Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

PÉSZACH. A zsidóknak az egyipto­mi rabságból való szabadulásának ün­nepe, egyike a három zarándokünnep­nek. Tavaszra esik és nyolc napon át tart. Igazi ünnepnek az első és utolsó két nap számít, a többi félünnep. Az ünnep idején a zsidók nem kenyeret, hanem maceszt (héberül: maca, a. m. kovásztalan kenyér) fogyasztanak. A pészach első két estéjén széder-vacso­rát (héber, a. m. rend) tartanak, erre összejön az egész család, felolvasnak és énekelnek a haggadából (az áldá­sokból, zsoltárokból, tanító, oktató, népszerű magyarázatokból összeállított könyv) és alkalmi ételeket, macesz-gombócot, maceszkalácsot fogyaszta­nak. A pészach előtti héten nagytakarí­tást rendeztek a házban, és kidobták a homecet (héberül háméc, a. m. ko­vász). Az ünnep tartama alatt nem azokat az edényeket használták, mint máskor.

A pészach másik elnevezése Hág hááviv (héber, a. m. tavasz ünnepe). Ilyenkor kaptak a gyerekek új ruhát, új cipőt.

Az ünnepet rendszerint odahaza ül­ték meg, szinte minden vajdasági zsi­dó házban.

SÁVUOT (jiddisül: Svüesz, a. m. a hetek ünnepe). Minthogy a pészach második napjától számított 7. héten kezdődik, aratóünnepnek is nevezik. Az ünnep idején zöld gallyakkal és virággal díszítették föl lakásaikat és a zsinagógát. A sávuot első napján tar­tották meg a neológ közösségekben a 12 éves lányok konfirmációját; ezt a szokást később bát micvának nevezték el.

HÁMISÁ ÁSZÁR BISEVAT vagy más néven TUBISVAT. A fák ünnepe. A zsidó misztiku­sok honosították meg. Inkább gyermekünnep: többféle gyü­mölcsöt tartalmazó kis csoma­gocskákat ajándékoznak a gyerekeknek. Januárra vagy februárra esik.

PURIM (héber, a. m. kocka) – örömünnep annak az emlék­ére, hogy Eszter – és Mordekháj nevű rokona – megakadályozta a perzsa birodalomban élő zsidók kiirtá­sát Ahasvérus (Xerxész) császár uralko­dása idején. Márciusra-áprilisra esik, az iskolákban ünnepelték, előadásokkal, mulatságokkal. Álarcos bálokat (farsan­gi mulatságokat) is szoktak tartani. Az emberek kindli nevű kalácsot ajándé­koztak egymásnak (slahmonesz). Az ünnep elnevezése a kocka jelentésű héber pur szóból származik, mely a zsidók elleni támadás napja meghatá­rozásának jelképe.

CHANUKA. Örömünnep a zsidó népnek a hellén hódítók ellen vívott győztes felszabadító harca emlékére. Ekkor szabadította fel Makkabi Juda hadvezér apjával, Matatjával és fivérei­vel Jeruzsálemet. A legenda szerint Makkabi mindössze egy korsó szentelt mécsolajat talált, s az mégis nyolc teljes napon át égett a templom szen­télyében. Ennek emlékére az ünnep nyolcnapi tartama alatt minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a chanukiának nevezett nyolcágú menórán. Az ünnep decemberre esik, odahaza szokták megülni, az iskolákban és zsidó szervezetekben pedig előadásokat rendeznek. A gyerekeknek héber betűkkel díszített csigát (trendelit) szoktak ajándékozni, amivel ezek „szerencsejáté­kot” űznek – a tét dió.

SZÜLETÉS. A fiúgyermeket a születése utáni nyolcadik napon körülmetélik (brit milá). A műveletet képzett szak­ember, a moél végzi el. A gyermek apja ez alkalomból lakomát szokott rendezni. A lánygyermek a születése utáni nyolcadik napon kap nevet, s ezt közzéteszik a zsinagógá­ban.

BÁR MlCVÁ (héber, a. m. parancsolat fia). A fiúgyer­mek 13. életéve betöltésével vallási nagykorúságra tesz szert, jogot nyer a tóraolvasásban való részvételre és bűneiért immár maga lesz felelős. Maga a nagykorúvá való avatás a zsinagógában játszódik le a szülők, rokonok és barátok jelenlétében: a jelölt felolvas a tórából és részt vesz az istentiszteleti szertartásban. E fellépésükre rendszerint a rabbi vagy az előimádkozó készíti fel a fiúkat. A szertartás után az ünnepelt otthonában lakomát rendeznek a meghí­vottak és jóbarátok részvételével, és ajándékokat adnak át az ünnepeltnek.

BÁT MlCVÁ A lánygyermek nagykorúvá avatása 12. életéve betöltésével. Ez alkalommal a Sávuot ünnep első napján összejönnek az ünneplőbe öltözött hasonkorú lá­nyok a zsinagógában, ahol az istentisztelet keretében a rabbi beszédet mond és jókívánságait fejezi ki nekik nagykorúvá avatásuk alkalmából. Az ünnepeltek kis imakönyvet kapnak ajándékba, ajánlással, otthon pedig születésnapi ünnepélyt rendeznek számukra. Ez a szokás újabb keletű és csak a neológ zsinagógákban terjedt el.

ESKÜVŐ (jiddisül haszene, héberül hátuná) lebonyolítható a zsinagógá­ban, az ifjú pár otthonában, a házuk vagy a zsinagóga udvarán, de más e célra kijelölt helyen is. A vőlegényt (hátán) az apja és apósa kísérik a huppának nevezett baldachin alá, a menyasszonyt (jiddisül: kále) pedig az anyja és anyósa. Hupá helyett alkal­mazható imalepel is, melyet a család négy barátja tart a fiatalok feje fölé. A vőlegény gyűrűt húz a menyasszony ujjára, a jelen levő talmudtudó személy megáldja a házasságukat, majd a fia­talok bort isznak közös pohárból, me­lyet aztán a vőlegénye földre dob és széttapos (népszokás – így kívánnak boldog házaséletet). Ezután aláírják az előre elkészített házassági szerződést, a ketubát, és ezzel a házasság megköt­tetett. A nagyobb községekben, ahol orgona is volt a zsinagógában, még ünnepélyesebb keretek között, zene- és énekkarkísérettel folyt le az esküvő, s a jelenlevők öltözete egyben vagyoni állapotukat is tükrözte.

TEMETÉS (jiddisül leváje, héberül levaja). A megboldogult körüli minden tennivaló a Chevrá Kadisá temetkezési egyletre (szentegylet) hárult. A holttes­tet megfürdették (táhárá) és vászonból készült fehér halotti ruhát adtak rá (köntös, sapka, alsónadrág és harisnya), majd a férfiakat imalepelbe, a nőket pedig lepedőbe burkolták. A halotti öl­tözet neve táhríhim, jiddisül táhrihem. A koporsó igen szerény volt, festetlen, gyalulatlan deszkából készült (egyes közsé­gekben faszegek tartották össze). Valamikor nagy megtisz­teltetésnek számított, ha valaki a koporsóvivők közt lehetett, később azonban megváltozott a temetési szertartás. Ha a halottas háztól indult a temetés, a koporsót dísztelen kocsin szállították. A halottas menet útközben háromszor megállt. A halott elföldelése (héberül kevurá) közben az Él málé ráhámin (héber, a. m. Irgalmas Isten) imát meg kádist (arameus, a. m. felszentelés) mondtak, majd a jelenlevők három rögöt hullat­tak a sírba. Egyes községekben az elhunyt közeli hozzátartozói megtépték ruháikat a gyász jeléül (héberül keriá, jiddisül krije snájden). A temetőből való távozáskor mindenki kezet mosott.

A temetés után a közeli hozzátarto­zók a gyász jeléül hét napon át ala­csony ülőalkalmatosságon ülnek, láb­beli nélkül, (héberül sivá, a. m. héfi jiddisül süve). A gyász 30 napig tartott (héberül selosim, jiddisül slajsem). Ez idő alatt a község tagjai meg-meglátogatják otthonukban a gyászolókat.

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |