Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Nikica
Bódis Gábor
Díszpolgári címet akárcsak az életmű díjat az ember általában már érett korában kapja meg. Így történt ez Nikicával is. Azaz unokabátyámmal, Ilanković Nikolával.
Földi, ebben az esetben szabadkai pályafutásunk legeslegeleje összefonódott, lévén egy nagy család harmadik generációjának középgárdájához tartoztunk. Barátságunk nemcsak a rendszeres családi összejövetelekkor (emlékeim szerint a Nagypapa aktív idején a Bódis cukrászda zárt ajtai mögött, később pedig Ilonka néni és Pika bácsi kertes házának kapualjában) kovácsolódott, hanem a gimnázium végéig szinte minden gyermeki és kamasz csínytevésében is együtt voltunk.
Már korai zsenge korunkban úttörő szerepet vállaltunk. Az ötvenes évek betonkommunizmusa idején, nem kis pimaszsággal kapitalista ötletet fundáltunk ki. Kiscsirkéket vásároltunk (már nem tudom hol volt e bűnös tevékenység kezdetének eredeti színhelye), a Prvomajskaból nyíló kisutca már említett házának udvarában egy részt elkerítettünk és ott etettük a csibéket, azzal az alantas szándékkal, hogy amikor felnőnek és főleg amikor meghíznak, majd jól eladjuk őket. Naponta mérlegeltük a helyzetet, a technológiai folyamatot egy kicsit lassúnak tartottuk. Végül mégis csak beért az áldozatos tevékenység gyümölcse, ami természetesen a busás haszon lett volna. Szinte minden tökéletes volt, de az akkori korcs piac nem érzékelte forradalmi tettünket és főleg nem értékelte. A felcseperedett, piacra kész csirkék a családi összejövetel asztalán végezték. És itt megoszlik a történészek (mármint Nikica és én) véleménye: szerinte csirkepaprikás, szerintem pedig rántott csirke alakjában távoztak, a jobb sorsa érdemes csibék az árnyékvilágból.
A tőkés világba történt rövid kirándulásunk után, sajnos a sokkal unalmasabb iskolapadokban folytattuk az élet című tantárgy tanulmányozását. Nem egy általánosba jártunk, hiszen Nikicáék a postánál, mi meg a Petőfi Sándor utcában laktunk. A gimnáziumi években forrt ki aztán az a haveri viszony, ami, függetlenül attól, hogy a későbbiekben földrajzilag legtöbbször távol voltunk egymástól, meghatározóvá vált. Ebben Nikicának, két évvel idősebb lévén, az idősebb pártfogói szerepe jutott, amit ő szívesen gyakorolt és gyakorol ma is.
Elsős gimnazista koromban, ő már harmadikos volt és aktívan részt vett a gimi közösségi életében is. Ennek köszönhetően többször is kikérhetett, mondjuk az utolsó órákról, hogy aztán az akkori Radnički mozi felett levő teremben nyugodtan kártyázhattunk a többiekkel, Kusulja Lajčóval, Bogár Lacival, Balázs Pistával, Tumbas Slavkóval, , Meckével, Musával, Obradović Jocóval, Vučurović Batóval (ő volt az egyetlen, aki megjelent a csapatból, többen igazoltan maradtak távol, hiszen már nincsenek közöttünk). Ezek a nem gyakori esetek mélyebb nyomokat hagytak bennem, még pedagógiailag is, mint az iskolapadok nyújtotta közöny és unalom.
Ha kellett komoly ideológiai vitákat is folytatunk. Annak a szerencsés generációnak vagyunk a tagjai, akik serdülőkoruktól „élőben” (real time) nézhettük és főleg hallgathattuk végig a 20. század egyik legnagyobb csodáját. a beat/rock zene térhódítását. Az akkori szabadkai gimnázium egyik fénypontja volt, hogy vitaesteket lehetett szervezni arról, hogy ki a jobb a Beatles vagy a Rolling Stone. Nikicát elkábították Jaggerék, én meg John és Paul hatása alatt álltam és állok. És abban az időben (a csajokat leszámítva) fontosabb dolog nem létezett. Ehhez a pároshoz időközben a hosszúlépés is csatlakozott.
Két éves intenzív gimis továbbképzés után, Nikicáék elmentek egyetemre, ő Belgrádba, hiszen már régen eltökélte, hogy orvos lesz. Aztán onnan is segített, hiszen neki köszönhetem, hogy pszichológiát tanultam. Nálam a tudatosság már nem volt ennyire kifejezett. Aztán jöttek a belgrádi évek, ahol én derekasabban vettem ki részemet a Fedezd fel a főváros kávéházait! elnevezésű humanitárius akcióban és a Šumatovac illetve a Pod lipom nevű oktató jellegű közintézmények számszerűleg is beszámolhatnának. Nikica tanult, kicsit helyettem is. Én legalábbis így éreztem. Vizsgáim előtt napokban aztán pánikszerűen felkerestem, hogy igazítson el egy-egy tantárgy bonyolult útvesztőiben. A legjobb tanácsokat adta. Megúsztam a vizsgákat.
Akkoriban alakult ki, most már megállapíthatom, egy életre szóló kapcsolata Zsanával, akivel már az unokákat istápolják. Sőt a tudományban is többször összeért a pályafutásuk.
Nikicának volt még egy olyan hőstette, amit nem hagyhatok ki. Egészen későn, az utolsó pillanatban, tehát 27 éves koromban vonultam be, hogy eltöltsem életem legértelmetlenebb 11 hónapját. A kezdet viharos volt: a belgrádi tartalékos tiszti képzőbe hívott az akkori haza. Ide orvosok, fogorvosok, patikusok mentek. Meg én, egy gyanútlan pszichológus. Létszám túllépés történt, magyarán túl sokan voltunk. Hát kit golyóztak ki legelőször? Eltalálták. Már mindenki beöltözött bakaruhába, csak csámborogtam nem kívánatos civilként. Hívott egy tiszt: azt mondta, nem akarnak lefokozni, ezért elküldenek Bilećába, ahol gyalogos kiképzés van. 7 hónapig. Hiába mondtam, hogy csak tessék engem lefokozni, nem vagyok sértődékeny. Nem segített. Maradt ismét – Nikica. Sikerült vele beszélni a kaszárnyafalakon innen s túl. Akkoriban, mint fiatal orvos-tudósk a VMA-n (Vojnomedicinska akademija,) is dolgozott. Elment hát ahhoz a Paro tábornokhoz, aki ennek a legpatinásabb kórháznak a rettegett vezetője volt. És nem mentem Bilećába.
Nemcsak ezt köszönöm, Nikicám!
Kommentek
szivbol jot, szivbol koszonom!
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >