Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Hólapáttal a monarchia ellen
J. Garai Béla
„Ki se merem mondani: eme autonomista renegátok csak nem a K.u.K monarchiát sírják vissza?!” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Egyebek mellett abból is a közelgő választásokra következtethetünk, hogy a napokban két magas beosztású kormánypárti politikus hólapátot ragadott, és buzgón takarította a havat az egyik forgalmas belgrádi sugárúton.
Aleksandar Vulin szociálisügyi miniszter és Siniša Mali főpolgármester vette fel a versenyt hóhányásban a szociális segélyre szoruló, zömében roma munkanélküliekkel, mintegy példát mutatva nekik szorgalomból. Nem kell külön hangsúlyozni: természetesen a tévékamerák kereszttüzében. Hogy a tévések távozása után meddig tartott még e sajátos téli politikusi izomgyakorlat, azt nem tudhatjuk, de hogy nem várták meg, hogy a lapátnyél hólyagot okozzon a tenyerükön, arra mérget vehetünk. (…)
Nem az áldozatkészséggel van baj úgy általában e politikusoknál, azt csak dicsérhetnénk, hanem a közvélemény manipulálásával. Mit keres a miniszter és a kormányfő a hómunkások között, amikor nekik ennél sokkal fontosabb teendői lennének? A vak is látja, hogy a legotrombább politikai promócióról, ízléstelen pontszerzési akcióról van szó, ami nálunk kötelező velejárója a választási kampánynak.
És amíg a legmagasabb vezetők hídavatásoknál és gyártelepek megnyitásánál mosolyognak a kamerába, addig az alacsonyabb beosztású funkcionáriusoknak be kell érniük szerényebb létesítményekkel. Mert annyi nagyüzem sajnálatos módon nem nyílik ebben az országban, amióta ez a garnitúra hatalmon van, hogy minden funkcinak jusson avatási alkalom. A napokban olvashattuk, hogy Miloš Vučević újvidéki polgármester jobb híján egy helyi gázpalacktöltő állomást adott át, leskovaci kollegája és párttársa pedig egy nyilvános WC-t avatott fel az ottani temetőben. Talán még a párt emblémáját is odapingálták a homlokzatra, hogy a temetőlátogató szavazók eszébe véssék, kinek köszönhetik alkalmi megkönnyebbülésüket.
Zorana Mihajlović építésügyi miniszter sem akar lemaradni a választók kegyeiért folyó küzdelemben, de neki csak egy félig befejezett híd maradt Zaječarban, hát azt avatta fel. Ha elkészül, legfeljebb újból felavatja.
Ha pedig a miniszterelnök egy nap nem jelenik meg a híradóban valamilyen létesítmény átadásánál, akkor már kezdődik a találgatás, hogy netán gyengélkedik, vagy ne adj isten leváltották. Annyi szalagnyiszálás történik mostanában, hogy el tudom képzelni: külön ollókölcsönző iroda működik a kormány mellett (ott is álláshoz juthat néhány pártkáder), a miniszterek onnan kölcsönzik ezt a munkájukhoz nélkülözhetetlen eszközt. A munkatársak talán még ki is próbálják a hivatalos aktus előtt, hogy elég éles-e, el lehet-e vele nyisszantani a nemzetiszín szalagot? Nem kell-e élesíteni? Nehogy szégyenben maradjon vele az illető kormánytag. (…)
De térjünk vissza a választásokhoz: nemcsak soha nem látott méretű avatószalag-nyiszálás folyik mostanában, hanem példátlan plakátragasztási versenynek is tanúi lehetünk. Igazából nem is nevezhetjük versenynek, mert az ellenzéknek számító kisebb pártok alig tudnak labdába rúgni az ezen a téren kimeríthetetlen anyagi forrásokkal rendelkező kormánypárttal szemben. Úgy is mondhatnánk: csirízben verhetetlenek. A használható falfelületeken és kerítéseken már tenyérnyi hely sem található, ahová újabb plakátot lehetne kibiggyeszteni.
Ám itt is sajátos balkáni jelenséggel állunk szemben: nem a kormány nagyszerű eredményeit, az államadósság szenzációs mértékű csökkenését, vagy a rengeteg új munkahelyet, a megcsapolt fizetések és nyugdíjak növelését hirdetik, mert ezt netán kétkedve fogadnák a hívek saját tapasztalatból kiindulva, hanem az ellenzéket szapulják. Arról értesítik a nagyérdemű publikumot, hogy a tartományi vezetők egytől-egyig rablók, tolvajok és bűnözők, sőt, mindezen túl még szeparatisták is! Nagyollóval vágnák el Vajdaságot Szerbiától, mint azt némely falragaszon szimbolikusan szemléltetik is. Így szuggerálva a kevésbé tájékozott vokstulajdonosnak, hogy jól gondolja meg, kire szavaz, mert a választások után lehet, hogy már csak útlevéllel utazhat Belgrádba. A téves karikázásnak ugyanis az lehet a szörnyű következménye, hogy a tartományt visszacsatolják a monarchiához. Hogy melyikhez? Ahhoz, amelyik már száz éve halott, de még mindig kísért egyes fejekben.
A haladópárt legutóbbi újvidéki nagygyűlésén sem véletlenül írták a hatalmas molinóra, hogy „Vajdaság Szerbia”: ezzel akarták emlékeztetni a sportcsarnokban összesereglett híveket, hogy mi a tétje a tartományi választásoknak. És mellesleg arra is, hogy csak a párt győzelme esetén számíthatnak valamilyen zsíros tisztségre. Mármint azok az aktivisták, akik eddig nem tudták anyagiakra váltani a SNS-be való belépést. Mégiscsak félmilliós tagságról van szó, kellenek az újabb állások, amelyek az után szabadulnak fel, hogy a mostani tartományi hatalomtartókat kiebrudalják.
A kisebbik kormánypárt, a szocialisták, pártjuk fennállásának 25. évfordulóját ünnepelve ugyancsak Újvidéken, szintén Szerbia veszélybe került egységére helyezték a hangsúlyt. Ivica Dačić pártelnök azzal büszkélkedett, hogy az SPS-nek köszönhető, hogy Vajdaság anno nem szakadt el Szerbiától, mint Koszovó. (Hogy a NATO-bombázást és a többi háborús szörnyűséget is nekik köszönhetjük, erről elfelejtett beszélni.) Ha nincsenek a szocik, hangoztatta, akkor Vajdaság kérdését épp úgy internacionalizálták volna (vélhetően a nyugati hatalmak), mint Koszovóét. Majd büszkén jelentette ki, hogy „Vajdaság szerb autonómia” - megfeledkezve arról a csekélységről, hogy itt nemcsak szerbek élnek. Dušan Bajatović pártalelnök pedig - akit úgy mutattak be, mint a tartomány leendő kormányfőjét - megrótta vajdasági nemzettársait, amiért sokuk számára „a B-betű nem Belgrádot jelenti, hanem Budapestet vagy Bécset”.
Ejnye, ejnye! Nekünk talán megbocsájtaná ezt a vétket Bajatović elvtárs, de többségiek számára ez már tényleg megengedhetetlen és eléggé el nem ítélhető magatartás. Ki se merem mondani: eme autonomista renegátok csak nem a K.u.K monarchiát sírják vissza?!
Következő cikk: Az uszodai színjáték vége
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >