Fiók

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Békegalamb, kitépett szárnnyal
Fenn utat, s erőt keres.

*

A kerítésen kívül Európa integet.
Bolond világ, oda út hogy vezet?

(Bad Wimpfen, 1991 Nagy Teréz)

Csak végtelen, mond­hatnánk úgy is, birkatürelem kell hozzá. De, mint mondták, megéri. A lassú víz partot mos elvének alapján, a polgárjogi módszerekkel érvényesíteni lehet a nagy többség, egy-egy régió lakosságának aka­ratát A Bárka mozgalom valójában ezt is szorgalmazza a világon. Alapítója Lanza del Vasto olasz költő és filozófus, a II. világháború elöl menekülve hagyta el hazáját. Eszméit azóta milliók hirdetik a világon. Alapítványa hálóként szövi be a Földet, Vissza a forrásokhoz (szabad fordítás) című művében leírja a Ghandival való találkozását és azt, hogy a Bárka, csakúgy mint Noé bárkája, az emberiség megmenekülésének a lehetősé­ge is. Emiatt nemegyszer aka­dályozták tevékenységüket a hi­vatalos szervek, még a fejlett, civilizált, nyugati országokban is. A különbség honi körülményeink­hez viszonyítva csak az, hogy ott a sajtó, a rádió és a televízió ter­jedelmesen beszámol békés ak­cióikról. Sokszor a képek szöveg nélkül is sokat jelentenek. Elme­séltek egy megszívlelendő, pél­daértékű, igaz történetet. Való­jában ezáltal mutatták be a Bárka mozgalom jelentőségét. Kezdtük már érteni, miért kapták meg olyan bonyolult és hosszadalmas úton, más országok nagykövet­ségeinek is a közbenjárására a beutazási vízumot Jugoszláviá­ba...

A dél-franciaországi fennsíkon a katonai bázis bővítését tizenöt évvel ezelőtt helyezte kilátásba a kormány és a minisztérium. A rész­letes tervek kidolgozása után el akarták kezdeni a hatalmas befek­tetés előmunkálatait anélkül, hogy megkérdezték volna az ott élőket. A lakosság többnyire juhtenyésztéssel foglalkozik, még napjainkban is, mert erre a legalkalmasabb a vidék. A bázis kibővítését pedig csak a legelők kárára tudták volna megvalósítani. Az akció több mint 100 farmot, családot érintett volna, érthető ez, de az állam lebecsülő vi­szonyulása is nagyon felborzolta a kedélyeket. A kemény munkához szokott juhászok, a parasztok az egyik tömeggyűlésük után elhatároz­ták, hogy vasvillákat, vadászpuskákat ragadnak és „hadat üzennek” a párizsi kormánynak, a dél-franciaországi katonai támaszpontnak... A Bárka mozgalom helyi és más régiókban működő tagjai más béke-szervezetek képviselőivel együtt azonnal közbeléptek. Egymás után mondták el ellenérveiket. Valamennyien azt emelték ki, ha ezekkel a „primitív” eszközökkel és erőszakos megoldás mellett döntenek, an­nak beláthatatlanok lehetnek a következményei. A hatalom malmára hajtják vele a vizet, mert annak alkotmányos joga és kötelezettsége a rend megőrzése. A vadászpuskákra majd korszerű fegyverekkel válaszolnak. Néhány óra alatt leverik a lázadást, a fennsíkot vér áz­tatja majd, és végül is véghezviszik a katonai támaszpont kibővítését... A választás lehetőségét a vidék lakosaira bízták. A békés megoldás lehetséges formáiról is szóltak. Érdekesmód a fiatalok itt kapcsolód­tak be az akcióba. Addig főleg az idősebb, hangoskodó parasztok vitték a szót.

Végül is Bárka mozgalom javaslatát fogadták el, miszerint bir­kákkal, nem villákkal kell érvényesíteni követeléseiket. Az akció azó­ta is ezen a néven vált ismertté egész Franciaországban. De a történetnek még nincs vége. Egy kisebb csoport a polgári engedet­lenség eszközeihez folyamodott s azonnal éhségsztrájkba kezdett. A médiumok is beszámoltak erről. Tizenöt nap múlva a tiltakozás általános megmozdulássá duzzadt. A fennsík lakosai elhatározták, hogy polgári engedetlenséggel, békés eszközökkel keresik a jogor­voslás lehetőségeit. A jogászok közreműködésével, a dokumentumok mellékelésével eljuttatták tiltakozásukat a kormányhoz. A főleg fiata­lokból álló karaván pedig elindult Párizs felé. Kezdetben 15 000-en voltak. Útközben nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk. Végül is több mint százezren érkeztek a francia fővárosba. Sokan mezőgépekkel zárkóztak fel a hatalmas menetoszlophoz. Még Belgiumból és Olasz­országból is csatlakoztak hozzájuk a parasztok. A városban körözve átvonultak minden sugárúton. A fővárosiak, amikor megértették, miről is van szó, csatlakoztak hozzájuk.

A pihentebb eszű, de agyafúrt juhászoknak támadt egy ötletük: teherszállítókkal birkákat hoztak az Eiffel-torony lábához. A nyájat ráengedték a gyönyörű pázsitra. A birkák nem tudták mire vélni, hogy soha nem ízlelt csemeg­éhez jutottak. De nem sokáig té­továztak, egykettőre nekiláttak és órákon át – amíg a győzögetés tartott – békésen legelésztek. A barikák még jót is hancúroztak. Végül is abban állapodtak meg, hogy a kormány komolyan fon­tolóra veszi a tiltakozásukat. A „komoly fontolóból” évek lettek. Tíz év után mutatkoztak meg az első eredmények. Közben a had­sereg és a bürokratikus admi­nisztráció sok bosszúságot oko­zott a parasztoknak. Elzárták például a vizet a legnagyobb farmok környékén. Erre a Bárka segítségével ismét összefogtak, és új kutat fúrtak. Egy másik ren­delettel egészségügyi és más fel­foghatatlan okokra hivatkozva, megszűntették az általános iskolát. A vidék lakossága önerőből párhu­zamos iskolarendszert hozott létre. Ezt a lépést a hatalmi szervek úgy próbálták beállítani, mint az erőszakmentes szervezetek erő­szakos megoldását. A média ebben azonban nem támogatta őket. Viszont kommentár nélkül számoltak be arról is, hogy miután a pa­rasztok úgy érezték, hogy a kormány elárulta, kijátszotta őket, 15 tagú küldöttségük a Bárka aktivistájának kíséretében, illegálisan behatolt a kormány épületébe Párizsban és felgyújtotta az elfektetett, vo­natkozó dokumentációt. A rendőrség könnyfakasztó bombákat do­bott közéjük, ők erre nem reagáltak és nem tanúsítottak ellenállást. A visszhang azonban nem maradt el. Ezt követően meghívták a pa­rasztok küldöttségét az egyetemekre. Most már a nagy amfiteátrumok­ban adták elő bajaikat. Az értelmiség végül is felzárkózott mögéjük. Az eredmény pedig a nemrégen megsemmisített törvényes rendelet a katonai támaszpont bővítésére...

A Bárka alapítvány francia képviselői a történet végén nyomatéko­san megjegyezték, hogy az erőszakmentes mozgalmaknak, a béke­szervezeteknek mindig is együtt kell működniük a lakossággal, a polgárokkal. Ez az eredmény záloga – még akkor is, ha sokáig tart a kivívása.

Küldje tovább ezt a cikket.

Tárgy:	Bárka
Címzett:
Feladó:
Üzenet:

Ez a kis program automatikusan elküldi emailben a cikk URL-jét (internetes címét), önnek csak a címzett emailjét, illetve saját mailcímét kell megadnia. Pár soros megjegyzést is mellékelhet az üzenethez az "Üzenet" mezőben.

Kommentek

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >