Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Egy mítosz és egy autonómia vége?
Bódis Gábor
Szerbhorváth György elemzését közöljük a parameter.sk-ról.
Biciklizünk falunk határában, tíz centis a por, akárha a sivatagban tekernénk. Kókadozik a kukorica, a napraforgó, idén nem lesz ezekből semmi. Búza még akadt valamennyi, de az is átlagon aluli termést adott. Persze, a hőség. Na meg hogy öntözés, az nincs. Mintha fel sem találták volna párezer éve. Pedig azért épült meg a Duna-Tisza csatorna is, hogy öntözzenek. Amit anno Ferenc Jóska csatornának neveztek el, mert az ő idejében ásták ki a kubikusok ásóval, lapáttal. Azóta viszont alig valami történt a Vajdaságban az öntözés terén, pedig Európa éléskamrájának szeretik hívni a maguktól elszállt politikusok. Hiába, ők sosem járnak boltba, hogy érzékelhessék, néha egyszerűen nincs cukor, olaj – és igaz ez a hetvenes évektől máig.
De még mielőtt mezőgazdasági szakcikké válna írásom, a fentiekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a szerbiai tartomány kapcsán számos mítosz él(t). Az éléskamra-toposz mellett az is, hogy a Vajdaságban példásan egymás mellett, illetve együtt él 23 (ahogyan egykor tanultuk) nemzet és nemzetiség, avagy kisebbség. Pedig ha végignézünk az évszázadokon, a Vajdaság történelme a népirtások, a vérbosszúk, a másik elűzésének történeteként is megírható. Örökre eltűntek a zsidók és a németek. A Vajdaság-tudat is problematikus, ha külföldön találkozik két vajdasági, aligha fog egymás nyakába borulni, a másiknak pénzt kölcsönözni. Akkor már inkább azon az alapon, hogy szabadkai vagy újvidéki, bácskai vagy bánáti, szerb vagy magyar. Persze mindig akad egy réteg, amely a vajdaságiság eszméjének kályhájánál sütögetné politikai pecsenyéjét, és az is tény, hogy a vajdaságiak másképpen szavaznak, mint a belgrádiak vagy a dél-szerbiaiak. S igen, több (volt) az etnikailag vegyes házasság, mint itt vagy amott, de azt se feledjük, hogy a tartomány székvárosát, Újvidéket egy időben a csetnikek irányították (még ha részben az ide özönlött boszniai, horvátországi, koszovói szerbek szavazatai révén is).
De Újvidék már nem a Vajdaság fővárosa, nincs joga e címet viselnie, mondta ki múlt héten a szerb alkotmánybíróság, egyszersmind további húsz szakaszát vitatta el a tartományról szóló illetékességi törvénynek. Így a Vajdaságnak ezentúl nem lehet irodája Brüsszelben sem. De az oktatásügy autonómiáját is megtépázták, és a többi elemzővel együtt hüledezhetnénk most, hogy Belgrád megcsonkította a Vajdaság autonómiáját, azok után, hogy a Miloševiċ bukása után azt sikerült némi tartalommal megtölteni. Csakhogy mindez igencsak távol állt ama autonómia-foktól, amellyel Koszovó és Vajdaság 1974 után rendelkezett (például önálló rendőrséggel és titkosszolgálattal is!).
És persze, lehet és kell is siránkozni, de azt is észre kell vennünk, hogy némiképp álságos a vajdasági politikusok könnymorzsolása. Így a magyaroké is. Mert a vajdasági magyar pártok a 90-es évektől kezdve inkább törekednek a perszonális autonómia kivívására, inkább tartják fontosnak a Magyar Nemzeti Tanácsot, semmint a Vajdaság autonómiáját. Ennek fényes bizonyítéka, hogy az igazán autonómista vajdasági pártokkal sosem alakult ki szoros együttműködés, legfeljebb egyes önkormányzatokban, vagy éppen a tartományi szinten, hogy aztán szépen össze is vesszenek. Néha sikerült közös koalíciót alkotni, de aztán a legerősebb magyar párt is rájött, többet csikarhat ki magának (no jó, és a magyaroknak), ha Belgrádban kilincsel, semmint Újvidéken. Hisz a tartományban igen kevés a lóvé, Belgrád még azt sem adja oda, ami az alkotmány szerint járna a központi költségvetésből.
És persze, a vajdasági kormányzatban részt vesz a Vajdasági Magyar Szövetség, és sikerül is pénzt kilobbizni egy-egy lokális beruházásra. De inkább tekinthető a tartományi parlament politikustemetőnek, vagy nyugdíjas otthonnak, ahol (részben) azok a magyar politikusok kapnak munkahelyet, akik kiszolgálták idejüket vagy épp megbuktak saját közösségükben.
Például volt egy újságíró haver, aki annak idején inkább városkája polgármestere lett. Aztán egyszer jól elbukták a helyi választásokat, de hogy ne maradjon kenyér nélkül, „lekerült” a tartományi kormányzatba, az egyik minisztérium segédtitkára lett (a művelődésié, ahhoz ugye csak ért, ha már újságíróként kezdte és bölcsész szakon végzett). De hogy négy éven át mi a fenét csinált, sosem tudtuk meg, interjút nem adott, nyilvánosan nem szerepelt. Az össz információ róla az volt, hogy reggel autóval viszik, délután meg hozzák haza.
Hát ezért az autonómiáért biztosan nem kár.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >