2024. december 30. hétfő
Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Családi perpatvar

Igazán megható, hogy a jugoszláv válság két főbűnöse mennyire aggódik a békéért

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Abban a kivételes megtiszteltetés­ben volt részem, hogy végighallgat­hattam a „Minden Szerb Egyadta Zúzmara” elmélet és gyakorlat szerzőjét, aki az általa kiválasztott újságírók előtt egy szép litániát tar­tott a békéről, a világ igazságtalan­ságáról, az ellenzék fölösleges költe­kezéséről és még néhány eszményi­en világos gondolatról.

Önöknek minden bizonnyal sike­rült pontosan tájékozódniuk a „be­szélgetés” részletes tartalmáról, ha nem is magyar nyelvű, akkor lega­lább valamilyen más, tárgyilagos napi hírközlő eszköz révén. Emiatt és egyéb elfoglaltságom miatt most tartózkodom attól, hogy minden egyes fényesebbnél fényesebb rész­lettel foglalkozzam. Csak egy igazán magasztos ötletet ragadok ki, ter­mészetesen a saját felelősségemre. A szerb államfő azt javasolta az ellenzéknek, hogy ne nagyon költe­kezzen a választási kampány idején, hanem az erre szánt összeget in­kább a szegények megsegítésére fordítsa. Hát, kérem, a politika igen­csak tisztátlan története során alig­ha hangzott el ehhez mérhető ma­gasröptű indítvány. Én csak ahhoz a kijelentéshez tudnám hasonlítani, amely egy korábbi uralkodó szájá­ból röppent fel az örökkévalóság szorongó vadászmezejére, és amely ilyetén volt mondva: „Ha a népnek nincs kenyérre valója, miért nem eszik kalácsot?” No, nem azért, mert egyre kevesebb a közép-euró­pai típusú pékség és cukrászda a Vajdaságban.

Ezt nyilatkozta tehát Az, Aki Ezen A Télen Sem Fog Fázni. És ráfázni sem, hiszen a választások, amelye­ket ő talált ki a saját szórakoztatásá­ra, még egy gyöngécske házibajnokság szintjét sem érik el, hiszen előre lehet tudni nemcsak a vég­eredményt, hanem azt is, hogy ki mikor fog gólt lőni, ki lesz az öngól­király, és kinek mutat fel a bíró piros lapot. A másik mákvirág sem tétlenkedett időközben, hanem előrukkolt a saját, legújabb ihletésű béketervé­vel, amelynek az időzítése volt jel­lemző. Pontosan akkor beszélt a nemzethez Tuđman, amikor Norvé­giában „titkos” tárgyalások folytak a horvát kormány és a krajinai szer­bek között. Olyannyira titkos volt a susmogás, hogy a belgrádi rádió óránként kapcsolta különtudósítóját, aki beszámolt a legapróbb rész­letekről is. Hiába, a délszláv törzsek­nek még van mit tanulniuk Arafatéktól.

Maradjunk azonban a leghorvátabb horvátnál, akinek javaslatában csak az az újdonság, hogy ha nem is teljes, de legalább valamilyen au­tonómiát kínált fel a szerbeknek. Eső után köpönyeg – mondanák a szkeptikusabbak, de a helyzet egyál­talán nem ilyen egyszerű. És ki tudja, mindez hogyan illik bele a Milošević-Tuđman-féle egykori meg­állapodásba, amellyel nemcsak Boszniát osztották fel. Ha a Szerb Fagyasztó túlságosan nagy autonó­miát harcol ki a krajinaiaknak, ak­kor nyugodtan lemondhat Kosovóról. Ez több okból sem felelhet meg neki. Elsősorban azért, mert a Rigó­mező sokkal gazdagabb kizsákmányolhatóság szempontjából, mint Krajina, ahol esetleg csak a nincstelenséget lehetne kiaknázni. No de ebből van elég Szerbiában is! Oly­annyira, hogy exportálhatna is belőle, csak még vevő nem akadt. Azonban Kertes Mišóékat ismerve tudjuk, hogy semmi sem lehetetlen.

Még a vajdasági médiapiacon sem, ahol hál’ Istennek néhányan megemberelték magukat, és többé már nem a szerb államtól várják a megváltást  bizonyos mennyiségű valuta képében. Mégsem tragikus, hogy az újraszületett 7 Nap részlete­sén közli Csurka Pista (aki szerint a Tévémaci is kommunista) vajdasági látogatásának a programját. De ne adjunk azonnal igazat azoknak, akik szerint várható volt ez az irányult­ság. Remélhetőleg az új-régi gárda sokkal körültekintőbben, mint én föl tudja mérni, hogy egy borgőzös, hiú ábrándokat kergető politika importja végveszélybe so­dorhatja az amúgy is védtelen vaj­dasági magyarságot.

1993. november 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VITA NINCS, MINDEN VIRÁGZIK

A menesztésre érett, VMSZ-es MNT érdemi hozzászólás, vita nélkül működik. A testület egy pitiáner, VMSZ-es szavazógép, >

Tovább

A változás

Szélsebesen terjedt a hír és egymás után több belgrádi és vidéki kar csatlakozott a színművészekhez. Verik >

Tovább

SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL

Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >

Tovább

Az egyetemistáknak ismét igaza van

Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >

Tovább

Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak

A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >

Tovább

„VÉRES A KEZETEK”!

Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >

Tovább

A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”

Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >

Tovább

Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?

A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >

Tovább

A küszöb előtt várakoznak

Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >

Tovább

A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!

Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >

Tovább

A nemzeti identitásról…

Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >

Tovább

EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!

Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >

Tovább