Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Színház, ha mondom...
Csak olyan, amilyet megérdemeltünk
Gombás Gabriella
Öt évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy kiderüljön: az építészeti szakértők prostituálták magukat!
Eladták a véleményüket és a szaktudásukat aprópénzért, a napi politika szolgálatába állva vezették félre Szabadka közvéleményét. Öt évig kiválóan szolgálta a célokat az a szakértői tanulmány, amelyet a napokban cáfoltak meg, s amely megállapította, hogy a Népszínház épülete nem funkcionális, az emeleti szerkezetek nem bírják el a megterhelést „a tetőszerkezet műszakilag kifogásolható, korhadó fából készült, improvizált, statikailag meghatározatlan rendszerű és semmiféle javítást vagy építkezési beavatkozást sem tűrő tákolmány, és az épületnek gyakorlatilag nincsenek alapjai.” A tanulmányt L. Stipančević okleveles mérnök írta alá, és a következő öt esztendőben akármilyen rombolás történt az épületben, Ljubiša Ristić igazgató ezt az irományt lobogtatta.
Először „vége a burzsoá színháznak” fölkiáltással kidobáltatta a bársonyszékeket a nézőtérről, és a kispolgári színház felszámolása ürügyén végezte a módszeres és céltudatos rombolást. A szolgalelkű „struktúra” hivatalosan támogatta, a háta mögött pedig fúrta a színházigazgatót és a barátját, a pártelnököt, akinek ma már az sem szolgálhat mentségéül, hogy gyermekkori álma a színészélet. A társadalmi-politikai szervezetek élenjárói rendszeres látogatóivá váltak a bemutatóknak, és a focimeccsek után, vasárnap színházba jártak. De nem a Népszínház épületébe, mert Ristić szerint az épület olyan állapotú volt, hogy életveszélyes lett volna a benntartózkodás. Öt esztendeig egyetlen parát sem költött a karbantartására. A pinceablakokat befalazták, így a pára lecsapódott (mert a kazánház azért működött). Belülről omladoznak a falak, minden rothad a nedvességtől. A pára ugyanis a csillár mögött levő szellőztetőn sem tud távozni, mert az eldugult, s öt éve senki sem tartotta fontosnak kitisztítani. A pincén tehát egyetlenegy szellőző sincs, ellenben van a tetőn, amelyen évek óta nyitva állnak az ablakok, a félrecsúszott cserepeket a színpad fölött öt éve nem tették a helyére, a csatornák eldugultak, minden beázik, kívül-belül. Mindenütt madártetemek (még a csillárban is), nem pingáltak, nem javítottak meg semmit – ellenben folyamatos és szisztematikus rombolást végeztek. Tönkretették a fal és a padló burkolatát, raktárnak használták a nézőteret, hulladékkal tömték tele az erkélyt, az előcsarnokokat, szemétdombot csináltak a pincéből.
Az igazgató és a pártelnök színházreformáló és köztudatformáló megszállottságának katasztrofális következményeiért – magától értetődően – ma senki sem felel, és a hamis szakvéleményezésért sem, sőt a karbantartásra a tartománytól és a községi költségvetésből jutatott pénz elúsztatásáért sem. A közönség elmaradt, a színházbeliek ki-be lézengenek, hullaszag mindenütt. Pedig volt, aki kitartott, jelenlétével megpróbálta támogatni a nagy csinnadrattával induló grandiózus kezdeményezést, és ennek csúfos bukásanak vagyunk ma szemtanúi. Azért sokáig volt közönség, amelynek tűrőképességét az avantgárd színház oly módon tette próbára, hogy sárral csapkodta a téglagyárban, vízzel a kisteremben, éjjel a parkban arra kényszerítette, hogy botorkáljon Anita Berber után, tutajra ültette az Otellóért, véresre maratta a szúnyogokkal Ludason a Don Juan előadásán, és hordóba mászatta a Titus Andronicusért. A még véletlenül sem kispolgári(!) színház éjfélkor tartott előadást a munkásosztálynak, és abban az illúzióban élt, hogy a bemutató közönsége „jobb”, mint a „burzsoá” színházban. Hát nem jobb, de más. Nem az új toalettjét jött bemutatni a premieren, hanem a párt iránti lojalitását demonstrálta azzal, hogy engedelmesen kitette magát a ristići színház által kiagyalt megaláztatásoknak.
A minap egy néhai színházbeli mondta: Mindenkinek olyan a színháza, amilyet megérdemel. Nesze nekünk!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >