Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
Végel László
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan válságtermékek. Trump nem afféle önjelölt vezér, hanem az egypólusú világ válságának terméke. Amerika ugyanis 1989 után túl könnyű győzelmet aratott. A szocializmus veresége, regényeimben én gyakran azt írtam: öngyilkossága, tálcán kínálta fel a győzelmet. Az egypólusú világot. Kína gyors felemelkedése és Putyin újabb nagyhatalmi ambíciója veszélybe hozta ezt a győzelmet. Amerika az első, hallom az új jelszót, amiben az egypólusú világ iránti nosztalgiát ismerem fel. Minden recseg és ropog, köztük az Amerika-központú egypólusú világ is. Trump hiába áldozza fel Ukrajnát, az egypólusú világot nem nyeri vissza. A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását. Ki ide kerül, ki oda. Mindeközben Trump alkudozhat Oroszországgal, de Kínát nem zavarhatja el a tárgyalóasztaltól, mint Ukrajnát. Végel László:
2025. március 9., vasárnap.
Sokakat meglepett Fukuyama, a világhírű közgazdász és politológus Financial Timesban megjelent cikke, amelyben Trump győzelmét értelmezi „Donald Trump és a Republikánus Párt kiütéssel felérő győzelme – írja - a múlt heti választáson jelentős változásokat fog elindítani több fontos területen is, beleértve a bevándorlást és az ukrajnai háborút. De a választások eredménye jóval túlmutat ezeken a konkrét kérdéseken. Azt mutatja, hogy az amerikai választók nem kérnek a liberalizmusból”. Ezt éppen a történelem végét jelentő liberális demokrácia győzelmét hirdető filozófus szögezte le. Valójában többé nem Trump személyéről van szó, hanem a koreszmék módosulásáról, ami nem csupán Amerikában érzékelhető, hanem az egész Európában. Még a bácskai emberek hétköznapjaiban is, hiszen nem élhetünk a világtól elszigetelten, a digitális korban és az információs társadalmakban a legkisebb rezdülések is befolyásolják az életünket, a politikai földrengések pedig időnként kiszámíthatatlan fordulatokat, gyakran depresszív zűrzavart eredményeznek. Ha a New-York-i tőzsde meginog, azt megérzi a topolyai háziasszony is. Többé nem élünk üvegbura alatt, jobban ki vagyunk téve a külső hatásoknak, mint bármikor. Így például felmerül a kérdés, hogy mit jelent a nemzeti kisebbség részére a nemzeti szuverenitás eszméjének térhódítása. A tapasztalatok szerint az autokrata vagy a „demokratikus” többségi elven alapuló rendszer felgyorsítja az asszimilációt. A liberális demokrácia pedig a puha, „fájdalommentes” asszimilációt kínálja fel. Puhább, de sikeresebb! Az a kérdés, hogy melyik rossz a rosszabb. Ezért nagy kérdés a liberalizmus és a nemzeti identitás viszonya. Fukuyama egy 2022-ben kiadott művében, a Liberalizmus vesszőfutásában rámutat a liberalizmus gyenge pontjára, arra, hogy nem veszi kellőképpen tudomásul a nemzeti identitás fontosságát. „Miközben a kettő között nincs szükségszerű ellentmondás a nemzeti identitás és a liberális univerzalizmus szükségessége között, mégis létezik egy potenciálisan erős eshetőség, hogy a két elv egymásnak feszül”. Mi okozza ezt a feszültséget? Hogy a saját személyes tapasztalatommal éljek, megemlíteném az 1971-ban írt, a Képes Ifjúságban megjelent cikkemet, amelyben szóvá tettem, a magyar politikai elit elidegenedését és (ez kockázatosabb volt) a rankovićizmussal való elszámolás elmaradását. Tudnivaló, hogy Jugoszláviában Aleksandar Ranković politikája a kisebbségeket gyanúsnak találta és nem csoda, hogy a nacionalizmus előestéjén 1983. augusztus 22-én a temetésén mintegy 100 000 ember gyűlt össze. Tito már halott volt, a nacionalizmus lendületbe lépett. Az 1971-ben írt cikkem a magyar közösségben nem keltett nagyobb visszhangot, a politikai elit mégis durván megbélyegzett. Nem rovom fel ezt a kisebbségi közösségnek, hiszen a magyarok 1971-ben nem érezték magukat nagy veszélyben. A jóléti kompromisszum megnyugtatta a közösséget. Ez nem jelenti azt, hogy nem vállalták a magyar identitást, dehogy, csak arról volt szó, hogy nem volt nagy a veszélyérzetük. A kilencvenes években azonban változás állt be, Milošević politikája komoly veszélyt képviselt. Ennek hatására hirtelen megnövekedett a nemzeti identitás fontossága, és ezzel párhuzamosan beindult nem csupán a Milošević féle autokrata hatalom elleni fellépés, hanem a liberalizmus kárhoztatása is. Ebből levonható a következtetés: a kollektív veszélyérzet táplálja a liberalizmust elutasító eszmék esélyét. Ma pedig világméretű veszélyérzet uralkodik, amely erősebb, mint a hidegháborús veszélyérzet volt. A globalizmus korában a veszélyérzet is globális lett. A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan válságtermékek. Trump nem afféle önjelölt vezér, hanem az egypólusú világ válságának terméke. Amerika ugyanis 1989 után túl könnyű győzelmet aratott. A szocializmus veresége, regényeimben én gyakran azt írtam: öngyilkossága, tálcán kínálta fel a győzelmet. Az egypólusú világot. Kína gyors felemelkedése és Putyin újabb nagyhatalmi ambíciója veszélybe hozta ezt a győzelmet. Amerika az első, hallom az új jelszót, amiben az egypólusú világ iránti nosztalgiát ismerem fel. Minden recseg és ropog, köztük az Amerika-központú egypólusú világ is. Trump hiába áldozza fel Ukrajnát, az egypólusú világot nem nyeri vissza. A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását. Ki ide kerül, ki oda. Mindeközben Trump alkudozhat Oroszországgal, de Kínát nem zavarhatja el a tárgyalóasztaltól, mint Ukrajnát.
Következő cikk: Amerika terrorizált szövetségeseinek be kell keményíteniük
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >