2026. szeptember 14. hétfő
Ma Szeréna, Roxána névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Napi ajánló

Háborúban és békében

Háborúban és békében

El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja és falusi temploma „csodálatos”, merthogy ez volt kampányállomásainak állandó jelzője a poros, falusi útaktól kezdve, a jelentéktelen és jellegtelen alig városkákon át – amelyekben soha nem alakult ki a nemzeti fejlődéshez nélkülözhetetlen polgári réteg -, egészen a bűzlő, takarítatlan, korszerűtlen fővárossal bezárólag. Egy kínosan elhanyagolt, hanyatló ország lett Magyarország, akkor is, ha milliókat heves érzelmek kötnek hozzá, hiszen itt vannak otthon, ez a hazájuk. A megbukott rezsim olyan volt, mint egy gyógyíthatatlan vírus, jog, ember, morál, törvény, gazdaság, igazság mind a vírus áldozatául esett, és most rengeteg velük az elszámolni valónk. Nem tudom, bíznak-e még bármiben is, de Magyar Péter csak egy esetben bukhat meg: ha az Orbán-kör tagjainak kezén nem kattan a bilincs, vagy ha mégis hat évet kéne várnunk rá. De nem kell majd, amire az egyik garancia, s erről az elmúlt néhány nap vele készült interjúi győztek meg, épp a Vagyonvédelmi Hivatal megválasztott elnöke lesz. Bruck András:

Tizenhat éven át éltem, nevezzük így, lelki egyensúlytalanságban. Voltak persze ennek egyéb okai is, mint a nyakunk köré font kizsákmányoló maffiarendszer: barátok, szülők halála, véget nem érő, életidegen gondok, a létezés nem csak számomra mind nehezedő feltételei – láttunk belőlük néhányat a nyáron –, de e poszt témája csupán az elsőként említett problémahalmaz: az országhatárok közé zárt szellemi és fizikai valóság. A környezet, ahol élünk, és ahol a legtöbbünk továbbra is élni fog.

Április 12-e éjszakája és a rákövetkező napok extatikus boldogsága már a múlt. Egy sötét, gonosz és nehezen kibírható hosszú időszak ért véget, s bár életed állandó szükségállapottá vált, mintha nem értékelnéd eléggé, hogy mitől menekültél meg, és hogy számodra is alapvetően új időszámítás kezdődött. Mindent tárgyilagosan számításba véve is egyetlen embernek köszönhetően. Hiszen egy olyan társadalomról van szó, amelynek túlnyomó többsége fülét-farkát behúzva csinálta végig az orbáni éveket. Szenvedve ugyan, mégis közönyösen adta meg magát a sorsnak és a kilátástalan jövőnek, amit a parlamentben ülő bűnözők főnökei szántak nekünk. Akkor remegő kiscicából miért váltak egyszer csak bősz tigrissé? Miért nem akkor, amikor minden pillanatban a nyakukon volt a kés?

A szurkolók állítják össze a futballcsapatot? A mozinézők döntenek a főszereplők személyéről? Akkor te miért akarsz dönteni egy-egy hivatal vezetőiről? A 99.9 százalékunk nem ért hozzá, nem a mi kompetenciánk. Való igaz, Magyar Péter túlígérte magát a kampánykörútjain, ráadásul mértéktelenül. Mindent megígért, mert tudta, hogy az őszinteség öngyilkosság volna, különösen egy olyan társadalomban, amelynek minden generációja hazugságokon nőtt fel egy évszázada. A cseh választóknak például inkább tudott volna racionálisan érvelni a tengernyi ígérettel szemben, nekünk nem. Kétféle ország, kétféle kultúra, szokás, beidegződés. Nyugati kontra keleti. Mi sajnos államfüggőkké váltunk. Ezzel vajon mit fog Magyar Péter kezdeni? 

Lehetett volna őszintébb? Nem hiszem, nem volt választása. Ha Orbán szja mentességet ígért az 1-3 gyerekes nőknek, amihez még hasonló sincs sehol a világon, akkor ő nem mondhatta, hogy ez nonszensz, hiszen az adóinkból működik az ország. A kórház, a vasút, a BKV. Mi másból? Tehát csak ment, menetelt egyik lerobbant faluból, községből a másikba, én meg rosszkedvűen követtem útját a tévében, mert amit láttam, újra és újra megdöbbentett, de ezt kellett tennie, nem mondhatta el az igazságot.

Így azt sem, hogy bár az orbáni egyeduralomban semmiben nem volt társadalmi egyeztetés, a demokrácia sem válhat közkívánsággá. Az emberek meg vérszemet kaptak, mígnem a Ligeti-Unger ügy kiváltotta heves reakciók láttán Magyar Péter – számomra is meglepetésként – ezúttal felvette a kesztyűt, és nem visszakozott: „Ha minden személyi kérdésben közvetlenül a közvélemény döntene – mondta – akkor az ország kormányozhatatlanná válna”.

Továbbra is jól lavíroz, a tőle megszokott tehetséggel, szokatlan parlamenti purparléit pedig minek ellene fordítani? Aki azért szavazott rá, mert „olyan” volt, és azzal győzte le a legyőzhetetlent, az most hiába vár tőle másik személyiséget. Viszont a háború után a békét is meg kell nyernie, amihez a teljes igazságot ki kéne bontania. Mert mi ugyan túléltük Orbánékat, az emberi természet már csak ilyen, de az ország – képletesen szólva – nem. Sok évtizedesre nőtt az elmaradásunk, kivétel nélkül mindenben, ráadásul még most is csak részleteket tudunk. Magyar Péter nyolc év múlva úgy fogja utódjának átadni a hatalmat, hogy a lemaradásunk még mindig hatalmas lesz.

El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja és falusi temploma „csodálatos”, merthogy ez volt kampányállomásainak állandó jelzője a poros, falusi útaktól kezdve, a jelentéktelen és jellegtelen alig városkákon át – amelyekben soha nem alakult ki a nemzeti fejlődéshez nélkülözhetetlen polgári réteg -, egészen a bűzlő, takarítatlan, korszerűtlen fővárossal bezárólag. Egy kínosan elhanyagolt, hanyatló ország lett Magyarország, akkor is, ha milliókat heves érzelmek kötnek hozzá, hiszen itt vannak otthon, ez a hazájuk.

A megbukott rezsim olyan volt, mint egy gyógyíthatatlan vírus, jog, ember, morál, törvény, gazdaság, igazság mind a vírus áldozatául esett, és most rengeteg velük az elszámolni valónk. Nem tudom, bíznak-e még bármiben is, de Magyar Péter csak egy esetben bukhat meg: ha az Orbán-kör tagjainak kezén nem kattan a bilincs, vagy ha mégis hat évet kéne várnunk rá. De nem kell majd, amire az egyik garancia, s erről az elmúlt néhány nap vele készült interjúi győztek meg, épp a Vagyonvédelmi Hivatal megválasztott elnöke lesz.

 

2026. szeptember 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A délvidéki magyarság kálváriája

Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >

Tovább

VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait

A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >

Tovább

A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja

A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >

Tovább

„Oh, lélek! Ez a hazám.” (József Attila: Elégia)

Képzelj el Európában egy országot, amelyben, holott ország és népe már a következő évezredben él (lelkileg), >

Tovább

VMP-KÖZLEMÉNY: Szavazz az egyetemisták listájára, a jövőre!

Az előrehozott parlamenti választások egyetemista kampánynyitója számunkra nem pusztán egy szerbiai választási kampány kezdete 2026 szeptember >

Tovább

KISS GYULA – EGY POLITIKAI KARRIER DICSTELEN VÉGE

Kiss Gyula (1972, Újvidék) a VMSZ oszlopos tagja 2004 óta, megélhetési politikus. Harmadik mandátumában képviseli pártját >

Tovább

Pásztor válaszolt, de nem a VMDK-nak: „Soha, semmilyen politikai érdekből nem hajtanám meg a fejem elítélt háborús bűnösök előtt”

Nem csillapodik a vajdasági magyarok közösségi médiában zajló „közleményháborúja”, amióta hétfőn, szeptember 7-én a Vajdasági Magyar >

Tovább

VMDK: A KÉPVISELŐ-TESTÜLET NEM KISS GYULA MAGÁNÜGYE!

A VMDK számára elfogadhatatlan, hogy egy jogerősen háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt elítélt Ratko Mladić >

Tovább

Az általános bizonytalanság szülte kollektív skizofrénia

Az utcákon, a tereken fekete trikós, fekete kapucnis tagbaszakadt férfiak elnáspángolják a tüntetőket, könnyű nekik a >

Tovább

A VMSZ fejet hajtott a Balkán mészárosának tiszteletére?

A párt szerint a vajdasági magyarokat nem képviselheti olyan politika, amely hallgat a jogerősen elítélt háborús >

Tovább

Iskolatáskaosztás propagandával

A Magyar Nemzeti Tanács elnöke és tisztségviselői, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség vezető politikusai évről évre, >

Tovább

VMDK: MIÉRT SZÉGYELLIK A PÁSZTORÉK VUČIĆOT❓

A VMDK Szabadka Helyi Szervezete logikus kérdést tesz fel: vajon a VMSZ távolmaradása annak a jele, >

Tovább