Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Nagy-Jugoszlávia nem ország, csonka Jugoszlávia mennyország
Németh Árpád
Vukovárt a feljövő nemzedékek nem fogják megbocsátani. A város lerombolásáért, a lakosság lemészárlásáért a háborús bűnösöknek vezekelniük kell, de még bűnhődésük sem feledtetheti az apokalipszist.
Vukovárt a politika és az ott születettek némelyike újjá akarja építeni. Az utóbbiakat még megértem: az ő városuk volt. Vukovárt azonban szerintem a földdel kell egyenlővé tenni – hogy fel ne támadhasson a gonosz –, dombbal befödni. Vukovar, a mentalitást ismerve – a fél évszázaddal ezelőtti Jasenováchoz hasonlóan – még évtizedeken át történelmi fogadások tárgya lesz. Itt, nálunk, azt szokás ünnepelni, hogy ki vesztett többet, nem pedig azt, hogy ki nyert. A nemzeti büszkeség pedig a jövőben sem hagyja megtorlatlanul az ártatlan áldozatokat.
A hadsereg ma rövidlátóan diadalittas, meggyőződése, hogy kiváló stratégiát és taktikát alkalmazva nyert. Szent meggyőződése, hogy eltiporta a tuđmani usztasa-fasiszta végvárat. A tényállás azonban merőben más.
Tény, hogy Vukovárt katonailag elfoglalták, s hogy Szerbiának már ebben a pillanatban is jókora tamponzónája van. Krajina, Szlavónia és Baranya most már szerb felségterület, kérdés azonban, hogy Milošević uralja-e ezeket a területeket? A hatalmi harc máris megkezdődött. Köztudott, hogy Kninben két szárnyra szakadt a polgármester-miniszterelnök képviselte Babić- és a rendőrfőnök vezette Martić-vonal; hogy vukovári látogatása után (a mendemonda szerint kereskedősegédből avanzsált) Hadžić miniszterelnök is megdöbbent a pusztítások láttán, mire Šljivančanin őrnagy, a Vukovárt ostromló déli hadtest egyik parancsnokhelyettese csalódottan jelentette ki a belgrádi tévén: lebecsülik a hadsereg szerepét a vukovári csatában. Ebből is kitűnik, hogy a hadsereg egy kellő pillanatban bevetett eszköz, játékszer volt (és ezt dr. Pavić Obradović, a szerb képviselőház alelnöke nem is leplezte minapi vukovári látogatása során, amikor kijelentette: a JNH Szerbia hadserege, másikra nincs szükség) két egymástól nem sokban különböző ideológia hatalmi harcában, késhegyre menő élet-halál harcában. Múltját ugyanis sem Milošević, sem Tuđman nemigen tudja levetkőzni.
Ebben a pillanatban azonban a horvát elnök pozíciói – a nemzetközi közvélemény támogatása dacára is – jóval gyengébbek Miloševićénál. Katonai hátránya folytán alulmaradt, és hatalmas területeket vesztett. Az ultrajobboldali Paraga ezt minduntalan az orra alá is dörgölte, mire Tuđman a kipróbált bolsevik módszerrel (v. ö. Čanak-eset) egyszerűen lecsukatta. Paraga és Čanak csak beállítottságukban különböznek merőben egymástól, helyzetüket tekintve viszont teljesen egyformák.
Milošević ezzel szemben még inkább élvezi a szerb nép bizalmát, ígéretéhez híven nem engedte meg, hogy az usztasák lemészárolják a fegyvertelen népet („goloruki narod”), inkább tűzzel-vassal fölszabadította őket. Igaz, hogy a fölszabadított területeken a fű sem terem, nincs villanyáram, víz, élelmiszer; igaz, hogy a Vatikán-K. u. K.-Harmadik Birodalom vezette Nyugat nincs elragadtatva a fölszabadítástól és fránya gazdasági szankciókkal fenyegetőzik – amit szerencsénkre Zelenovićnak Bukarestben, Jovićnak pedig Pekingben sikerült kibekkelnie –, de legalább Szerbiából és másik szeméből sikerült létrehozni a csonka Jugoszláviát.
És ilyen körülmények között mindkét félnek de még mennyire megfelelnek a kéksisakosok, ugyanazok, akiknek jelenléte ellen Milošević még nemrégiben is kézzel-Iábbal tiltakozott. Akkor ugyanis a mai területek még nem voltak bizton elfoglalva. Ma viszont már csak Eszék, Vinkovci (amit Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség parlamentje, ha ideiglenes jelleggel is, de magáévá tett), no meg Bosznia referendumon már betársított falatkája hiányzik. Jöhetnek hát a kéksisakosok Tuđman szerint is, aki abban bízik, hogy jelenlétük az újabb területek esetleges elvesztését megakadályozza. Vance és Carrington ugyan átlátott a szitán és egy Vukovárhoz hasonló eszéki tragédiát megelőzendő, kétmillió négyszázhuszonötezer-hatszázhatvanharmadik békeegyezmény aláírására szólította föl a feleket, amit ók Genfben rutinosan, szemrebbenés nélkül (igaz, ez Kadijevićen szokásos külföldi útjain viselt napszemüvege miatt nem látszott) meg is tettek.
Valaki azt kérdezte tőlem, hogy fértek meg évtizedeken át egymás mellett a szerbek, horvátok. A jelek szerint sehogy. Elég volt egy kellő pillanatban időzített sajtóhadjárat, hogy kitörjön a soha nem szunnyadó testvérgyűlölet. Ezért aztán ez a háború igazából sosem lehet a miénk, nem is lehetünk részesei; sajnos, csak áldozatai.
A kilátások borúsak Épp az elmúlt évtizedek tapasztalataiból kiindulva elképzelhetetlennek tartom, hogy Vukovárt és Dubrovniket követően egyszerűen megbocsássanak egymásnak Legalább néhány nemzedéknyi idő kell a történelem feledtetéséhez.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >