Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Az újkor hajnalán
Egy újság csak akkor lehet független, ha nem tartozik egyetlen politikai képződményhez sem
Bódis Gábor
Mindig is jobban szerettem a „közönséges'' vezércikkeket, mint a születésnapi köszöntőket. De hát mit lehet tenni, az ember gyermeke csak egyszer kétszáz számos.
Valamikor, majd egy évvel ezelőtt, a Napló harmadik születésnapjának megünneplése alkalmával azt találtam mondani, hogy remélem, egy évvel, később, azaz ez idő tájt már nem leszünk egyedül a vajdasági magyar független sajtó szűkös égboltján. Azóta a 7 Napnak sikerült leráznia az állami igát, a vajúdó Magyar Szó körül is van mozgolódás, ami egy új, független napilap megszületését eredményezhetné. Tudomásom van arról is, hogy egy másik napilap is előkészületben van. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mert a második világháború előtt ezen a vidéken több napilap is működött kisebb-nagyobb sikerrel. Szinte mindennél fontosabb, hogy a jó értelemben vett polgári sajtó többszínűsége visszatérjen, hiszen ez a legszilárdabb védőbástya a különböző előjelű, kizárólagosságot hirdető ideológiák betörése és terjedése ellen.
Ilyen szempontból egyáltalán nem baj, hogy az új lapok különböznek majd egymástól. Még az sem lehet igazán végzetes, ha átveszik az anyaországban dúló megosztottságot, hiszen ez is az igazán szabad sajtó középkora, egyfajta előélete. A nemzeti és a liberális féle felosztás esetleges, sok esetben mesterséges, sőt arra hivatott, hogy leplezze a valódi érdekeket. Csakhogy előzménynek még ez is jobb, mint a pártirodalom, az állami cenzúra és végső soron a könyvégetés. Még ha egyesek fenyegetőznek is vele.
Az elektronikus sajtó terén már nincsenek ilyen biztató jelek, sőt ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban az autoritárius rezsimhűség felé csúsztak ezek a szebb napokat is látott médiák. A sunyi besúgóság elve alapján működő Újvidéki Televízió példáját követni látszik a Rádió is, amely vezérkart is váltott és a köpenyét keresi (ismét mint mindenkor: tisztelet a már annyiszor emlegetett kivételeknek).
Ami a Naplót illeti, büszkén, de nem nagyképűen szeretjük hangsúlyozni, hogy mi voltunk a független vajdasági magyar sajtó úttörői. A másik nagy büszkeségünk, hogy immár majd négy éven keresztül fenn tudtunk maradni. Sőt, tudomásom szerint az egyetlen olyan lap vagyunk, amely szerényen ugyan, de folyamatosan tiszteletdíjakat is tudott fizetni, ami nem mellékes körülmény a tengődő vajdasági tollforgatók megélhetése és maradása szempontjából.
Büszkék vagyunk arra is, hogy – véleményem szerint – meg tudtuk őrizni független és pártatlan szerkesztési politikánkat ami, valljuk be őszintén, nem egy nagy bűvészmutatvány, amikor ténylegesen független lapról van szó. Alapelvünk mindig is az volt, hogy minden véleményt megjelentetünk, mindenkinek helyt adunk és semmilyen megkötöttsége nincsen szerzőinknek. Illetve egy azért van: hogy ne szítsanak nemzeti gyűlöletet. Lám, ilyen könnyű szerkesztéspolitikát lefektetni, ha az ember nem akar fából vaskarikát csinálni, azaz ha különböző eszmei vetületekkel szeretné leplezni, amit nem lehet. Hogy egy pártot, egy szervezetet egy Gazdát szolgál. És ilyen esetekben kell a mogorva arcú, sokakat szolgált szerkesztőknek elemezni és eszmeileg helyre tenni minden mondatot. A Napló gárdája számára ezek mindig is nevetséges pótcselekvések voltak.
Kevésbé vagyunk büszkék arra, hogy a naplósok, vagy legalábbis azok, akiket mi azoknak tartottunk, szétszóródtak, mint megannyi vajdasági honfitársuk. A legtöbbjük tartja velünk a kapcsolatot, írnak, jelentkeznek a világ minden tájáról. Vannak azonban olyanok is, akiket a Napló, másokkal szemben kivételt téve, felkarolt a maga szerény módján futtatott, mert úgy vélte, hogy ezzel is hozzájárul a vajdasági magyar kultúra fejlesztéséhez. Hálát természetesen nem vártunk, de arról még álmodni sem mertünk volna, hogy egykori Napló-szerzők a legsötétebb ideológia szolgálatába állnak. Az emigráció is egyfajta rosta, amelyen a töpörödöttek nem jutnak túl.
Hagyjuk azonban a múltat és a jelent és forduljunk az optimista jövő felé, amelyben a Napló már csak minőség szempontjából lesz egyedülálló. Kívánjunk magunknak, és reméljük Önöknek is, még legalább tízszer 200 számot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >