Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Dühöngő, dübörgő nyelvi egyenjogúság
Burányi Nándor
Akármerre fordul az ember, bármelyik pillanatban, biztos lehet benne, hogy valami váratlan agresszió zavarja meg lelki nyugalmát.
Mintha fenyegető, sötét erők esküdtek volna össze, hogy örökös zaklatottságban tartsanak bennünket. Újvidéken a VKV autóbuszain nagyon sok volt a potyautas, hát a vállalat nemrég szigorú intézkedéseket vezetett be, hogy megakadályozza a számára nagy anyagi kárt okozó jelenséget. Most pl. csak az első ajtón lehet felszállni, ott a buszsofőrnél mindjárt jegyet váltunk vagy a szabadjegyet felmutatjuk, s csak azután mehetünk be az utastérbe. Ez, gondolom, rendben is van. Rendnek kell lenni, itt is.
Tudomásul veszi az ember az új rendet, s a szerint viselkedik. Ha még egyet is ért vele, akkor nem nehéz. Nem évelődik miatta.
Nos, az illetékesek tettek róla, hogy még se legyen ilyen egyszerű és magától értetődő a dolog. Minap, ahogy a gyümölcsöskertből igyekeztem haza, akaratlanul is a szemközti ablakon lévő utasítás szövegére vetődött a tekintetem. Azt adta tudtomra, hogy bejárat az első ajtón. És csakis cirillírással, gondolom, mihez tartás végett. Nehogy megfeledkezzek róla, hogy Szerbiában vagyok.
Így az autonóm tartomány fővárosában. A közlekedési vállalat illetékeseitől azt ugyan ma már nem várhatjuk el, hogy az igazán közérdekű tájékoztatókat magyar nyelven is tegyék közzé (az elmúlt évek, évtizedek során a menekültek tervszerű és folyamatos betelepítésének eredményeként a magyarok számaránya az összlakossághoz képest elenyésző, úgy is mondhatnánk, nem számottevő), a cirill mellett a latin betűs írásmód azonban normális és természetes lenne.
Mikor elolvastam, az első, bántó érzés az volt, hogy semmibe vesznek bennünket, magyarokat, hogy eleve úgy viselkednek, mintha itt csak csupa cirill betűs ember élne. Később arra gondoltam, hogy nem is erről van szó. A szerencsétlenség abban van, hogy olyan emberekkel kell együtt élnem, akiknek meggyőződése, hogy úgy szolgálják a szerbség érdekeit, ha mindenütt mindenáron erőltetik a cirillírást. (Az együgyűség netovábbja?) Noha bizonyos ünnepségek meg külföldi vendégek látogatásakor a vezetők nem győzik hangsúlyozni, hogy ez többnemzetiségű vidék, hogy a nemzetek békés együttélésének itt több évszázados hagyományai vannak.
A vendégek elmennek, az ünnepségek elmúlnak, s nekünk maradnak a cirill betűs hétköznapok (a már majdnem) eurórégiós tartomány fővárosában. Az egyhangúságot néha színezi egy-egy olyan kijelentés, mint a minap elhangzott az illetékes miniszter szájából. Belgrádban a Gazella híd alatti romatelepet kellett felszámolni. Az illetékesek úgy döntötték, hogy nem egy csoportba, hanem a város különböző részeibe telepítik át a roma családokat, ezzel is könnyítve nekik a beilleszkedést. Némely városrészben tiltakoztak ez ellen, hallani sem akartak arról, hogy közéjük romákat telepítsenek, meg a gyerekek majd az iskolában… A hatóság erélyesen lépett fel, végrehajtotta a tervet, a miniszter pedig kijelentette, hogy a roma ember is olyan, mint bárki más, Szerbiában minden ember egyenjogú.
Csakugyan dühöng az egyenjogúság?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >