Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A hisztéria és a rezignáció között hánykolódunk
Végel László
Romokban heverő értékrendek közepette vajúdik az új világ, amelyről fogalmunk sincs, hogy milyen lesz. Mindeközben azzal az alibivel rukkolunk elő, hogy az értelmiség, az irodalom, a művészet elvesztette régi befolyását. Elvesztette vagy eltékozoltuk? Mindeközben kialakult a sajátos újvidéki provincializmus is. Évekkel ezelőtt Teofil Pančić felhívta a figyelmet arra, hogy bár Isztria nem rendelkezik akkora kompetenciával, mint Vajdaság, mégis de facto az autonómia szelleme sokkal erőteljesebb. Miért? Szerintem azért mert a politika, az autonómia eszméje a kultúrára alapoz. Nálunk viszont fordítva van. Végel László:
2024. június 4., kedd
A Radomir Konstantinović díj átvételekor Latinka Perović laudációjában kitért az Újvidéki napló című kötetemre is, és megjegyezte, hogy a naplójegyzeteimből kirajzolódik Újvidék döbbenetes válsága. A történészek részére tanulságos lesz, tette hozzá. Szerintem a válság nem értelmezhető pártpolitikai érvekkel, tehát a Szerb Haladó Párt minapi győzelmével sem. Ez csupán következmény és nem előzmény. A következmény viszont megkérdőjelezett számos ellenzéki tézist. Újvidéken az ellenzéki pártok nem hirdettek bojkottot, tehát létrejött az összefogás, mégis alulmaradtak. Igaz, a Szerb Haladó Párt médiafölénye továbbra is evidens, de azért Újvidéken minden polgár hozzáférhetett a független sajtóhoz, a többség mégsem szavazott az ellenzékre, ami megkérdőjelezi az ellenzéki pártok a médiumok túlhatalmáról szóló narratíváját. Persze, ennek ismeretében a Szerb Haladó Párt retorikája a veszélyes független sajtóról túlzásnak nevezhető. A független sajtó hatása nem akkora, mint ahogy a kormánypártban vélik. Ez a túlzás legfeljebb erősíti ennek a sajtónak a befolyását. Szerintem a hanyatlást nem az indukálja, hogy a választásokon melyik párt győz. Milošević hatalma idején Újvidék szellemi élete izgalmasabb és gazdagabb volt, mint ma! Szellemi hanyatlásról van szó, amiért nem okolhatjuk a regnáló politikusokat, hanem magunkat, elsősorban a csigaházba bevonuló értelmiséget. Természetesen nem utalok arra, hogy az értelmiség egyik vagy a másik párt szolgálatába szegődjön. Akadnak ilyenek a kormányoldalon, de az ellenzékin is. Nem hibáztatom őket, kiállásuk időnként akár jogos is lehet, de lényegében másodrangú kérdésnek tartom. Az elsőrangú kérdés az, hogy az értelmiség szembesül-e saját korának nagy dilemmáival és ezeket a saját közösségének szellemében fogalmazza meg. Manapság roppant izgalmas, kockázatos és nehezen értelmezhető éveket élünk át. A hisztéria és a rezignáció között hánykolódunk. Romokban heverő értékrendek közepette vajúdik az új világ, amelyről fogalmunk sincs, hogy milyen lesz. Mindeközben azzal az alibivel rukkolunk elő, hogy az értelmiség, az irodalom, a művészet elvesztette régi befolyását. Elvesztette vagy eltékozoltuk? Mindeközben kialakult a sajátos újvidéki provincializmus is. Évekkel ezelőtt Teofil Pančić felhívta a figyelmet arra, hogy bár Isztria nem rendelkezik akkora kompetenciával, mint Vajdaság, mégis de facto az autonómia szelleme sokkal erőteljesebb. Miért? Szerintem azért mert a politika, az autonómia eszméje a kultúrára alapoz. Nálunk viszont fordítva van. A politikai autonómia eszméje egyféle diszkrét kulturális provincializmussal párosul: az autonómia hívei természetesen Belgrádra, vagy ha Belgráddal elégedetlenek, akkor Zágrábra, vagy éppen Budapestre vetik figyelő szemüket. Vagy Moszkvára és New Yorkra, ki-ki a saját politikai hitvallása szellemében. A nyitottság dicséretes, de a saját értékei iránti nyitottság híján könnyen válik sznobizmussá.
Prilikom primanja nagrade Radomir Konstantinović, Latinka Perović se u svojoj laudaciji osvrnula i na moju knjigu Novosadski dnevnik i napomenula da zapanjujuća kriza Novog Sada vidi se iz mojih dnevničkih zapisa. To će biti poučno za istoričare, dodala je. Mislim da se kriza ne može tumačiti partijskim političkim argumentima, pa ni pobedom Srpske napredne stranke pre neki dan. To je samo posljedica, a ne prethodnica. Posljedica je, s druge strane, dovela u pitanje mnoge opozicione teze. U Novom Sadu, opozicione stranke nisu najavile bojkot, pa je savez formiran, ali ipak nisu uspeli. Tačno je da je medijska nadmoć Srpske napredne stranke i dalje evidentna, ali su svi građani Novog Sada imali pristup nezavisnoj štampi, ali većina nije glasala za opoziciju, što dovodi u pitanje narativ opozicionih stranaka o prevlast medija. Naravno, znajući to, retoriku Srpske napredne stranke o opasnoj nezavisnoj štampi može se nazvati preteranjem. Uticaj nezavisne štampe nije toliki kao što veruju vladajući. Ovo preterivanje samo pojačava uticaj ove štampe. Ne mislim da je kriza izazvana time koja stranka pobjeđuje na izborima. Za vreme Miloševićeve vladavine, intelektualni život Novog Sada bio je uzbudljiviji i bogatiji nego danas! To je duhovna kriza, za koju ne možemo kriviti vladajuće političare, već sebe, prvenstveno intelektualce koji su ušli u puževu kuću. Naravno, ne impliciram da inteligencija treba da služi jednoj ili drugoj strani. Takvih ima na strani vlasti, ali i na strani opozicije. Ne krivim ih, njihov stav se ponekad može opravdati, ali u suštini to smatram sporednim pitanjem. Prvenstveno je pitanje da li se inteligencija suočava sa velikim dilemama svog vremena i da li ih formuliše u duhu svoje zajednice. Danas živimo kroz izuzetno uzbudljive, rizične i teške za tumačenje godine. Bacamo se između histerije i rezignacije. Novi svet, za koji nemamo pojma kakav će biti, radi usred vrednosti koje leže u ruševinama. U međuvremenu, dolazimo do alibija da su intelektualci, književnost i umetnost izgubili svoj stari uticaj. Izgubljeni ili potrošeni? U međuvremenu se razvija i specifični novosadski provincijalizam. Teofil Pančić je prije nekoliko godina skrenuo pažnju da iako Istra nema toliku nadležnost kao Vojvodina, de facto duh autonomije je mnogo jači. Zašto? Mislim da je to zato što je politika, ideja autonomije, zasnovana na kulturi. Ovde je, međutim, obrnuto. Ideja političke autonomije povezana je s nekom vrstom diskretnog kulturnog provincijalizma: pristalice autonomije prirodno skreću pažnju na Beograd, ili ako su nezadovoljni Beogradom, onda na Zagreb, ili na Budimpeštu. Ili u Moskvu i Njujork, svaki u duhu svog političkog kredoa. Otvorenost je pohvalna, ali bez otvorenosti prema vlastitim vrednostima lako se može pretvoriti u snobizam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >