Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Csend és sikoly
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):
Először jött be a nagydíj
Egy pillantást vetek a Sterija Játékok hivatalos közlönyére. A hiedelmekkel ellentétben a sok díjat méltán besöprő Újvidéki Színház ezúttal érdemelte ki először a Játékok fődíját, amelyet a legjobb előadásért osztanak ki. Hacsak a Sterija Játékok pedáns dokumentaristái nem tévednek.
Mese a szebb jövőről
A közéletben dermedt csend, csak néha hallok imitt-amott egy-egy sikolyt. Maradt még néhány ember, aki felemeli a szavát. A legtöbb valamiben reménykedik. Ha egyiktől-másiktól megkérdem, miben, akkor a vállát vonogatva, azt ismételgeti, hogy a szebb jövőben. Pontosan azt állítja, amit a politikusok ismételgetnek a kampánybeszédekben. Ebből pontosan kikövetkeztethető, hogy nincs határozott elképzelése. Ez a társadalom nem tudja, mit akar, de azonnal akarna valamit. Aki netán tisztában van a helyzettel, az időnként felemeli a szavát és felsikolt a dermedt csendben.
Tolvajlás – tolvajok nélkül
A polgárok lelkesen bólogatnak a rejtélyes reformprogramra, kíváncsiak hogy milyen eredményeket hoz a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség munkahelyteremtő programja, érdekli őket, hogy felkúsznak-e az idei forró nyáron az árak, kopogtatnak-e a befektetők. És mi történt? Az új kormány alighogy felesküdött, emelkedtek az adók. Eközben azonban a kormány mégis az egyik miniszterének vélt vagy valós plágiumával foglalkozik. A belügyminiszter, Nebojša Stefanović a Megatrend egyetemen doktorált, azon az egyetemen, amelynek egyébként Moammar Gaddafi és Milutin Mrkonjić a díszdoktora. Nem vagyok a kérdés szakértője, ezért bizonytalankodva olvasgatom a médiában megjelenő ellentmondásos híreket. Azon lepődöm meg legjobban, hogy ez az ügy milyen nagy visszhangot váltott ki. A ma délután Duna parti sétám közben vagy öt ismerősöm leállított és szóba hozta a plágiumot. A Zmaj utca egyik teraszán üldögélő a fiatalok kacarászva vicceket mesélnek a doktorokról. Nem véletlen ez a nagy érdeklődés, hiszen a doktori diplomák inflációjáról már régen suttognak a polgárok. A zavart fokozza az is, hogy a hivatalos körök is ellenmondásos üzeneteket fogalmaznak meg. Egyrészt senki sem tagadja, hogy folyik a doktorátusi biznisz, hiszen tavaly a köztársasági tanfelügyelőség arra a megállapításra jutott, hogy Szerbiában minden tízedik diploma hamis, másrészt azonban heves tiltakozást vált ki, ha megneveznek egy konkrét személyt. Tolvajlás van, de tolvaj nincs, ami színpadi bohózatra emlékeztet. Ez azt jelenti, hogy olyan tolvajaink vannak, akiket még Hermész is megirigyelhet. A parlamentben a kormánypárt tagjai egyenesen kormányellenes puccskísérletről beszélnek. A Pešćanik, amely először vetett fel a kérdést blokkolva. Aztán újra látható, de egy másik cikkben megkérdőjelezik a Megatrend egyetem tulajdonosának doktorátusát is. A Peščanik újra blokkolva. Hallgatom a híreket, az embereket, szó nélkül maradok, nem vagyok járatos ebben a kérdésben. Tekintettel arra, hogy miniszterről, konkrétan belügyminiszterről van szó, a legjobb lenne, ha a kormánytól teljesen független, lehetőleg külföldi egyetemeken dolgozó nemzetközi hírű szakemberek mondanának mérvadó véleményt. De nem, hanem folyik az „éleslövészet”. Éppen ez indít el bennem egy másik gondolatsort. Elképzelek egy középkorú, az egész családjáról gondoskodó egyetemi tanárt, akit a magánegyetem tulajdonosa azzal bíz meg, hogy legyen valamelyik befolyásos politikus mentora. Tisztességesen élt és dolgozott, öt évig készítette a doktorátusát. Tegyük fel, hogy a politikus annyira elfoglalt, s hevenyészett dolgozatot ad át. Mit tegyen az egyetemi tanár? Kockáztasson? Ne adja meg a doktorátust? Joga van-e gyerekei jövőjét is kockára tenni? Nem vagyok éppen gyáva, de saját tapasztalatomból tudom, hogy néha a leggyengédebb kritikai észrevételt is komoly megtorlás követ. Ami máshol baráti megjegyzésnek számít, azt nálunk husángolják. Vagy elhallgatják, úgy tesznek, mintha nem létezne. A pártprivilégiumok beszívódtak az élet legapróbb pórusaiba. Elképzelem, hogy a tanár mégis megadja a doktorátusát, minek után egy tisztességes ember élete végéig megsebzett, önmaga előtt is megalázott ember lesz. Elképzelem, hogy találkozom az illetővel, és elbizonytalankodom. Jogom van-e szemrehányást tenni neki? Elismerem, az általános morális erózió engem sem kerül el, hiszen megszoktuk már ezeket a dolgokat. Belenyugodtunk. Vagy nevetünk kínunkban, mint a fiatalok a Zmaj utcában. Így romlanak a közerkölcsök. Felvetődik bennem az a kérdés, hogy mi szükség van arra, hogy egy rangos politikus az államnak így vagy úgy kiszolgáltatott egyetemi tanártól vegyék át a doktori titulust? Mi szükség van arra, hogy egymást kellemetlen helyzetbe sodorják? A politikus kivárhatja, hogy felhagyjon a politikával. Vagy ha nagyon igyekszik és nagyon tehetséges, akkor külföldi egyetemen doktorál. Különben is, mi szüksége van a politikusnak a doktorátusra, hiszen a nélkül is lehet kiváló, európai formátumú államférfi. Tehet nagy és tisztességes dolgokat a közért.
Kampány vagy hazugság?
Nem bírok elaludni, éjszaka Vörösmartyt olvasom. Csak ez a komor hang hiteles a sok könnyelmű és felelőtlen hazugság világában. Oda jutottunk, hogy a hazugság immár nem bűn, mivelhogy választási kampánynak keresztelték át.
Vándorúton
Montenegrói hírek. Meghívják az Újvidéki Színház előadását, a Neoplantát az október végén megtartandó podgoricai Nemzetközi Biennáléra. Azt követően kerül sor a Neoplanta avagy az Ígéret Földjének montenegrói promóciójára. A műsorrendben olvasok a szegedi fellépésről. Aztán befut a hír a zágrábi, a rijekai és a maribori meghívásról.
A tejben-vajban fürösztött szabad sajtó
Vita a sajtószabadságról. Az EBESZ kritikus megjegyzéseket tesz, Vučić kormányfő dühösen válaszol: Szerbia demokratikus és szabad ország. A sajtó is szabad. Természetesen, hogyne lenne szabad. Hol a bizonyíték arra, hogy működik a cenzúra? Ugyanazt mondja ő is, mint a kisebbségi politikusok, akik szintén elégedettek a sajtószabadsággal. Mindenki elégedett. Szerbiában tejben-vajban fürösztik a sajtószabadságot. A szakmai szervezetek viszont a média lezülléséről beszélnek. Vannak, persze újságok, amelyek az árral szemben úsznak, de ezekből is egyre kevesebb akad. Milošević idején gerincesebbek voltak az ellenzéki médiumok. Most viszont egy különös félelem terjed, mintha az újságírók tudnák, hogy aki most ki kiesik a főáramlatból, az elveszti minden esélyét. Nem is hiszem, hogy világnézeti megalapozottságú cenzúráról kéne beszélni, inkább pitiáner ügyekről, apró személyes érdekekről, vidéki bosszúkról, személyes leszámolásokról, komikus politikai perpatvarokról, a hercegek és a bárók udvaroncainak ügyeskedéséről, és természetesen a választási zsákmány körüli marakodásról, a pénzről, amiről senki sem beszél. Komikus, hogy az a néhány nagyobb pártba összesereglett politikai elit milyen szemérmesen beszél a pénzről, tagjai még azt sem merik kimondani, hogy a kapitalizmust építik, csupán a szabad piacról beszélnek, akkor is selypítve.
Ferdinánd vagy Princip?
A Sterija Játékokon Biljana Srbljanović a Kicsi nekem ez a sír című drámája Gavrilo Principről érdemelte ki a legjobb drámaszövegért járó Sterija díjat. A választék nem volt nagy, a díj megérdemelt, habár az egész előadás alatt arra gondoltam, hogy engem tulajdonképpen az áldozat, vagyis Ferdinánd sokkal jobban érdekel. Az ő életében és halálában látom az igazi drámai elemet. Meg aztán azt sem értem pontosan, hogy mit jelent a „jugoszláv nacionalizmus”. Tegyük fel, hogy ebben az értelemben is lehet használni, és használták is, például Aleksandar Ranković.
Érkeznek a számlák
Nemrégen az újságok még arról írtak, hogy Újvidék a legveszélyesebb szerbiai város, tegnap meg arról olvastam, hogy az első helyen áll Európában a drogfogyasztás terén. Utánunk következik Amszterdam. Újságírói kacsa? Vagy politikai iszapbirkózás? A Sterija Játékok vendégei közül többen is arról faggattak, hogy mi történik Újvidéken. A vállamat vonogattam. Pár hónappal ezelőtt azzal biztattak bennünket, hogy 200 új rendőr érkezése rendezi az állapotokat. Azt állítottam, hogy a gumibot nem az igazi megoldás. Kiderült, hogy igazam volt. Remélem, hogy a város vezetői mégis rádöbbennek arra, hogy a jelenség gyökereit kéne feltárni, gyógyítani, ki kéne mondani, hogy miféle vírus terjed az urbánus sokktól szenvedő városban, vagyis végre őszintén feltárják az erőszak eszmei és lelki rugóit. Egy biztos, ezzel az erőszakkal is úgy vagyunk, mint a gazdasági élettel. A kilencvenes évek számláját ki kell egyenlíteni, gazdaságilag, kulturálisan és mentálisan. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy csak a csoda segíthet rajtunk. Ezt jelentettem ki a kilencvenes évek elején a Belgrádi Kör egyik nyilvános ülésén elhangzott beszámolóban. Csakhogy a csodát is ki kell érdemelni.
Ezekben a hetekben számos interjút adtam. Figyelmesen hallgattam a kérdéseket, s úgy éreztem magam, hogy ismeretlen emberről beszélek, vagyis a sorsomnak nem vagyok többé az ura.
Elszámolás
Készülök megnyitni a szegedi könyvhetet. Mit mondanak ma Ady Endre józsuai mondatai, a félretett József Attila keserű szavai? Hallhatók-e még az Isten balján ülő Babits Mihály halk meditációi? Értjük-e mit üzen nekünk az elárvult, elhagyatott Bibó István? Sejtjük-e mit jegyezne fel naplójába Márai Sándor, ha netán tanúja lenne, mik vagyunk, hova tartunk? Értjük-e a tékozló fiaira tekintő Illyés Gyula intő mondatát? Kellenek-e nekünk még Petri György kifakadásai? Bizony, bizony, közeleg az idő, amikor el kell számolnunk a klasszikusok színe előtt.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >