fájdalmát és arra keres gyógyulást. Disztingválni, különbséget tenni magyar és magyar között olyan luxus, amit az árva jugoszláviai magyarság nem engedhet meg magának, de ha volna is jogunk a magyar közösségből kirekeszteni valakit, erre csakis a szenvedések és az áldozatok adhatnak jogot, amelyet a magyarságért elszenvedtünk. Ki tűrt el Jugoszláviában a magyarságért több és nagyobb üldözést, mint a Napló? És amikor áldozatot kellett hozni, ki hozott több és nagyobb áldozatot, mint a Napló?
Megint nem akarunk kérkedni és nem akarjuk az üldöztetésnek egyes etapjait felsorolni. Konstatálnunk kell azonban, hogy az impériumváltozáskor előbb egy hónapra, néhány napi megjelenés után pedig több mint egy évre a Napló betiltatott. A betiltás Ideje alatt magyar napilapok jelentek meg Jugoszláviában, amelyek akkor, amikor a Napló megjelenését újból engedélyezték, visszasüllyedtek a jelentéktelenségbe. Minthogy zsurnalisztikai eszközökkel nem tudtak küzdeni a Napló ellen, a maguk üzleti érdekében kitalálták a magyartalanság vádját. Tény az, hogy a Napló, Illetve az akkori Bácsmegyei Napló éppen azért, mert a magyarság tömegei olvasták és mert az egyetlen összekötő kapocs a nyelv közösségén kívül az ország különböző részein lakó magyarság között, különleges megfigyelés és ellenőrzés alatt állva, nem Írhatott esetleg olyant szabadon, mint a jelentéktelen helyi lapok. A magyarság érdekeinek azonban soha árulójává nem lett. Mikor az országos magyar párt megalakult, ml felemeltük intő szavunkat az ellen, hogy a Vukovok és Fürsztök társasága és az általuk fabrikált magyar lap nem lehet olyan, amely mellé erkölcsi intaktságuk sérelme nélkül oda állhatnak a magyarság vezetői. Szavunknak nem volt hatása, az új lapvállalkozás anyagi támogatást kért a magyarságtól és a magyarság vezetőitől és az anyagi kockázat elkötelezte ezeket a tiszteletreméltó urakat, akik nem láttak tisztán, és akik a nevüket engedték felhasználni a Napló elleni agitáciora. Az is tény, hogy mi szót emeltünk például az ellen is, hogy az államnyelvet nem tudó és erkölcsi tekintetben nem száz százalékosan megbízható egyén kerüljön be mint magyar képviselő a parlamentbe. Figyelmeztető szavunk nem ért célt. Ott sem érvényesült a mi igazunk, amikor tiltakoztunk az ellen, hogy a megkötött választási paktum ellenére a magyar párt főtitkára más listán vállaljon jelöltséget. Mindez azonban még nem magyar-ellenesség. És ha szavunk esetleg élesebb Is volt, mint kellett volna, annak oka legfőképpen az volt, hogy a magyar párt vezetősége nemcsak elzárkózott attól, hogy mi kiszolgáljuk, hanem magyarpárti_program volt agitálni a Bácsmegyei Napló ellen.
Nagyon sokat kellett felejtenünk, sok sérelmet, méltatlanságot és megaláztatást, de sajnos jöttek azok az idők, amikor a közös szenvedés összeforrasztott bennünket és most úgy érezzük, hogy nincs a magyarság vezetői és a Napló között semmi ellentét sem a jelen, sem a jövő terveit illetően.
A Napló keresztény ellenessége
Amilyen pirulva védekezünk az ellen, hogy nem vagyunk magyarok, olyan erővel és felháborodással kell visszautasítani azt a vádat, hogy a Napló bármely vallásfelekezetnek és így a romai katolikus egyháznak ellenlábasa. Nem is lehet az. Többek között azért sem, mert a jugoszláviai magyarság legalább nyolcvan százaléka ennek azegyháznak meggyőződéses híve. Igaz, hogy akkor, amikor, az egyházi főhatóságok az egyházközségek autonómiáját igyekeztek megsemmisíteni, mi felismerve azt, hogy az egyházi autonómiában a magyarság egybeforradásának egyik eszköze van, az autonómia védelmére emeltünk szót. Az is tény, hogy dr. Várady Imre úr álláspontjának védelmében odáig mentünk, hogy fogházbüntetés t róttak ki a lap szerkesztőjére és tudósítójára, de felvilágosultságunk és emberszeretetünk tiltakozik az ellen, hogy még akár a katolikus vallás, akár annak bármely Intézményét, vagy funkcionáriusát megbántottuk, sértettük, vagy támadtuk volna. Egy kudarccal végződ szerencsétlen sorsjegy akcióleleplezése, illetve hangot adás annak, hogy ez akció révén sokan károsultak, még nem támadás az egyház ellen.
De nem támadunk: más egyházakat sem.
Újabban a zsidóságot, amelyet mi a jugoszláviai magyarság értékes részének tartunk, akarják ellenünk hangolni épp oly alaptalanul, mint ahogy katolikus elleneseknek akarnak feltüntetni. Mi jugoszláviai magyarok vagyunk, a népek megértéséért küzdünk, mindenembert egyformának tartunk, akárminő imakönyvből imádkozik is és azt szeretnők, ha a népek testvéri kézfogásban egyesülnének, mert csak ez a megértés teremtheti meg azt a légkört, amelyben a jugoszláviai magyarság emberibb életet élhet.
Ma nagyon nehéz kisebbségi lapot csinálni, de nehéz kisebbségi lapot olvasni is. Erre kellene megtanítani a magyarság vezetőinek a magyar népet és arra, hogy gonosz munkát végeznek azok, akik a jugoszláviai magyarságot el akarják tántorítani a maga újságjától.
A jugoszláviai németség büszke a maga Deutsches Volksblattjára. Felénk a külföld magyarsága részéről nap-nap után érkezik az elismerő hozsannázások azokért az áldozatokért, hogy terjedelemben, tartamomban, nívóban milyen lapot tudunk csinálni és mégis úgy kell éreznünk, hogy nem állnak mellettünk tekintélyük egész súlyával és igazságszeretetükkel a jugoszláviai magyarság vezetői.
Utalunk arra, amit a már fentebb hivatkozott karácsonyi cikkünkben írtunk, amikor arról szóltunk, hogy minduntalan vagy bojkottmozgalmat hirdetnek a napló ellen, vagy más, kevesebb felkészültséggel készült újságokat helyeznek vele szembe előtérbe.
Azt mondottuk, hogy a bojkottmozgalom csak azokra káros, akik nem olvassák a Naplót, amelyből informálódhatnak, szórakozást meríthetnek, tanulhatnak és amely magyar érzésükben megerősíti őket. De az újság, akármilyen jelentéktelen is ez a bojkottmozgalom, nem élhet meg a publikum megértő szeretetének feléáramlása nélkül.
A Napló múltjának tisztességével, jelenének ambíciójával és a jobb jövő reményével kéri, hogy tartson ki mellette a jugoszláviai magyar közönség, érezze meg az iránta való szeretetet és bátorítsa az újságot a további kultúrmunkára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >