Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egyszer volt egy ország
Gerold László
„Diákok, egyetemisták, színészek, magyar értelmiségiek és kétkezi munkások, valamint belügyes spiclik találkozóhelye volt.“ Gerold László blogjából (Vajdaság Ma):
„Ezzel a mondattal kezdődik a veszprémi illetékességű Ex Symposion idei, sorrendben 82. számának hátsó belső borítóján olvasható Utószó, melyet Balázs Attila írt. A szám, melynek ötletét a 2004-ben belgrádi, zágrábi közös kiadásban megjelent Leksikon Yu mitologije kötet szolgáltatta, egy eltűnt föderatív ország, az egykori Titoszláviát idézi fel, ahogy belső és külső anyaországi magyar és más nemzetiségű (szerb, horvát, szlovén) írók, publicisták emlékeznek rá. A lexikonszerűen sorakozó szócikkek szabad választás eredményei. Mindenki arról írt, ami benne felidézi a valaha volt Nagy-Jugoszlávia bármilyen sajátosságát. Következésképp a szubjektív indíttatású szócikkek zömmel nélkülözik a lexikonok tárgyiasságát, de ezt a személyesség szerzőnkénti sajátos bukéja pótolja.“
„A nyolcvan egységből álló szócikkszéria első darabja Tito halálát idézi, amellyel formálisan még nem, de lényegében lezárult egy korszak a balkáni ország és lakosainak életében. Jellegük szerint a szócikkek között található több általános jugoszláv vonatkozású, Titóval, a Párttal, az országgal kapcsolatos darab, ezeknél azonban számomra érdekesebbek azok, melyek az egykori jugóélet olyan apróságait idézik, mint az ihatatlan Apa-cola, a népszerű Asterix-füzetek, a BITEF-ként ismert nemzetközi színházi fesztivál, a Crvena Zvezda (kár, hogy nincs Partizan-, Hajduk- meg Dinamo-szócikk), a balkanikum inyencségek: csevapcsicsa, burek, pljeskavica, pelinkovac, girice, Jelen pivo-sör, vinjakfajták, továbbá a Favorit nevű rágó, vegeta, különböző népi cigaretták, a trieszti főcsempészáruként elhíresült orkánkabát, az évi Tito-parádét jelképező staféta, a népi jólétet szimbolizáló kiskocsi, a fityo stb., stb.“ (...)
„Irodalom és színház iránti érdeklődőként elsősorban az ilyen vonatkozású szócikkekre hívnám fel a figyelmet. Logikus, hogy két folyóiratot illetnek külön figyelemmel, az Új Symposiont és emigrált utódját, az Ex Symposiont. (A Híd, az Üzenet vagy a Létünk is megérdemelt volna egy jegyzetnyit!) Mindkét szócikk, bár nem nélkülözik a személyes kötődés hangnemét, elsősorban eligazító, informáló jellegű, ami főleg az előbbi esetében jó elképzelés. Ugyanakkor mindkettő mintha nagyobb terjedelmet érdemelt volna. Hasonló jellegű a Tanyaszínház bemutatása is. Megkerülhetetlen téma a vajdasági magyar politikai hatalom, amit egy hosszabb szócikkben a betiltások és bebörtönözések alapján jellemez a szerző (Szerbhorváth György), megfejelve azzal az érdekes adalékkal, hogy a másodszorra elítélt Viceiért a későbbi szerb nacionalisták álltak ki, s nem itteni nemzettársai. (Mertek volna?) Ennek a témának mintegy adaléka az Aaron Blumm írta kis jegyzet, mely egy gyerekes kishegyesi ellenzéki pártalapítást idéz fel; ilyen is volt. Az újvidékiek, kivált a fiatalok számára Kántor Lajos Dominó nevű kisvendéglője évekig kultikus hely volt. Ahogy immár évtizede is Zágrábban élő Kalapis Rókus írja: „Diákok, egyetemisták, színészek, magyar értelmiségiek és kétkezi munkások, valamint belügyes spiclik találkozóhelye” volt, ahol tetemes szeszfogyasztás mellett cseréltek eszmét a kocsma törzsvendégei és alkalmi látogatói. Egyszer, idézi a szócikk írója, egy karácsony este azért zárt be idő előtt a Dominó, hogy mindannyian „testületileg, pincérestől-szakácsostól” átvonuljanak éjféli misére a közeli rókusinak mondott kistemplomba, akkor, amikor a karácsony enyhén szólva nem számított ünnepnek. Külön hangsúlyt kap a szürke alátétre nyomott egyik legérdekesebb vajdasági szócikk, a Muskátlizenét minden faluba! Bár első mondatát olvasva az ember felkapja a fejét, nocsak, talán mégse stimmel, amit SzHGy ír, miszerint „a vajdasági magyarok egyedüli (!?) jelentősebb hozzájárulása az összmagyar kultúrához a lakodalmas rock feltalálása volt”, azután ismerve a szerző írmodorát, ezt mégsem vesszük komolyan, kivált, mert a továbbiakban a szerző példás tömörséggel ismerteti a műfaj itteni genézisét és magyarországi folytatását.
Végezetül, bár nem mindegyik ránk vonatkozó szócikket említettem: a személyességet és a tárgyiasságot talán legszerencsésebben ötvöző Telep szócikket emelném ki, melyben ebből az újvidéki városrészből származó Ladik Katalin az egykori utcák eltűnését kapcsolja össze az emberi élet mulandóságával, szomorúan tudomásul véve, hogy immár „Csupán érzelmi memóriámra támaszkodhatok, valamint a megmaradt, széthurcolt, majd emlékeztetőként összehordott tárgyak halmazára”.“
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >