Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Napi ajánló
„Rendszeren kívüli elem vagyok…”
„A kozmikus fontossági sorrendjében Pásztor, a kemény bánáti megmondó ember a Jóisten előtt foglal helyet.” Szabó Angéla (Bozóki Antal honlapja):
Semmit nem tudtam róla, de roppantmód kíváncsivá tett. Ki lehet ő, kicsoda – az ismeretlenség homályából váratlanul felbukkanó – Stephen Bozhen? Aki (a maga pimaszul szemtelen) teátrális belépőjével alaposan felkavarta körülöttünk az észak-bácskai politizálás posványos állóvizét.
Becsületes nevén Bózsó István. Egy bácsszőlősi fiatal. Nemsokára 30 éves lesz. A vajdasági magyar közvéleményünket mintegy 3 hónapja borzoló/borzongató világhálós fórumnak, az úgynevezett Második nyilvánosságnak a frontembere. Nem kimondottan ijedős fajta. Cím, rang, cafrang nem hatja meg. Ráadásul bitang jól ír. (...)
– A mostani, a Második nyilvánosságbeli fellépésed volt az első igazi találkozásod a nagybetűs politikával?
– Nem. Anno az Otpor/Ellenállás nevű mozgalom révén már „belekóstoltam”. Akkor 17 évesen 30 embert koordináltam a falunkban. Pontosan emlékszem a VMSZ akkori retorikájára, az ígérettengerre, amivel elöntött bennünket, magyar fiatalokat. Méltatlanul keveset kutatták az itteni magyar fiatalok szerepét az Otporban, miközben helyi szinten oroszlánrészt vállaltunk Milošević rezsimjének megbuktatásában, hiszen közöttünk az Ellenállás népszerűbb volt, mint a szerbek körében. A VMSZ gyáván, az utolsó pillanatban állt be a második sorba – a seggünk mögé – tüntetgetni meg zászlót lengetni, amikor már biztosnak látszott a nagyvezír bukása, hogy aztán a babérok legjavát learathassa. Én már akkor is értettem: a politika ilyen, vannak, akik mások vállára állva próbálnak kiemelkedni a tömegből. Ez tulajdonképpen valamennyire törvényszerű is. Akkor mi, vajdasági magyar fiatalok a VMSZ-nek szavaztunk bizalmat, a kezükbe adtuk a hatalmat. Még én is rájuk szavaztam.
Tizenöt éve volt ez. Ez a 15 év alatt pedig a VMSZ indirekt módon elűzött innen szinte minden értelmes fiatalt, aki szerepet próbált (volna) vállalni az itteni közéletben, és ezt nem a párt seggét nyalva kívánta tenni. Ellehetetlenített minden olyan újságírót, aki kritikus hangvételű volt, illetve a párt korrupt voltát feszegette. A saját soraiból is kigyomlálta a kritikus hangokat, elnémította az itteni értelmiséget. Mostanra egyre inkább olyanná vált a párt belülről is, mint a szavazótábora, amely nem igazán beszél szerbül se, idegen nyelveken se, mindenre ráborul, ami piros-fehér-zöld, nem nagyon ért semmihez (a földművelésen kívül), és a kozmikus fontossági sorrendjében Pásztor, a kemény bánáti megmondó ember a Jóisten előtt foglal helyet.
– Akiket az írásaiban ostorozol, azokról mifelénk vagy csak jót szokás írni, vagy semmit. Kimondani meredek dolgokat még úgy-ahogy lehetséges (azt is inkább csak négyszemközti beszélgetésekben), de a nagy nyilvánosság elé zúdítani (így, ahogy te művelted), az már a kisbácskai botrány határait súrolja… Nem volt benned félelem? Nem tartottál attól, hogy lesz ennek majd böjtje is?
– Nem félek. Mit veszíthetnék, amikor szinte semmim sincs az eszemen kívül? A családom jóformán teljesen kihalt, már rajtuk keresztül sem lehet engem megzsarolni. Tulajdonképpen munkahelyem sincs, a szervizes tevékenységem kuncsaftköre meg főleg szerbekből áll, akiket nem izgat az, hogy a VMSZ-nek nem tetszik, amit mondok. Nem köröz a rendőrség, nem tartozom senkinek pénzzel, nincsenek felhánytorgatható ügyeim. Ha a Magyar Szóban vagy a Pannon Tévében lejárató kampányt indítanak ellenem, nem fogok összerezzenni. Akik a párt hazugságaira, vetítéseire fogékonyak, azokkal akkor se tudnék szót érteni, ha szent emberként mutogatna a pártmédia. Nem tudnék olyat mondani, ami nekik tetszene. Vagy meg se értenék, amit mondok. Akik meg kritikusan szemlélik a dolgokat, azok nem ezekből a médiumokból tájékozódnak, és velük eddig is meg tudtam találni a kapcsolatot. Ez a kör fokozatosan bővül, nem csak a néma lájkok szintjén (ahogy Lovas mondta). Ha itt teljesen beütne a krach, és gazdasági okokból külföldre kellene mennem, attól se rémülnék meg. Egy több szakmát kézben tartó, nyelveket beszélő, EU-s állampolgársággal is rendelkező embernek sehol nincs félnivalója. Tavaly is hívtak Budapestre, egy bankautomatákat szervizelő céghez, de nemet mondtam. Nekem jó itt.
Következő cikk: Illés Zoli szerint a világ. Meg a Fidesz
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >