Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Via Kelebia
Egy csepp vörösbor
Végel László
Vujkovics József kora délután vörösbort rendelt a kávézó kerthelységében. Etelka, a pincérnő meglepetten vette fel a rendelést. Vujkovics úr törzsvendég volt, és ebéd után kapucínert szokott fogyasztani. A napi két deci vörösboráért rendszerint esténként tért be. Talán nincs valami baja, töprengett magában Etelka.
Aggódott az öregért, mert számára a reményt Vujkovics úr jelentette, akinek két fia már vagy tizenöt éve Norvégiában él, és felvették a norvég állampolgárságot is.
Az unokák folyékonyan beszélnek norvégul, de nem tudnak sem szerbül, sem magyarul, sem németül. Így hát úgy hozta a sors, hogy norvég unokáim vannak, morfondírozott Vujkovics a vörösbor kortyolgatása közben.
A pincérnőben megcsillant a remény, és kapott az alkalmon.
– Szeretnék én is norvég állampolgár lenni – jelentette ki határozottan, és megkérte Vujkovics urat, írjon a fiainak, találjanak neki Norvégiában valami munkalehetőséget.
Az öregnek megesett a szíve Etelkán. Telefonált a fiainak, és rájuk parancsolt, hogy szerezzenek a fiatal pincérnőnek munkát és munkaengedélyt. A fiúk a lány dokumentumait kérték.
– Szóval lányom, norvég szeretnél lenni – töprengett, miközben a belső zsebbe csúsztatta a lány dokumentumait.
– Miért ne? – vágta ki, miközben serényen kicserélte az asztalon levő hamutálcát.
Vujkovics végigmustrálta a lányt. Szemre való teremtés; csinos, karcsú és szőke, még norvég menyasszony is lehetne belőle, játszadozott el a gondolattal.
Ettől kezdve Etelka megkülönböztetett figyelmet szentelt az öregúrnak, gyakran felszaladt a lakására, megfőzött, kitakarított neki.
Múltak a hetek, a hónapok, de mindhiába várták a választ.
Rendben lesz, meglátod, teljesül az álmod, és egy szép napon norvég leszel, vigasztalta az öreg, és telefonon megsürgette a gyerekeket.
Végre-valahára felvirradt a várva várt nap. Meghozta a postás a paksamétát, benne Etelka munkaengedélyével.
Vujkovics fájlalta, hogy elmegy a lány, ezért keserűségében ebéd után vörösbort kívánt.
Etelka a söntés mögül figyelte az öreget, aki hozzá sem nyúlt a borospohárhoz, hanem csak a munkaengedélyt forgatta.
Az idősebbik fia vette fel bejárónőnek, meg a gyerek mellé, hogy, mint ahogy írta, az unokát magyarul és szerbül tanítsa. Az ifjabbik Vujkovics is számított Etelkára. Legalább tudnak majd a gyerkőcök a nagyapával társalogni, írta. Az öreg a fejét csóválta. Mi történik ezekkel az ivadékaimmal, töprengett magában. Az ördög nem alszik, dünnyögte. A saját unokáim magyarul meg szerbül fognak tanulni ott a messzi Norvégiában – hitetlenkedett. Vujkovics József ugyanis magyarnak tartotta magát, annak ellenére, hogy az apja a királyi Jugoszláviában csak úgy – egyik napról a másikra – szerb lett. A nagyapja ugyanis jómódú német családból származott, aki Ferenc József idejében két malmot és húsz hold földet birtokolt. 1920 után azonban a szerbek elvették tőle az egyik malmot. A fia dühöngött. Csak azért is szerb lányt vett feleségül, és bejelentette, hogy ezentúl szerbnek vallja magát. A Schaffer nevet Vujkovicsra cserélte fel, és addig pereskedett, amíg visszaszerezte az elkonfiskált malmot. Megérte, mondta elégedetten, és a fiát Józsefnek keresztelte, majd magyar iskolába íratta. Német és szerb után legyen már magyar is a családban, jelentette ki. Szépen gyarapodott a vagyon, de kiütött a második világháború, bejöttek a magyarok, majd kisvártatva kivonultak, aztán beözönlöttek a partizánok. Vujkovics József apja hiába bizonygatta szerbségét, elvették tőle mindkét malmát, aztán még a földet is. Közben megfenyegették, hogy ne járjon a szája, örüljön, hogy német létére épp bőrrel megúszta.
Így maradt meg Vujkovics József magyarnak. A malmok, meg a földtulajdon nélkül kisemmizetten, szerényen éldegélt, szövetkezeti könyvelőként ment nyugdíjba.
Egyik földije azt állította róla, hogy német, a másik, hogy szerb, a harmadik, hogy magyar.
Neki pedig nagyon elege volt, ebből a zűrzavarból.
Boldog volt, hogy a fiai norvégok voltak.
Csak norvégok – és semmi mások.
Most meg, azért akarják alkalmazni Etelkát, hogy magyarra meg szerbre tanítsa a gyerekeket, háborgott.
Újra kezdődik a kalamajka vélekedett gondterhelten. Legszívesebben nem adta volna át a lánynak, a munkaengedélyt, aki élete nagy esélyét várta a lehetőségtől, hogy norvég lehessen.
Előző: Urak és magyarok
Következő: Történet az őzikékről
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >