2024. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

Köszönjük szépen, jól vagyunk

Mihájlovits Klára
Köszönjük szépen, jól vagyunk
Ludvig Vincent Gadomski rajza

Ülök a városi buszban. Mellém telep­szik egy idősebb nénike, 66 éves, mint ahogyan azt később ő maga mondja el.

Nem kérdezte senki, mégis kedélyesen be­számol életkoráról, majd az előttünk ülő fiatalembert kezdi arról faggatni, hogy mi a neve divatos frizurájának. Ezt követték a jó tanácsok: öltözködjenek, nyiratkozza­nak az ifjak, ahogyan akar­nak, az a fontos, hogy jó gyerekek legyenek, hogy ne köpködjenek másokra...

Jólelkű, habár kissé szószátyár öreg nénike – gondo­lom magamban némi jó­indulattal, habár nem kedvelem az efféle társalgá­sokat. S ebben a pillanatban ismét megszólal az asszony­ság:

– Olyan időket élünk, amikor mindenki a szerbeket köpködi...

*

Ismét városi busz. Ezút­tal várom. Késő esti óra, mellettem két tizenéves. Erős boszniai akcentus. A lány egyfolytában énekel. Min­denfélét. Egy-egy refrént, néhány sort. Yu-rock. Szeretem én is. Egyszerre csak hirtelen felnevet, majd félhangosan mondja a fiúnak, hogy eszébe jutott egy dal, de nem meri elénekelni, itt megvernék érte. Majd halkan dúdolni kezd:

„U njenu sobu udem tiho
Tiho baš, na prstima
Bojim se da ne zalupim glasno vratima
Zaspala je zadnja ruža hrvatska...“

Egy zágrábi együt­tes, a Prljavo kazalište ...(mojoj majci) c. daláról van szó, a nyolcvanas évek végén jelent meg lemezen. Annak idején be is til­tották. S most suttog­va dúdolja egy boszniai származású lány. Újvi­déken.

*

Egy ritka pillanat: be van kapcsolva a te­levízió. Éppen kezdő­dik a híradó. A hírek híre: Zágrábot bomba­találatok rázkódtatják meg. Meredten bá­muljuk a képernyőt. A Magyar Televízió kitesz magáért, a legfeljebb 20 perces híradóban tízet szentelnek a horvátországi eseményeknek; részletesen tudósítanak a horvát katonaság szlavóniai előretöréséről, a menekülő szerb lakosságról, arról, hogy a szerbek válaszképpen beváltották fenyegetésüket: lövik Zágrábot.

Átkapcsolunk a belgrádi tévé híradójára. Részletesen tudósít a horvát katonaság előretöréséről, a menekülő szerb lakosságról, a Száva-híd horvátok általi bombázásáról, a menekültek elhe­lyezéséről, a Vöröskereszt azonnali segélyeiről, s arról hogy Zágrábban négy robbanás történt a város központjában, kettő pedig a repülőtéren. A tudósítás szerint a bombázásra csak azért volt szükség, hogy megakadályozzák a szerb és a hor­vát fél tárgyalásait, amelyeket ugyanazon a repülőtéren kellett volna megejteni.

Arról, hogy ki lőtt városra – egy árva szó sem esett.

*

Május 6-án, az ortodox egyház naptára szerint Szent György napján délelőtt hallgattam Újvidéki Rádiót. Két műsort. S mind a kettőben elhangzott a Bijelo dugme Đurđevdan c. dala. Egyetértek.

*

Ugyanaznap este (szerencsétlenségemre és, esküszöm, önhibámon kívül bepillantást nyerhettem a Crvena zvezda-Partizan labdarúgó-mérkőzés utolsó perceinek, s az azt követő örömmámornak a televíziós közvetítésébe. A riporter hangja mögött, a háttérben zene szól. Kitalálhatják: a Bijelo dugme énekel. Utána Zdravko Čolić, majd ismét Đurđevdan. Belgrád közepén, a kettős „nemzeti ünnep” alkalmából „bosnyál”, de igazából jugoszláv (hogy azt ne mondjam: jugonosztalgiázó) zene szól.

Pedig elég sokáig feketelistán szerepelt nemcsak ez a két név, hanem minden boszniai, horvátországi és szlovéniai előadó az állami média műsoraiban.

*

Ennyit dióhéjban a toleranciáról.

*

Bijelo dugme: Đurđevdan

1995. május 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A márciusi ifjak

Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >

Tovább

Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú

A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >

Tovább

A második világháborút a zsidógyűlölet okozta

Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >

Tovább

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább