Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A szúnyogirtókat is lelövik
Gáspár Mihály
Lovon érzi magát a hatalom? Nyilvánvalóan, különben dehogyis szórná úton-útfélen sziporkáit még oly citromemberek révén is, amilyen Nedeljko Šipovac.
„A magyarok szabadon kikiálthatják autonómiájukat, a buszon vagy a fán.” Ha, ha, ha! A májam! Ekkora szellemesség „Gargamel”-től tényleg nem volt várható. Pláne nem jelképekben kifejezve. Mert, ugye, világos az üzenet: a fát említi nosztalgikusán az expártvezér, de előtte is a buszt, immár jövőbe látóan.
A ruszinokat, ugye, már megindították. Félő, hogy a Szerémségben élő szórványmagyarság sorsa is erősen kétséges. A módszerek adva vannak, mindent szabad. Mikloševci ruszin ember meséli: „Vasárnap volt, éppen ebédhez készültünk. A leves az asztalon gőzölgött, de a kanalat már nem emelhettük a szánkhoz. Bejöttek. Hogy azonnal csomagoljunk, fél órán belül a busznál legyünk. Nem volt választás. A pénzt, az ékszert vehettük csak magunkhoz, másra nem volt időnk. Jó órával később már ez se maradt. Mielőtt kitereltek a buszból, megmotoztak...” Sztori a sok közül. Listákról, fenyegetőzésekről nem is szólva. A katonaságról sem.
Nyolcvan tank csak Oromhegyes körül! Egy is sok lenne. Főleg, ugye, ha kerül egy őrült – és miért ne kerülne? –, aki netalán „megtéved”. Mondd már! Ha városokat szét lehet lőni, egy Oromhegyessel több vagy kevesebb, oly mindegy, nem? Amiatt talán még magyarázkodni, mosakodni sem kell a világ előtt. A hatás viszont kétségkívül óriási lenne. Hogyne. Ezrével érkeznek most Boszniából az otthonukból kiűzöttek, belőlünk viszont olyan sok van. Vagy tévedek? Nem hiszem. Még mindig megvagyunk pár százezren.
Ők meg – mármint Slobóék – a szent ügy, a CÉL érdekében tényleg nem válogatnak az eszközökben. Félelmetes. Lakásomban ülők, hallom, lőnek. Géppuska? Nem értek hozzá. Betelefonálok a szerkesztőségbe, Habram rögtön mondja, hogy „légvédelmi ágyú”. Miért? Szerinte, akárcsak egy nappal előtte Szabadkán is, biztos, hogy hazatérni készülő bosnyákok „mulatoznak”.
Hát nem. Ezúttal igazi volt a célpont. Egy repülőgép. Mezőgazdasági masina, szúnyogirtani röpült föl. Szerencsére megúszta, sőt, mint utólag kiderült, a pilóta nem is tudott róla, hogy lőtték. A jelek szerint azonban a katonaság sem hajlandó a kellemetlen incidens tényét tudomásul venni. Egy szó nem sok, annyival sem reagált az esetre a közvélemény felé. Ennek csak két oka lehet. Az egyik, hogy úgy gondolja, nem is tartozik magyarázattal senkinek, lévén ő állam az államban; a másik viszont, hogy restelli. Mit? Természetesen azt, hogy ilyen alacsonyan repülő, relatív lassú gépet sem tudott a mesterlövésze eltalálni...
Persze ebben a piszkos háborúban nem mindenkinek volt ilyen „szerencséje”. A tévéhíradó a minap egy rövid hírrel és képsorral a hadirokkantak bajairól Idézem: „A háború rokkantjai minimális személyi jövedelmet követelnek addig, amíg nem lesznek képesek önállóan gazdálkodni.” A képen pedig emberek. Kéz vagy kezek, láb vagy lábak nélkül. „Amíg ők nem fognak önállóan gazdálkodni..?” Nem cinikus? Az. A köbön.
Amíg ilyenek vannak itt, evidens, hogy ennek az országnak a bajból nem lesz sose elég. A szerbek akik..” Ez már Karadžić. Ő is citromember, ő is szellemeskedik, hogy Bosznia-Hercegovina területének 65 százalékában ők a többségi nemzet. De még mennyire.
Csak tudnám, akkor hogy az istenben veszítették el a választásokat?
Micsoda vezérek! Ahogy Đilas mondta: „Nemcsak hogy nem tudnak kivezetni bennünket a válságból, de ahhoz még tehetségük sincs.” Csoda, hogy szökik tőlük a világ, mint a leprástól? Igaz, ha csak tőlük szökne, az még hagyján. De velük együtt tőlünk is. Mert, sajnos, itt születtünk. Ha tetszik, ha nem, a sorsközösséget vállalnunk kell a cifra nyomorban.
Már az a tudat is rettenetes, hogy száz kilométerre vagy kettőre innen gyerekek, ha meg nem is halnak, de éheznek és szoronganak. Az pedig egyenesen borzasztó, hogy a passzív ellenálláson kívül jóformán semmit sem tehetünk értük. Annál kevésbé, mert egyre kézzelfoghatóbban bizonyosodik bennünk annak a tudata, hogy megoldás – ha egyszer lesz –, s kiút – ha rátalálunk –, tulajdonképpen és kizárólag itt belül van, hozzá a segítséget kívülről nem várhatjuk.
Hogy is várhatnánk? Hogy is képzelheti el valaki, hogy egy civilizált más világ megérti azt, amit itt szent ügynek tekintenek. Hogy meg tudja érteni, mi a szösz, ami miatt egyazon nép, amely egy nyelvet beszél, mégis két nemzet. Bárhogy is nézzük a dolgokat, a szögedi és teszem azt győri atyafi között nagyobb a különbség, mint egy átlag horvát és átlagszerb között. És ez az, amit nem lehet megemészteni, még kevésbé megérteni. Ezért kínlódik oly régóta és eredménytelenül Európa, Amerika és a fél világ egy új ország és balkáni polgárháború elrendezése körül.
Hasztalan. Mert miközben Brüsszelben, Helsinkiben, Lisszabonban vagy Hágában már hónapok óta úgy tesznek, mintha Jugoszlávián kívül tényleg jobb dolguk nem volna, itthon folyamatosan zajlik a verseny, a győztes az, aki bebizonyítja, hogy több szerbet mészároltak le a muzulmánok, horvátok, mint amennyi muzulmánt, horvátot a szerbek.
Ezt az életfilozófiát pedig szokványos módon, restriktív intézkedésekkel, embargóval vagy elszigetelődéssel lehetetlen megcáfolni Ahhoz más kel. De mi?
Vagy inkább mi nem? Úgy könnyebb válaszolni. Mert akkor nem a Ml, hanem a KI és KIK lesz a lényeg!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >