Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Ex Symposion
Marx Újvidéken
Tamás Gáspár Miklós
isteni dolog lehet
ma valamit elárulni
(Tolnai Ottó, 1968/2010)
A magyarokat még mindig a liberalizmus és az (autoritárius) etnicizmus unalmas és kilátástalan konfliktusa foglalkoztatja. Pedig a problémákra egyik se javasol – szellemi kimerültsége folytán – semmi érdekeset.
Az Ex Symposion Magyarországon megjelenő folyóirat, a híres vajdasági, ex-jugoszláviai Új Symposion utóda (ez a lap volt az egyetlen legálisan kapható ellenzéki kiadvány az ún. magyar nyelvterületen, 1965-től 1983-ig, utána elsorvasztották), kiadója Veszprémben van, szerkesztői – ahogy írják: „…a háború elől emigrált vajdasági alapítókon kívül Ceauşescutól elüldözött erdélyiek és »anyaországi« »gyüttmentek«…” – meg mindenfelé. Az Ex Symposion 1993 óta jelenik meg, 2004-ig Tolnai Ottó volt a főszerkesztője, 2005-től Bozsik Péter szerkeszti, jelenleg Pályi Márkkal és Krusovszky Dénessel egyetemben (végig részt vett a szerkesztésben Balázs Attila és Fenyvesi Ottó).
Tudni való, hogy az egyes kisebbségi magyar kultúrák különféle kapcsolatban álltak-állnak az „utódállamok” többségi kultúráival ott, ahol működniük kell. A két szélső eset: Románia és Jugoszlávia (majd Szerbia; a horvátországi és szlovéniai magyar kultúratöredékeknek nincs a vajdaságiétól erősen különböző karakterük). Az erdélyi magyar (magas)kultúrára a román nem volt mélyebb hatással, és az a kevés, ami volt, is eltűnni látszik mostanában.
A horvát, szerb, szlovén, sőt: boszniai, montenegrói kultúra elemei eljutnak Magyarországra (számtalan exjugoszláv könyv jelenik meg folyton, olyan elismert értelmiségi fordít sokat, mint Radics Viktória, aki jelentős kritikusnak, esszéírónak, irodalomtudósnak számít Magyarországon), de az erdélyi magyar írók – otthon vagy Pesten – föladták a kultúraközvetítő funkciót; a román kultúra (meg a szlovák) többé-kevésbé feledésbe merült Magyarországon, csak a szerbhorvát-szlovénnek és a lengyelnek (sokkal kisebb mértékben a csehnek) vannak nyomai.
Arról nem is szólva, hogy az Ex Symposion olyasmikre vállalkozik, amik Erdélyben vagy Felvidéken (vagy mondjuk Erdéllyel foglalkozó magyarországi folyóiratokban) elgondolhatatlanok lennének. Különszámot adott ki Sinkó Ervinről. Képzeljünk el egy-egy Gaál Gábor- vagy Fábry Zoltán-emlékszámot! (Igaz, Sinkó Ervin életműve romolhatatlanabb.) Közölt az Ex Symposion szatirikus „exjugó lexikont” is, amely ugyan igazán nem barátságos a Tito-rezsimmel, de tele van az egykori ország iránti aprólékos figyelemmel, amely már-már a szeretet szinonimája.
Kolozsvárt és Pesten olyan históriai és művelődéstörténeti könyvek és tanulmányok jelennek meg Erdély utóbbi évtizedeiről, amelyekben egyetlen román nyelvű munkára utaló lapalji jegyzet vagy hivatkozás sincs. Alig hallunk kétnyelvű szerzőkről.
A Gerusija-különszám (Ex Symposion 81, megj. 2013) pedig még nagyobb anomália. Hiszen nem pusztán arról nem nagyon érkezik hír Magyarországra, hogy van új, korszerű és fiatal radikális baloldal Kelet-Európában – elsősorban a volt Jugoszlávia országaiban és Lengyelországban (no meg persze Kelet-Németországban), de Romániában, Csehországban, Bulgáriában, Ukrajnában is – , de néhány marginális szektakiadványon kívül arról se, hogy Magyarországon (vagy legalábbis magyar nyelven) is akad efféle.
A Gerusija mindenféle (szerb, bosnyák, magyar, horvát) eredetű vajdasági ifjú balosok (többnyire marxisták) csoportja. (Persze a kilenc emberből hárman Belgrádban élnek, ketten meg Németországban: de Újvidéken alakultak meg.) A szó görög, és öregséget jelent. Ezt mondja a csoport kiáltványa: „…Hegel és Marx is azt sulykolja, hogy fiatal emberek nem érthetik meg a dialektika legfontosabb elveit, a tagadás erejét és az ellentmondás feszültségét, ezért át kell alakítanunk őket: az öreggé válás a radikális elmélet kiterjesztése. A bölcselet alapvetően öreg! Nem is kíván fiatal lenni, se lendületes, se lobogó, se az élvezet helye – a neoliberalizmus ideális helye – , ahol az örök ifjúság hirdetői árulják a ráncosodás elleni szereiket… […] Mi nem vagyunk gerontológusok. Mi nem az öregedés tüneteit vizsgáljuk, hanem kihasználjuk minden előnyét. Mi öregek vagyunk. Az öregség nem biológia, az öregség az új szubjektivitás. Változtassuk meg a szubjektivitást, változzunk geruziánusokká! Nem az évek számától függ, hogy valaki öreg-e. Az öregséghez bátorság kell! We can’t change the country. Let us change the subject!”
Egy másik kollektív írásban, amely a csoport lapja (Stvar, a. m. „Dolog”) 3. számának vezércikke: „Mivel az ország, ahol a kiadványunk megjelenik – Szerbia – , két domináns politikai tömbre oszlik – jobboldalira és liberálisra (az Első és a Második Szerbiára) – , az a feladat várt ránk, hogy egyértelműen a Harmadik lehetetlen szerepét, a baloldali elméletek világos megfogalmazását vállaljuk.”
Saša Hrnjez tanulmánya a kurrens uralkodó ideológiákkal szemben határozza meg a pozícióját, Kant „tájékozódni a gondolatok között” stratégiáját alkalmazva: „…az ész politikai használatát az a szükséglet vezérli, hogy a kapitalizmus túloldalán léteznek föl nem fedezett terek. Belépni az ismeretlen sűrű éjszakájának e mérhetetlen terébe – olyan alapvetés ez, amely megnyitja a lehetőségek lehetőségét a történelmi praxis mezején. Antikapitalista kantiánusság az antikapitalista spinozizmus helyett?”
Đorđe Hristov dolgozatát a kommunizmusról – egészen képtelen tömörsége miatt – lehetetlen összefoglalni, de számtalan elődéhez hasonlóan ez is az utópizmust próbálja elkerülni: „A jelenlegi rendszer már bizonyára nem viseli el a komplexitás és az elkerülhetetlen transzformabilitás óhatatlanul elkövetkező fokát; ámde ugyanilyen alkalmatlan a posztmodern neolitikum nem regulatív képzete, vagy a természettel harmonizáló élet elképzelése, amelyek a kommunizmus nevének hallatán megszállják a jelenkort.”
Losoncz Márk szép esszéje az anarchizmusról kategorikusan kijelenti: „Foucault diagnózisát, miszerint többé már nem lesz melankolikus, szomorú lázadás, az anarchisták megelőzték, és ők is valósítják meg.” Losoncz Márkkal, a csoport magyar tagjával (aki többedmagával még egyetemista) interjú is készült, elmondja a Gerusija és a Stvar izgalmas történetét, elmagyarázza az egész galeri szembehelyezkedését a nálunk egyedül ismert jugoszláviai baloldali irányzattal, az ún. praxisfilozófiával, itt fontos Althusser közvetett hatása (a szlovén neomarxistákon – Rastko Močnik, Mladen Dolar, Slavoj Žižek, Alenka Zupančič – keresztül). Losoncz Márk azt is leszögezi, hogy menekülnek a kizárólagos elméletiségtől, mint ördög a tömjénfüsttől. (Tanúság erre az Ex Symposion különszámában a sok kitűnő írás a diákmozgalmakról. Kiemelkedik közülük a figyelemre méltó versekkel is szereplő Maja Solar költő cikke az akadémiai prekariátusról.)
Losoncz Márk nagyon fontos dolgokat mond a többi kelet- európai országban ma is zömmel ismeretlen „titói” Jugoszlávia hagyatékáról és a Ðinđić-féle neoliberális kurzus rémségeiről (ezt a korszakot és a meggyilkolt Ðinđić miniszterelnök szerepét az összmagyar sajtó teljesen félreértette, pedig Ðinđić nem volt kevésbé nacionalista – Frankfurtban képzett ultrabalos volt pedig valaha, még le is csukták Ljubljanában 1974-ben –, mint etatista ellenfelei).
Losoncz Márk „az utópikus többletről” beszél, majd: „A kételyekre pedig igazi választ csak a valóság adhat – ez kifejezetten kellemes arculcsapás.”
A szám talán legprovokatívabb, a weimari kommunista avant-garde hangulatát idéző fejezete Ivan Radenković esszéje, „A zene, a piac és a munkásosztály”, amely engem ugyan nem győzött meg, de bevallom: élveztem. Úgy odacsördít, hogy még.
A legszenzációsabb tanulmány pedig szerintem Aleksandar Matković műve az adósságról (ez is az elviselhetőség határáig tömörített, iszonyúan sűrű munka), amelyet egyszerűen elolvasásra ajánlok. Remélhetőleg világnyelveken is megjelenik, mert a témáról szóló – egyre terjedelmesebb – irodalom egyik legeredetibb és legmélyebb darabja.
Az ilyen kurta ismertetés természeténél fogva igazságtalan és elégtelen. De talán meggyőztem az olvasót, hogy szerezze meg ezt a folyóiratszámot – a múlt héten még kapható volt az Írók Boltjában a budapesti Andrássy úton – , és remélem, hogy egyre több dolog terjed el majd belőle az interneten is.
És talán azt is észreveszi majd valaki, hogy Kolozsvárt két (!) baloldali könyvkiadó is működik – az Idea és a Tact – , döbbenetesen jó könyveket adnak ki (persze csak románul), és hogy egész Kelet-Európa világnézeti térképe megváltozott, s erről mintha csak a magyarok nem tudnának. A magyarokat még mindig a liberalizmus és az (autoritárius) etnicizmus unalmas és kilátástalan konfliktusa foglalkoztatja. Pedig a problémákra egyik se javasol – szellemi kimerültsége folytán – semmi érdekeset.
*
Az írást a Transindexről tallóztuk.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >