2024. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Volt egyszer egy Jugoszlávia

Végel László
Végel László
Volt egyszer egy Jugoszlávia

Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem  a horvátországi és a boszniai  háborúról szól,  arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.” Végel László:

  • 2023. november  29., szerda
  • Ez a nap volt három-négy évtizeddel ezelőtt a köztársaság napja, amelyre csak kevesen emlékeznek, a legtöbben a sírba vitték az emlékeiket. Magyarul a Hitelben 1991. december 12-én, szerbül jóval előbb az újvidéki Stav hetilapban  leírtam a mondatot, amelyet aztán sokszor visszahallottam. Volt egyszer egy Jugoszlávia. Időközben a szerbiai választásokon a szerbiai elnökjelölt Milošević kiérdemelte a választók 65,35 százalékának bizalmát. Pártja a Szerbiai Szocialista Párt 190 képviselőt juttatott be a 250 tagú szerbiai parlamentbe. Így kezdődött;  főlényes kétharmados győzelemmel. Ismerős, nemde?  Ne mondja senki, hogy nem akarta a nép.  Volt egyszer egy Jugoszlávia, írtam, majd így folytattam: „Mintha csak azt mondanám: volt egyszer egy Monarchia”. Manapság kevesen akadnak, akikkel megoszthatom a köztársaság napi emlékeimet, nem maradt más hátra: gyászolom az elhunyt barátaimat. Több mint három évtized múltán arra gondolok, hogy Jugoszlávia valóban úgy tűnt el, mint az Osztrák-Magyar Monarchia. Háborúban. A Monarchiát senki sem kívánja feltámasztani, de emlékétől nem lehet szabadulni. Nyilván azért mert csodálatos európai kultúrát hagyott maga után. Megkockáztatom a feltevést: Jugoszláviát sem kívánja senki feltámasztani, szerencsére az uralkodó hatalmaknak nincs erejük emlékének elhantolására. Ha volt valami értékes az egykor országban, akkor a sokszínű kultúrája volt. Nem a jugonosztalgikus szólal meg bennem  hiszen,  látva a Vukovár felé tartó szerbiai harckocsikat, attól  régen  elbúcsúztam.  Ha ilyen kegyetlen módon kell  „összetartani” Jugoszláviát, akkor jobb ha mielőbb megszűnik - gondoltam. Ettől kezdve úgy találtam, hogy nincs más hátra, mint a szétomlás. A Peremvidéki élet, amelyben megtalálható a Volt egyszer egy Jugoszláviában, még nem látszanak, de sejthetők azok a vérnyomok, amelyek a Wittgenstein szövőszékében kiolvashatók. Valójában a kis esszéfűzér-kötet nem  a horvátországi és a boszniai  háborúról szól,  arról írtak kiváló boszniai és horvátországi íróbarátaim, hanem azokról a civilizációs és szellemi vérnyomokról, amelyek ide vezettek, ahol manapság vagyunk. Annak az időnek a magjáról írtam, amely napjainkban már „kivirágzott”, s mi lassan-lassan rádöbbenünk, hogy a mérgező virágok az egész közép-európai régióban meghonosodtak, egyesek pompásnak nevezik, és hallani sem akarnak arról, hogy mérgezőek, hanem mámorosan lehelik be az egyre inkább terjedő illatokat. Mit is mondjak ezek után? Azt, amit harminc évvel ezelőtt a Volt egyszer egy Jugoszlávia című kiseszében jegyeztem le. „Marad Atlantisz, Ninive és Babilon.”
2023. december 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább

Egyoldalú politikai oktatás

Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >

Tovább

Miféle nyitás?!

Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >

Tovább

A politikai felelősség elkerülésének kísérlete

II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >

Tovább

„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!

“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >

Tovább