Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Holtodiglan
Hiszékeny árvák tanulsága: közelebb van a Kelet, mint Bosznia
Bódis Gábor
Sokáig azt hittem, hogy ez az esztelen háború kiirtotta a bosnyák viccet is, ami kulturális szempontból hatalmas veszteséget jelentene. Hál' istennek nem így van. A minap ugyanis valaki a mellemnek szegezte a sorsdöntő kérdést:
– Tudod-e, hogy miért harcolnak Boszniában a horvátok és a muzulmánok?
Mielőtt még elkezdtem volna fellengzős módon tálalni a magyarázatot, az illető közbevágott:
– A második és a harmadik helyért!
Ennél találóbb történet aligha született a valamikori bosnyák országban, amely azóta végérvényesen nemzeti színű darabjaira hullott szét. Izetbegović, akiről már nem nagyon lehet tudni, hogy még mindig a bosnyák ábrándért harcol vagy azért, hogy a leendő muzulmán államnak minél nagyobb „életter”-et biztosítson, a minap az amerikai elnöknél járt. De minek? Billy ugyanis nem ígért semmit, sőt még azt is letagadta, hogy bármikor kecsegtetett volna akármivel. Nem hatották meg még az olyan jelentések sem, mint amilyent a Zágrábban állomásozó amerikai nagykövet
küldött neki. Ha hiszik, ha nem, a szigorúan bizalmas, diplomáciai postán továbbított helyzetjelentés szintén egy viccel kezdődött. Ez pedig így szólt:
– Mi a különbség Szarajevó és Auschwitz között?
A válasz:
– Auschwitzban volt gáz!
Mindenesetre eredeti módja a helyzetjelentésnek. De ebből a szempontból a Jugoszláviának nevezett lakatlan sziget sem áll jobban, hiszen nemcsak gáz nincs, hanem kőolaj sem, és a távfűtést csak akkor kezdik meg, ha 5 fok alá süllyed a hőmérséklet. Tehát januárban. Vagy a legjobb esetben decemberben. Azt mondják, a macedón határ lezárása tette be a kaput, hiszen az embargó-megkerülés legfontosabb csatornáját zárták le ezzel. Románia is vonakodik a további suba alatti jószomszédságtól, maradt volna Görögország, de hát a macedónok közébük ékelődtek, meg a „békeharcos” Micotakisz csillaga is leáldozóban van. Új választásokra készülnek Göröghonban, és ki tudja, hogy az új fiúk mennyire szívesen látják majd Miloševićet és csapatát. Mert, hogy mindeddig igyekeztek a kedvükben járni, az nem vitás. Karadžićot, a kiváló költőt is csupán biztonsági okokból nem látták vendégül. Pedig, ha kenyértörésre nem is, tányértörésre biztosan sor került volna. Így aztán a
magányos poétának nem marad más hátra, mint Szarajevó bombázása. Unalmas egy szórakozás, mi tagadás, de hát a költőknek már csak ez a sors jutott.
Nem tudom ellenben, hogy Tuđmanéknak milyen sorsuk lesz, hiszen a legnagyobb horvát ismét fölélesztette a krajinai lappangó tüzet, amelyet eloltani ő bizonyára nem tud, legfeljebb megperzseli magát. Miért éppen most, amikor teljesen olajozottan működött a szerb-horvát, akarom mondani a Milošević-Tuđman-tengely? Boszniát felosztották, Nagy-Szerbia és Nagy-Horvátország elérhető közelségbe került, az otthoni ellenzőket sikerült a nevetséges pojáca szintjére visszazülleszteni. Akkor hát minek ez a bonyodalom? Valószínű, hogy ez is a megállapodás egy része, bármennyire is furcsán hangzik. A dedinjei hadúr már néhányszor kimotyogta, hogy a horvátországi szerbeknek a horvát állam keretein belül kell megoldaniuk a gondjaikat. Ha valaki erre azt mondja, hogy ez a szerb nemzeti ügy elárulása, akkor én azt válaszolom: nem, ez egy végsőkig romlott, de ezáltal rendkívül hatékony politika része.
Amennyiben egyáltalán lehet valamit előre jelezni ebben a balkáni zűrzavarban, akkor azt kell mondani, hogy még rosszabb napok várhatók. Ennek a jóslatnak elsősorban nemzetközi alapja van. Nézzük csak: mindeddig az első számú külpolitikai téma Bosznia volt. Állítólag mindenki odafigyelt – persze ebből semmi haszon nem származott. Most viszont jött az Arafat meg a Rabin, és csodát akarnak művelni. Az utóbbi évtizedek legbotladozóbb amerikai kormányzata kapva kapott az alkalmon, és habár az ügyben szinte semmi érdeme sincsen, hatalmas pompával aláírt valamilyen békeegyezményt. Mindenki boldog, a színpompás rendezvényen ott van az összes élő és mozgó egykori és leendő amerikai elnök. Valaki naivul felteszi a kérdést, hogy nem túlzás-e egy terrorista vezérnek ilyen államfői tiszteletet adni. A tömeg lehurrogja, most Clintonék pontszerzéséről van szó és nem erkölcsről. Egyébként járt már Amerikában Karadžić is. Mégsem dőlt össze az Empire State Building. Meg rá sem, ami egy ekkora mamlasz épülettől igazán satnyaság.
Hiába, senki és semmi sem tökéletes, kivéve a Milošević-Šešelj-féle kettőst amely ezidáig zökkenőmentesen működött A formula is pofon egyszerű: a vajda kiabál, a főnök intézkedik. Jó viccnek hat az a bejelentés, hogy Šešeljék árnyékkormányt alakítanak. Könyörgöm, minek? Nem jó nekik ez, ami van? Hiszen az övéké.
Jól értesült belgrádi körök szerint a vajda rendszeres látogatója a Főnöknek, és a találkozókon igyekeznek koordinálni az akciókat. Az ellenzék meg hümmög mindehhez. Sőt, az újjászületett Draškovićon kívül, már szinte mindenki igyekszik közelebb kerülni a hatalomhoz és a vele járó profithoz. Állítólag nyílt titok, hogy például az egyetemisták lázadásának megfékezésében nagy szerepet játszott Zoran Đinđié valójában Arkan üzlettársa. A magát szintén demokratának valló Koštunica pedig igyekszik túllicitálni Šešeljt is.
Az élet úgy szép, ha zajlik.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >