2025. március 13. csütörtök
Ma Krisztián, Ajtony, Egyed, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

Végel László
Végel László
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan válságtermékek. Trump nem afféle önjelölt vezér, hanem az egypólusú világ válságának terméke. Amerika ugyanis 1989 után túl könnyű győzelmet aratott. A szocializmus veresége, regényeimben én gyakran azt írtam: öngyilkossága, tálcán kínálta fel a győzelmet. Az egypólusú világot. Kína gyors felemelkedése és Putyin újabb nagyhatalmi ambíciója veszélybe hozta ezt a győzelmet. Amerika az első, hallom az új jelszót, amiben az egypólusú világ iránti nosztalgiát ismerem fel. Minden recseg és ropog, köztük az Amerika-központú egypólusú világ is. Trump hiába áldozza fel Ukrajnát, az egypólusú világot nem nyeri vissza. A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását. Ki ide kerül, ki oda. Mindeközben Trump alkudozhat Oroszországgal, de Kínát nem zavarhatja el a tárgyalóasztaltól, mint Ukrajnát. Végel László:

2025. március 9., vasárnap. 

Sokakat meglepett Fukuyama, a világhírű közgazdász és politológus Financial Timesban megjelent cikke, amelyben Trump győzelmét értelmezi „Donald Trump és a Republikánus Párt kiütéssel felérő győzelme – írja - a múlt heti választáson jelentős változásokat fog elindítani több fontos területen is, beleértve a bevándorlást és az ukrajnai háborút. De a választások eredménye jóval túlmutat ezeken a konkrét kérdéseken. Azt mutatja, hogy az amerikai választók nem kérnek a liberalizmusból”. Ezt éppen a történelem végét jelentő liberális demokrácia győzelmét hirdető filozófus szögezte le. Valójában többé nem Trump személyéről van szó, hanem a koreszmék módosulásáról, ami nem csupán Amerikában érzékelhető, hanem az egész Európában. Még a bácskai emberek hétköznapjaiban is, hiszen nem élhetünk a világtól elszigetelten, a digitális korban és az információs társadalmakban a legkisebb rezdülések is befolyásolják az életünket, a politikai földrengések pedig időnként kiszámíthatatlan fordulatokat, gyakran depresszív zűrzavart eredményeznek. Ha a New-York-i tőzsde meginog, azt megérzi a topolyai háziasszony is. Többé nem élünk üvegbura alatt, jobban ki vagyunk téve a külső hatásoknak, mint bármikor. Így például felmerül a kérdés, hogy mit jelent a nemzeti kisebbség részére a nemzeti szuverenitás eszméjének térhódítása. A tapasztalatok szerint az autokrata vagy a „demokratikus” többségi elven alapuló rendszer felgyorsítja az asszimilációt. A liberális demokrácia pedig a puha, „fájdalommentes” asszimilációt kínálja fel. Puhább, de sikeresebb! Az a kérdés, hogy melyik rossz a rosszabb.  Ezért nagy kérdés a liberalizmus és a nemzeti identitás viszonya. Fukuyama egy 2022-ben kiadott művében, a Liberalizmus vesszőfutásában rámutat a liberalizmus gyenge pontjára, arra, hogy nem veszi kellőképpen tudomásul a nemzeti identitás fontosságát. „Miközben a kettő között nincs szükségszerű ellentmondás a nemzeti identitás és a liberális univerzalizmus szükségessége között, mégis létezik egy potenciálisan erős eshetőség, hogy a két elv egymásnak feszül”. Mi okozza ezt a feszültséget? Hogy a saját személyes tapasztalatommal éljek, megemlíteném az 1971-ban írt, a Képes Ifjúságban megjelent cikkemet, amelyben szóvá tettem, a magyar politikai elit elidegenedését és (ez kockázatosabb volt) a rankovićizmussal való elszámolás elmaradását. Tudnivaló, hogy Jugoszláviában Aleksandar Ranković politikája a kisebbségeket gyanúsnak találta és nem csoda, hogy a nacionalizmus előestéjén 1983. augusztus 22-én a temetésén mintegy 100 000 ember gyűlt össze. Tito már halott volt, a nacionalizmus lendületbe lépett. Az 1971-ben írt cikkem a magyar közösségben nem keltett nagyobb visszhangot, a politikai elit mégis durván megbélyegzett. Nem rovom fel ezt a kisebbségi közösségnek, hiszen a magyarok 1971-ben nem érezték magukat nagy veszélyben. A jóléti kompromisszum megnyugtatta a közösséget. Ez nem jelenti azt, hogy nem vállalták a magyar identitást, dehogy, csak arról volt szó, hogy nem volt nagy a veszélyérzetük. A kilencvenes években azonban változás állt be, Milošević politikája komoly veszélyt képviselt. Ennek hatására hirtelen megnövekedett a nemzeti identitás fontossága, és ezzel párhuzamosan beindult nem csupán a Milošević féle autokrata hatalom elleni fellépés, hanem a liberalizmus kárhoztatása is. Ebből levonható a következtetés: a kollektív veszélyérzet táplálja a liberalizmust elutasító eszmék esélyét. Ma pedig világméretű veszélyérzet uralkodik, amely erősebb, mint a hidegháborús veszélyérzet volt. A globalizmus korában a veszélyérzet is globális lett. A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan válságtermékek. Trump nem afféle önjelölt vezér, hanem az egypólusú világ válságának terméke. Amerika ugyanis 1989 után túl könnyű győzelmet aratott. A szocializmus veresége, regényeimben én gyakran azt írtam: öngyilkossága, tálcán kínálta fel a győzelmet. Az egypólusú világot. Kína gyors felemelkedése és Putyin újabb nagyhatalmi ambíciója veszélybe hozta ezt a győzelmet. Amerika az első, hallom az új jelszót, amiben az egypólusú világ iránti nosztalgiát ismerem fel. Minden recseg és ropog, köztük az Amerika-központú egypólusú világ is. Trump hiába áldozza fel Ukrajnát, az egypólusú világot nem nyeri vissza. A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását. Ki ide kerül, ki oda. Mindeközben Trump alkudozhat Oroszországgal, de Kínát nem zavarhatja el a tárgyalóasztaltól, mint Ukrajnát.

2025. március 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább

ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”

Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >

Tovább

Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok

Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >

Tovább

Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig

Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >

Tovább

Az MNT alapítású sajtót fel kell szabadítani!

A Magyar Szónak a szakmaiságot, sokszínűséget és pluralizmust mellőző, a tájékoztatási jogot sértő lapszerkesztéséhez (szándékos) politikailag >

Tovább

Egyre jobban aggódok Boszniáért

Mikor robbannak az ellentétek?  Miután a bosznia-hercegovinai bíróság egy év börtönre ítélte, valamint hat évre eltiltotta a >

Tovább

Ki a képmutató?

Az ellenzéki magyar politikus újvidéki megjelenésében Vicsek a VMSZ politikai ellenfelét látja, nem is alaptalanul, aki >

Tovább