Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Bújj, bújj, zöld ág...
Jelenetek egy országtörésből
Keszég Károly
Bosnyák hajó. Bosanski Brod. A horvátok megtámadták a várost, a Jugoszláv Néphadseregnek fogytán a türelme. Nekem is.
Ahelyett, hogy azon méláznék bambán, mit is írjak a 100. számba, azon kapom magam, hogy figyelem a híreket. Azok pedig vészjóslóak. A jugoszláv néphadsereg – így, csupa kisbetűvel! – még mindig azt hajtogatja, hogy meg kell védeni a veszélyeztetett szerb népet. (Mikor kérte fel rá ez a nép?) Egy másik népet nem. Mert az nem érdemli meg, hiszen az nem jugoszláv, vagy nem délszláv, vagy nem európai, vagy nem földi. Ha egyszer veszélyeztetett leszek, bizonyára nem kérem fel védelmemre a jnh-t mert akárhogy nézem: magyar vagyok. Sőt, egy magyar nyelvű lap szittya szerkesztője vagy micsodája. Szóval, azért nem vagyok még mindig veszélyeztetett, mert nem indítottak háborút a védelmemre. Igaz, sohasem kértem volna, de a történelmi tapasztalat arra int, hogy kérés nélkül is teljesítik kívánságomat, csak éppen lojalitást kell(ene) fogadnom.
Hát ez az. A vajdasági magyar polgárnál nem volt – s most sincs – lojálisabb polgár a világon. Ha kell, a csatatérre is kivonul, csakhogy véletlenül se higgye senki, hogy nem kapaszkodik a gyökereibe: Mária Terézia szoknyájába vagy Milošević gatyakorcába. E terület nagy betelepítője annak idején még nem tudhatta, hogy egyszer egy szép napon „kopog az ősz az ablakon”, és jön a Nagy Kitelepítő édesbús dalokat dúdolva a szabadságról, a demokráciáról, a békéről, haladásról és a biztonságról. Pedig gondolhatott volna erre az a számító Habsburg perszóna! Az európai keresztény világ védőbástyájaként szereplő, oly nagy szeretettel gondozott magyar népét hol ide telepítette, hol oda. De legalább valamilyen rendszer alapján dolgozott mégis; mondjuk úgy, hogy magyar központok mellé német, szerb, román településeket programozott be, nehogy véletlenül is túlsúlyba kerüljön egyik nemzet, (s ez még csak a nemzeti ébredések hajnalán volt!). Ugyanezt tette a német vagy a szerb központ esetében is, s lőn a Vajdaság. Mit tett Milošević 1988-ban? Elment Kosovóba, és rátámadt a Vajdaságra. És megteremtette minden jugoszláv népek egymásra való acsarkodását. Hála neki, és isten nyugosztalja. Gondolatait.
Az összeveszítések nagymestere nem is oly régen Göröghonban járt, s a friss attikai levegő nyilván jótékony hatással lehetett rá. Azóta az új állam körvonalai is egyre élesebben rajzolódnak ki. (No, nem a Szerb-Cma Gora-i egységesülésre gondolunk, hanem a bosnyák Szerbiára.) Amíg egyes népeknek egyetlenegy megveszekedett államuk sincs, addig a szerbeknek négy is a rendelkezésükre áll. Válogathatnak. Csak azt szeretném tudni, hogy miért szöknek mindegyikből. Bizonyára a jnh miatt. Mert védelmezni akarja őket. S ezért robbannak fel a városok, országrészek, sőt az egész ország. S halnak meg az emberek, akiket egyszerűen katonának tekintenek, s a katonának, tudjuk, mi a dolga: hogy meghaljon a hazáért. Csak az életében nem tudja meg, hogy melyikért. „Lojalitásland”-ért.
„Autóvásár, gyorsvasút,
Nyomd a pedált, lő a múlt!”
Szerbia, mint atyja és kormányfője állítja, a haladás útjára lépett, s tényleg egy gyorsvonat sebességével rohan a megsemmisülésbe, az európai civilizációs, kulturális, de – ami jelenleg fontosabb – gazdasági folyamatokból való teljes kizárásba. Mi pedig itt vagyunk, ahol a part szakad.
Itt írunk lapot, Naplót, ahogy tehetségünkből fér. El kell mondanunk: létezik egy másik Szerbia is a már meglevő négyen kívül; s az kell, hogy elhitessük vele: nem az öngyilkosság vezet a mennyországba. Mi sem vagyunk gondolatolvasók, de tudjuk, hogy a történelem folyamán egyetlenegy nemzet sem oldotta meg létkérdéseit háborúval, vagy ha igen, akkor ideig-óráig tehette meg, s aztán belepusztult. Ki kell jelentenünk: minden áldozat egyforma, miként azt is, hogy bolyongásaik közepette a halottakra gondolunk. Az kell, hogy végül is írjunk lapot annak az olvasónak, aki itt maradt, és annak is, aki elment.
Hogy mindez kell-e a hatalomnak? Erről nem nyilatkozom. A múltkor azt hallottam, hogy sejthető, miért nem foglalkoznak a Naplóval: mert megfelel a hatalomnak, hogy a demokrácia meglétét bizonyítsa ezen a tájon. Hát ebbe a demokráciába a Napló akár bele is fulladhat! Mellesleg az előbbi megállapításnak az is ellentmond, hogy éppen a Napló legaktívabb olvasóit szórta szét ez a ma is lankadatlan erővel folyó háború, arról nem is beszélve, hogy összesen két főszerkesztőről tudok, akit mozgósítottak: a Naplóét és a Hírmondóét. Lehet, hogy én vagyok a picájzli, de ez az adat magáért beszél.
A Napló tehát megérte a 100. számot. Alapítói közül egyik önmaga mondott le róla, a másiknak el kellett távoznia. Ez lenne a Napló naplója. Mi itt vagyunk. Meg ott is. Most már tudom azt is – barátaim, a messze távolban épp most érzékenyülők el –, hogy a magányra egy gondolatnak, egy nemzetnek, egy kisebbségnek nevezett, édes anyanyelvén szólni kívánó, a sors programozott szeszélyének kitett nemzet- és emberrésznek sincs joga. Kötelessége van, elsősorban maga iránt. A becsület nem olcsó portéka. És nem is áprilisi tréfa.
Ország nincs. Hatalom van. Napló van. Minden hatalom számolhat a Naplóval. De ne táviratozzunk, hanem írjunk. Boszniában valami készül. Olyan ismerős ez a történet, ugye, feleim a bizonytalanságban?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >