Ma Mária, Adrienn névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Délvidéki magyarok lehetnek a „modern” abo-abo nemzedék
Remélem, „kispásztor” beszámolt a nagykövetnek az ausztráliai és a vajdasági magyar történelem közötti hasonlatosságokról, habár nálunk jelenleg az vár ránk, ami Ausztráliában – ha minden igaz – a legutolsó volt. Ők védőkerítésnek nevezték, nálunk pedig a neve: Vajdaság mosolya. A másik, ami szintén egyezés lehet, az esetükben: őslakosok, gyarmatosítók, majd nyulak, esetünkben pedig: őshonosak, első, majd második világháborút követő, most pedig a háború alatt és Koszovón bekövetkezett, számunkra végzetesnek tűnő események (nehogy valaki félreértse, ezek: megtorlások, menekülések, kolonizálások). A különbség pedig, most már az itt élő magyarokat immár nem kell hajóra, de még csak vonatra sem tenni (igaz, szendvicset sem szándékoznak adni már a részükre), bizonyítja ezt az elmúlt 16 évben eltávozott több tízezer nemzet- vagy polgártársunk, akik önként választották a jobb élet lehetőségét! Balla Lajos-Laci:
Igencsak „fontos” találkozása volt valakinek az ausztrál nagykövettel, mert úgy tűnik, olyan ország támogatását szeretné megkapni – nem a Délvidék vajdasági részében élő magyarság, hanem – a Vajdasági Magyarok Szégyenpártja részére, amely (szerintük) sokat nyom a latban, csak még azt nem tudjuk megítélni (attól félek, még az illető, azaz „kispásztor” sem) milyen kérdésekben!
Kalandozok az emlékeimben, és felbukkannak az abo-abo népességgel történtek, amely pont az ausztrál kormány „hathatós” XIX. századi tevékenysége (nem egy, hanem sok-sok) igencsak komoly hatással volt ennek az őshonos csoportnak az életére.
Létezett valamikor ebben az országban egy törvény a földtulajdonról, amit semmibe vettek (csak a bevándoroltak rendelkezhettek földdel), így megszabadították az őslakosokat attól a feladattól, hogy saját természeti kincseiknek gondját viseljék. Úgyszintén nem feledkeztek meg arról sem, hogy az abo-abo gyermekek „kulturálttá váljanak”, amit több intézkedéssel értek el.
Talán a legérdekesebb volt a kötelező születésszabályozásuk, a születendő abo-abo gyerekek 90%-ának leánynak kellett lennie. akik felserdülésük után, szintén az államnak köszönhetően azonnal munkába állhattak, a tehetősebb fehér emberek háztartásában konyhai kisegítőként alkalmazták őket. Szintén gondoskodott az állam a 10%-nyi fiúról is. Őket 5-6 éves korukban elvették – most nem szeretném részletezni, mi módon – a szüleiktől és Angliába szállították, hogy megtanuljanak „emberi módon” (azaz angolul) beszélni, cserébe nekik csak az kellett tenniük, hogy az angol családoknál végezzenek el minden alantas munkát. Felnőttként visszatérhettek a kontinensükre, hogy „hasznos kulturált tagjaivá” váljanak az új Ausztráliának.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a bevándorolt elit gazdag rétege a „kimerítő” társadalmi és gazdasági „munkája” után szeretett volna „szórakozni” is, amit Angliában vadászattal oldottak meg. Csakhogy Ausztráliában nem volt róka, farkas, de még nyúl sem. A megoldás egyszerű volt, pár tízezer vadnyulat szállítottak Ausztráliába, hogy biztosítsák az „úri közönség szórakozását”! Igen ám, de a „jövevényeknek” nem volt természetes ellenségük (se róka, se farkas), az őshonos ragadozómadarak pedig – mivel a nyulak túl gyorsak voltak – nem vesződtek velük. Így bekövetkezett az ökológiai katasztrófa.
Nem akarok foglalkozni minden ellenintézkedéssel, csak a legmorbidabbat említem meg, magas kerítésekkel vették körül az abo-abo településeket, de nehogy valaki koncentrációs táboroknak higgye ezeket – pedig akár annak is tűnhettek –, állították: ezzel az abo-abo népességet védték, hogy a nyulak ne tarolják le megtermelt növényeiket!
Egy problémám van, nem tudom, hogy a nyulakat vagy az abo-abo népességet kerítették-e el!
Remélem, „kispásztor” beszámolt a nagykövetnek az ausztráliai és a vajdasági magyar történelem közötti hasonlatosságokról, habár nálunk jelenleg az vár ránk, ami Ausztráliában – ha minden igaz – a legutolsó volt. Ők védőkerítésnek nevezték, nálunk pedig a neve: Vajdaság mosolya. A másik ami szintén egyezés lehet, az esetükben: őslakosok, gyarmatosítók, majd nyulak, esetünkben pedig: őshonosak, első, majd második világháborút követő, most pedig a háború alatt és Koszovón bekövetkezett, számunkra végzetesnek tűnő események (nehogy valaki félreértse, ezek: megtorlások, menekülések, kolonizálások). A különbség pedig, most már az itt élő magyarokat immár nem kell hajóra, de még csak vonatra sem tenni (igaz, szendvicset sem szándékoznak adni már a részükre), bizonyítja ezt az elmúlt 16 évben eltávozott több tízezer nemzet- vagy polgártársunk, akik önként választották a jobb élet lehetőségét!
Most már tényleg csak arra vagyok kíváncsi, „kispásztor” tud-e a felsoroltakról, ha pedig véletlenül igen, megosztotta-e mindezeket a hasonlóságokat a nagykövettel is?
Következő cikk: Szakmailag hiányos és megalapozatlan a nyelvi stratégia tervezete
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az általános bizonytalanság szülte kollektív skizofrénia
Az utcákon, a tereken fekete trikós, fekete kapucnis tagbaszakadt férfiak elnáspángolják a tüntetőket, könnyű nekik a >
A VMSZ fejet hajtott a Balkán mészárosának tiszteletére?
A párt szerint a vajdasági magyarokat nem képviselheti olyan politika, amely hallgat a jogerősen elítélt háborús >
Iskolatáskaosztás propagandával
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke és tisztségviselői, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség vezető politikusai évről évre, >
VMDK: MIÉRT SZÉGYELLIK A PÁSZTORÉK VUČIĆOT❓
A VMDK Szabadka Helyi Szervezete logikus kérdést tesz fel: vajon a VMSZ távolmaradása annak a jele, >
AKI A VMSZ-RE SZAVAZ, ERRE IS SZAVAZ
Most Pásztor Bálintnak és Gyivánovity Dánielnek válaszolnia kell: Elfogadhatónak tartják-e, hogy Szabadkát egy jogerősen elítélt polgármester vezesse? Követelik-e >
A támogatás, amelyből árok lett
Őszintén el kellene mondani az anyaországi társadalomnak, miért fontos Magyarországnak, hogy a határain kívül élő magyar >
A délvidéki magyarság Vajdaságban (még) létező része már régóta a nemzet(i kisebbségi)halál előszobájában toporog!
Nem merem azt írni, hogy tisztelt, mert fogalmam sincs kihez (és miért pont őhozzá?) érkezik majd >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze?
Ezért számomra a Prosperitati történetének legnagyobb kérdése nem az, hogy mennyi pénzt osztottak szét. Hanem az, >
Háborúban és békében
El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja >
Hova lett a vajdasági magyarok pénze? 2.0
A Prosperitati Alapítvány tíz éve azért működik, hogy gazdaságilag megerősítse a vajdasági magyar közösséget. A saját >
A magyar irodalom nagy korszakától búcsúzunk
Esterházy Péter halálakor azt írtam, hogy elveszett egy fiatal írónemzedék kompasza, Nádas Péter halála pedig számomra >
A VMDK válasza Robert Yugovich bejegyzésére
És igen, együttműködésre szükség van. De együttműködés nem egyenlő önfelszámolással. Végül pedig: mi nem egy „erősebb >