Ma Szeréna, Roxána névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Az egyetem a listákon
A valódi kérdés az, hogyan lehet a Belgrádi Egyetem egyáltalán a világ 600 legjobb egyeteme között. Szerbia valamennyi egyeteme egy rendkívüli tudományos és történelmi teljesítmény. A rezsim támadása és saját egyetemének rugdosása tehát nem azért történik, mert az intézmény az 501–600. helyezett csoportba került a sanghaji listán, hanem azért, mert számos professzora felkerült a Diákok listájára. És valójában ez az, ami igazán szúrja a rezsim szemét. Aleksej Kišjuhas (Danas):
A sanghaji rangsor olyan, mint a bikini: sok mindent megmutat, de semmit sem árul el. Azt pedig a Belgrádi Egyetemnek az adott ranglistán bekövetkezett relatív visszaeséséért a diáktüntetéseket (és a „blokádoló” professzorokat) okolni éppolyan komolytalan és tudatlan dolog, mint amennyire kimondhatatlanul aljas.
Először is: az úgynevezett sanghaji lista (ARWU) egyáltalán nem méri az oktatást és annak minőségét. Ez tény. Vagyis hogy van-e oktatás, vagy nincs, az a sanghaji rangsorolók szerint abszolút semmit sem változtat az egyetem pozícióján. A szerbiai egyetemeken 2025-ben talán nem volt oktatás, de dolgoztak: a kutatások rendben folytak, a professzorok pedig tudományos publikációkat írtak. Ezzel kapcsolatban ez a lista (szinte kizárólag) az egyetemek tudományos-kutatási munkáját, illetve tudományos teljesítményét méri (mivel Nobel-díjasaink nincsenek, egyenek inkább valamit a grillről).
Márpedig éppen az egyetemi munka tudományos oldala került brutális támadás alá – az állam, illetve a hatalom részéről, nem pedig a blokádot folytató diákok részéről.
Nevezetesen: a 2025 márciusában elfogadott hírhedt rendelettel Köztársaságunk kormánya csökkentette az egyetemi professzorok tudományos munkára fordítható, fizetett idejét. A korábbi heti 20 óra oktatás és 20 óra tudományos kutatómunka helyett heti 35 óra oktatást és mindössze öt óra kutatást írtak elő. Milyen tudományos eredményeket várunk attól, aki naponta egy órát foglalkozhat tudománnyal (és azt is csak munkanapokon)?
Természetesen mindezt kizárólag azért tették, hogy az egyetemi oktatókat formálisan („jogilag”) is fizetés nélkül hagyják (vagyis a fizetésük 12,5 százalékára csökkentsék), illetve megfosszák őket a puszta megélhetéshez szükséges pénztől. És ez körülbelül négy hónapon át így is volt.
Ennek ellenére sokan közülünk „zavartalanul” folytattuk tudományos kutatásainkat, amennyire csak lehetett. De a felelősség kérdése ettől még fennmarad. Hogyan a fenébe várhatunk kiváló tudományos-kutatási teljesítményt az egyetemeken, ha az állam a tudományos munkát végző emberek fizetését elképesztő, 87,5 százalékkal vágta vissza? Mellékesen: ezt a rendeletet mindössze egy hónapja, július 30-án törölték el.
És ez még csak a szerb tudomány elleni közvetlen megtorlás volt. A többi a rendszerszintű nemtörődömség és a féktelen elhanyagolás – amelyeknek most lassan kezd megjönni az ára.
Vegyük például a Tudományos Alap IDEJE pályázatát, amelyet már 2024 elején lezártak, ám a benyújtott tudományos projektek értékelése mind a mai napig nem fejeződött be. A tudományos kutatás így is (meg)rekedt, az állam pedig még a saját pályázatán meghirdetett tudományos projektek alapvető finanszírozását sem képes lebonyolítani.
Aztán ott van az úgynevezett SPIRI bevezetése – ez az új könyvelési, illetve kifizetési rendszer –, amely gyakorlatilag megfojtotta az egyetemek pénzügyi autonómiáját. A karok saját számláit gyakorlatilag megszüntették, és elvették tőlük az önálló pénzfelhasználás lehetőségét, ami jelentős következményekkel jár a (nemzetközi) tudományos-kutatási projektekre nézve is.
Mindezt tetézi a tudományos-kutatási eszközökre és egyéb anyagi költségekre fordított botrányosan kevés pénz és beruházás, amelyek nélkül a modern tudományos kutatás szinte lehetetlen. (A tudományról és kutatásról szóló 2019-es törvény megtiltotta az új eszközök intézményi finanszírozását a felsőoktatási intézményekben.)
Egyébként Szerbiában 2024-ben a tudományra fordított teljes kiadás a GDP 0,94 százaléka volt, miközben a közvetlen költségvetési ráfordítás mindössze mintegy 0,40 százalékot tett ki. Ez az Európai Unió átlagának (a GDP 2,24 százaléka) kevesebb mint a fele. Hogyan várhatjuk el akkor, hogy egyenlő („piaci”) versenyben induljunk, vagy versenyezzünk a ranglistán az európai egyetemekkel?
Miközben ebben a globális és bőségesen egyenlőtlen versenyben valójában egészen jól teljesítünk.
Igen, igaz: a Belgrádi Egyetem tavaly a világ legjobb 1000 egyeteme között a 401–500. helyezett csoportban szerepelt, ma pedig az 501–600. helyezett csoportban van. Na és? Kevés ez a mai drágaságban?
Hasonlítsuk csak össze a „régiót”, illetve azokat az országokat, amelyek összehasonlíthatatlanul többet költenek egyetemeikre, hatalmas uniós tudományos alapokra támaszkodhatnak, ráadásul nincsenek soraikban gonosz és elvetemült „blokádolók”.
A Ljubljanai Egyetem és a Zágrábi Egyetem idén szintén visszaesett a sanghaji listán, és – a Belgrádi Egyetem 601–700. helyezésénél – rosszabbul szerepelnek.
Magyarországon ugyanezen a listán két egyetem – a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem – ugyanabban a csoportban szerepel, mint a „mélyrepülésben lévő” Belgrád (501–600. hely). Szlovákiának és Bulgáriának pedig egy-egy egyeteme van a 901–1000. helyezett csoportban: a pozsonyi Comenius Egyetem és a szófiai Szent Kelemen Egyetem.
Lengyelország és Csehország legjobb helyezésű egyetemei – a Varsói Egyetem és a prágai Károly Egyetem – ugyanabban a csoportban találhatók, amelyben tavaly a Belgrádi Egyetem szerepelt (401–500.).
Romániának pedig egyetlen egyeteme sincs a világ legjobb egyetemeinek ezen a listáján, ahogy Albániának, Montenegrónak, Észak-Macedóniának, valamint Bosznia-Hercegovinának sincs.
2018 és 2024 között pedig az Újvidéki Egyetem a 901–1000. helyezett csoportban szerepelt.
És most mondja meg valaki: a társadalmi élet mely területein – ha a felsőoktatást nem számítjuk – teljesít Szerbia ugyanolyan szinten (mint Magyarország), vagy jobban, mint például Szlovénia, Szlovákia, Románia és Horvátország? Tessék, mondják meg! Miben állunk egy szinten Csehországgal és Lengyelországgal? Az átlagfizetésekben? A korrupciós indexben? Talán a környezetvédelemben?
Más szóval: maga az is kész csoda, hogy a Belgrádi Egyetem egyáltalán szerepel a híres sanghaji listán.
Nincsenek Nobel-díjasaink, nincsenek komoly költségvetési és európai tudományos alapok, nincs önálló rendelkezés a tudományos kutatásra szánt pénzek fölött, nincs finanszírozás a nemzetközi, nyílt hozzáférésű tudományos folyóiratokban való publikálásra, nincs támogatás a nemzetközi tudományos konferenciákon való részvételre, vagyis általában véve kevés pénzt fordítunk eszközökre, publikációkra és emberekre – ráadásul hónapokon keresztül még a puszta fizetéseket is megvonták.
Mert még egyszer: ez a hatalom tavaly úgy döntött, hogy az egyetemi oktatókat éppen azért a munkáért nem fizeti meg, amely döntő hatással van a sanghaji toplistán elfoglalt helyezésre.
A Belgrádi Egyetem azért marad viszonylag magasan ezen a ranglistán, elsősorban annak köszönhetően, amit csúnyán úgy neveznek: „humán tőke”.
Vagyis kizárólag azoknak az embereknek köszönhetően, akiknek nevük és arcuk van, és akik mindennek és az egész rendszernek ellenére bátran, elkötelezetten és túlórázva foglalkoznak tudományos munkával az egyetemen.
És ezt a régióval, sőt az egész világgal összehasonlítható szinten teszik, ami óriási teljesítmény.
Kár, hogy a sanghaji lista ezt egyáltalán nem méri és nem ismeri el, mintha a Harvard és a Cambridge ugyanabban a társadalmi-politikai környezetben működne, mint Belgrád és Újvidék.
Ezért rendkívül képmutató csúcsteljesítményt és nemzetközi versenyképességet várni instabil és elégtelen finanszírozás mellett; gyenge közbeszerzésekkel, megszakított pályázatokkal és projektekkel, elavult eszközökkel és hiányos tudományos folyóirat-adatbázisokkal, miközben folyamatos támadások érik az egyetemet és az ott dolgozókat.
Száz ranglista ide vagy oda, egész tanszékeket szüntetnek meg, a rektori hivatalokba rendőrök törnek be, professzorokat pedig politikai és ideológiai okokból bocsátanak el.
Miféle versenyképességről és tudományos kiválóságról kellene itt beszélnünk?
Ez puszta túlélés. Tudomány lélegeztetőgépen.
Az egyetem valószínűleg ennek az államocskának az utolsó olyan intézménye, amely még lélegzik, és még mindig képes tartani a lépést a világgal.
Talán éppen ezért kellene hozzáigazítani a rendszerhez – és ezzel tönkretenni?
A szerbiai egyetemek és tudósok nem a hatalom miatt vannak ott, ahol vannak, hanem a hatalom ellenére.
A rezsim embereinek, akik örvendeznek a Belgrádi Egyetem sanghaji listán bekövetkezett visszaesésén, ezért egyetlen dolgot kellene felajánlani: egy tükröt.
A propagandavihar hevessége, amely emiatt zúdult az egyetemre, éppolyan lenyűgözően értelmetlen, mint amennyire veszélyes.
Természetesen mindez csak a kormánypárti bulvárlapokat és közönségüket szolgálja az egyetem elleni újabb politikai támadásban, hiszen más kifogásuk nincs.
De az arcátlanság különleges fokára van szükség ahhoz, hogy valaki az egyetem relatív visszaeséséről hadováljon egy olyan helyzetben, amikor az egyetemi oktatók tudományos-kutatói alaptevékenységét gyakorlatilag megszüntették.
Amikor a karokat pénzügyileg kivéreztetik, egyeseket pedig módszeresen tönkretesznek, miközben diákjaikat és professzoraikat összeverik.
A valódi kérdés az, hogyan lehet a Belgrádi Egyetem egyáltalán a világ 600 legjobb egyeteme között.
Szerbia valamennyi egyeteme egy rendkívüli tudományos és történelmi teljesítmény.
A rezsim támadása és saját egyetemének rugdosása tehát nem azért történik, mert az intézmény az 501–600. helyezett csoportba került a sanghaji listán, hanem azért, mert számos professzora felkerült a Diákok listájára.
És valójában ez az, ami igazán szúrja a rezsim szemét.
Következő cikk: Délvidéki magyarok lehetnek a „modern” abo-abo nemzedék
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >
„Oh, lélek! Ez a hazám.” (József Attila: Elégia)
Képzelj el Európában egy országot, amelyben, holott ország és népe már a következő évezredben él (lelkileg), >
VMP-KÖZLEMÉNY: Szavazz az egyetemisták listájára, a jövőre!
Az előrehozott parlamenti választások egyetemista kampánynyitója számunkra nem pusztán egy szerbiai választási kampány kezdete 2026 szeptember >
KISS GYULA – EGY POLITIKAI KARRIER DICSTELEN VÉGE
Kiss Gyula (1972, Újvidék) a VMSZ oszlopos tagja 2004 óta, megélhetési politikus. Harmadik mandátumában képviseli pártját >
Pásztor válaszolt, de nem a VMDK-nak: „Soha, semmilyen politikai érdekből nem hajtanám meg a fejem elítélt háborús bűnösök előtt”
Nem csillapodik a vajdasági magyarok közösségi médiában zajló „közleményháborúja”, amióta hétfőn, szeptember 7-én a Vajdasági Magyar >
VMDK: A KÉPVISELŐ-TESTÜLET NEM KISS GYULA MAGÁNÜGYE!
A VMDK számára elfogadhatatlan, hogy egy jogerősen háborús és emberiesség elleni bűncselekmények miatt elítélt Ratko Mladić >
Az általános bizonytalanság szülte kollektív skizofrénia
Az utcákon, a tereken fekete trikós, fekete kapucnis tagbaszakadt férfiak elnáspángolják a tüntetőket, könnyű nekik a >
A VMSZ fejet hajtott a Balkán mészárosának tiszteletére?
A párt szerint a vajdasági magyarokat nem képviselheti olyan politika, amely hallgat a jogerősen elítélt háborús >
Iskolatáskaosztás propagandával
A Magyar Nemzeti Tanács elnöke és tisztségviselői, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség vezető politikusai évről évre, >
VMDK: MIÉRT SZÉGYELLIK A PÁSZTORÉK VUČIĆOT❓
A VMDK Szabadka Helyi Szervezete logikus kérdést tesz fel: vajon a VMSZ távolmaradása annak a jele, >