Ma Katalin, Liza névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Élni, halni Koszovóért
J. Garai Béla
Az lenne a legnagyobb politikai bölcsesség, ha méltósággal kivonulnának Koszovóból, mert az „már sem de facto, sem de iure nincs Szerbia kezében”. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Kitört a botrány szerb hazafias fronton. Miközben az ország vezetői, ahogyan Tomislav Nikolić fogalmazott: „emberfeletti harcot folytatnak”, hogy megakadályozzák Koszovó UNESCO-tagságát és az uniós csatlakozási tárgyalások 35. fejezetének kibővítését, az akadémia elnöke a küzdelem feladására szólított fel.
A hivatalos Koszovó-politika elleni támadás onnan érkezett, ahonnan senki sem várta: a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia (SANU) elnöke, dr. Vladimir Kostić részéről. Vagyis abból az intézményből, amely a nemzeti alapelvek legfőbb letéteményesének számít, és ahol a délszláv háború kirobbantásában kulcsszerepet játszó memorandumot is megfogalmazták. Hogy dr. Kostić véleményét mennyire osztják akadémikus társai, és hogy ő maga meddig marad még ennek az intézménynek az élén, az már a napokban eldől.
Mit is mondott dr. Kostić a Belgrádi Rádiónak adott nyilatkozatában?
A lényeget idézzük: valakinek meg kellene már mondani a népnek, hogy Koszovó elveszett, és az lenne a legnagyobb politikai bölcsesség, ha méltósággal kivonulnának Koszovóból, mert az „már sem de facto, sem de iure nincs Szerbia kezében”. Ha a kormány képviselői csak külön engedéllyel léphetnek Koszovó területére, akkor ez „világosan mutatja, hogy immáron sem emberi, sem gazdasági, sem másféle kapacitásunk nincs ahhoz, hogy ott saját akaratunkat érvényesítsük”.
Továbbá: a szerbnél sokkal nagyobb népek is elveszítették kultúrájuk bölcsőjét…. Senki sem kérheti a szerbektől, hogy felejtsék el Koszovót, „no de valakinek szándékában áll háborúzni ezért?”.
A testvéri oroszokkal való szövetkezésről is kifejtette véleményét, ami szerinte „mesterkélt alternatíva” az Európai Unióval szemben, mert kérdés, hogy „kellünk-e egyáltalán Oroszországnak? Majd a költő szavait idézve így szemléltette az unióba való belépést: Szerbiának „hányással küszködve is el kell jutnia ebbe az édenbe”.
Amint az várható volt, a válasz gyorsabban érkezett az elnöki hivatalból, mint ahogy a rádió hallgatóságának ideje lett volna alaposabban eltöprengeni a SANU-elnökének eretnek gondolatain. A közlemény leszögezi, hogy Kostić professzor álláspontja szöges ellentétben áll Szerbia érdekeivel és „az ország polgárai nagy többségének meggyőződésével”. Rámutat arra, hogy „miközben az állam, a szörnyű nyomások ellenére, nehéz harcot vív Koszovó függetlenségének elismerése ellen”, Kostić professzor azt szorgalmazza, hogy Szerbia mondjon le területének egy részéről.
Majd következik a kioktatás: hogyan mondhat le ő vagy bárki más olyasmiről, ami nem az ő tulajdona? És a hazafias pátosz: „Koszovót vérükkel áztatták azok, akik életüket áldozták érte”. Végül pedig a konklúzió egy kérdés formájában: „Megmaradhat-e Kostić professzor egy ilyen nyilatkozat után az akadémia élén?”.
Lehet, hogy más, kevésbé demokratikus országokban is beleszól az államfő a tudományos intézmények vezetőinek kinevezésébe, de ennyire nyíltan követelni az akadémia elnökének leváltását politikai állásfoglalása miatt mégiscsak párját ritkító.
A Kostić-nyilatkozat azért kavart ekkora hullámokat, mert Belgrádban amúgy is izzásig hevült a légkör az uniós csatlakozási tárgyalások 35. fejezete kapcsán, amely a Koszovóval való viszonyt taglalja, és tulajdonképpen alapját képezi a további tárgyalásoknak. Az utólag beiktatott német-brit-horvát függelék ugyanis azt a követelést tartalmazza - a belgrádi vezetés legalábbis ezt így értelmezi -, hogy Szerbia közvetve ismerje el volt déli tartománya függetlenségét, tekintse országhatárnak a köztük húzódó határt, és számolja fel ott működő intézményeit.
Mindez, mint tapasztaltuk, olyan viharos reagálást váltott ki Belgrádban, mintha hadüzenet érkezett volna Brüsszelből. Aleksandar Vučić kormányfő a tőle megszokott patetikával drámai figyelmeztetést intézett az uniós vezetőkhöz és újra előhozakodott a rendkívüli választások ötletével („ha azt követelik, hogy tapossuk sárba nemzeti lobogónkat, akkor én ebben nem veszek részt, akkor jöjjenek az új választások!”), azt üzenve nekik, hogy akkor más politikusokra és azok másfajta tárgyalási platformjára lesz szükség, mert ő a sajátját „nem tudja, és nem is hajlandó megváltoztatni”.
Még nagyobb vehemenciával utasította el az állítólagos ultimátumot Tomislav Nikolić. A legnagyobb példányszámú esti lapnak adott interjújában annak a véleményének adott hangot, hogy Koszovó előbbre való, mint az unióhoz való tartozás. „Ha az uniós tagságnak az az ára, hogy ismerjük el Koszovót, akkor én ellenzem a belépést”, szögezte le határozottan a szerb elnök. Egyben bejelentette egy állásfoglalás kidolgozását, amelyet a kormány terjesztene a parlament elé, s amely mögé felsorakozna az egész államvezetés „az ország szuverenitásának védelmében”. Ez lenne Szerbia válasza a Nyugatnak.
Egy másik megnyilatkozásában pedig nem kevesebbet állított, minthogy Koszovó elismerésének kikényszerítése polgárháborút idézne elő Szerbiában!
(…) Elég volt végignézni a tudósítást a Szerb Haladópárt fennállása hetedik évfordulójára rendezett hétvégi ünnepségről, hogy képet kapjunk a szerb vezetésben uralkodó politikai légkörről. Mindent elárul az a mozzanat, ahogyan a részvevők percekig tartó tapsviharral üdvözölték az orosz nagykövetet, vagy Emir Kusturicának, a „világhírű szerb filmrendezőnek” (ahogyan a belgrádi sajtó titulálja a szarajevói bosnyák gyökerű alkotót) zavaros történelmi reminiszcenciáit a szerbek szenvedéséről és az új imperializmusról.
Lehangoló élmény volt látni annak az „élcsapatnak” a küldötteit, amely minden valószínűség szerint a következő választásokat is megnyeri, és tovább harcol „Koszovónkért”. A reálisan gondolkodók agyonhallgatott véleménye ellenére is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >