Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Razzia-emlékközpont épül Újvidéken”
Az újvidéki „második razzia” magyar áldozatainak még emlékműve sincsen!
Bozóki Antal
Az Újvidéken készülő Razzia-emlékközpont ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. A természetes azonban az lenne, ha ez a központ nem csak az 1942, de az 1944/45 évi razziát is bemutatná. Ha a történelemkönyvekbe bekerülne az is, hogy nem csak a magyarok követtek el „pogromot” a szerbek és a többi nemzet tagjai ellen, de 1944/45-ben „atrocitások” voltak a magyarok ellen is. Ha a kommunista rendszer magyar áldozatainak is lenne méltó emlékműve Újvidéken. Meddig kell még várniuk az újvidéki magyaroknak – a „történelmi csúcson” lévő szerb-magyar/magyar szerb barátság ellenére –, hogy méltóképpen megemlékezhessenek a halottaikról? Hogy legyen egy emlékhely, ahol le lehetne róni az ártatlan áldozatok iránti tiszteletet. Hogy gyakorolhassák a mindenkit megillető kegyeletre és társadalmi igazságtételre való jogot. Másképp a Razzia-emlékközpont nem fogja betölteni a helyes tudatformálásra irányuló szerepét. Bozóki Antal:
„Gonoszság történt ekkor is, meg akkor is. És ezt nem lehet
addig abbahagyni, amíg nem tisztázzuk közös erővel”
Tandori Arnold: Aki akar látni, az lásson
Az 1942. évi újvidéki razzia 81. évfordulója alkalmából, január 23-án, a Razzia áldozatai rakparton lévő Család szoborcsoport előtt tartott gyászszertartást az önkormányzat.
– Bizonyos dátumokon nem csupán történelmi ténysorokról emlékezünk meg, ezek a napok az élet nagy iskolájának tapasztalatait örökítik át ránk és mindazokra, akik utánunk érkeznek. Ezek közé a dátumok közé tartoznak e januári napok is, csendben állunk a hidegben, és borzongva emlékezünk azokra, akik 81 évvel ezelőtt itt életüket vesztették. Soha nem feledkezünk meg róluk. Önkormányzatként teljes erőbefektetéssel belevágunk egy emlékközpont létrehozásának a folyamatába, amely az 1942 januárjában lezajlott pogrom áldozatainak állít majd emléket. Az eljövendő nemzedékeket arra fogjuk megtanítani, hogy a bűncselekmények semmivel sem indokolhatók meg, és soha többé nem szabad megengedni semmi hasonlót!
Felszólítok mindenkit a megszállók vérengzésének egységes elítélésére! Azt szeretném, ha továbbra is ápolnánk egységünket, és ha közösen küzdenénk, legyőznénk mindazt, ami esetleg megoszthat bennünket. Mutassuk meg, hogy az embereket erényeik alapján értékeljük, és nem annak alapján, hogy milyen neműek, vagy hogy melyik valláshoz, nemzethez tartoznak. Városunk a fiatalok városa, a kultúra városa, alapjaiban hordozza az ártatlan szerbek, zsidók, romák és mások vérét. Újvidék mindannyiunk közös háza, együttértésben, szeretettel építjük körül olyan várfalakkal, amelyek megvédenek bennünket a gyűlölettől és az őrülettől. A 81 évvel ezelőtt kivégzettek miatti szomorúságon városunk soha nem fogja túltenni magát – mondta Milan Đurić, Újvidék Szerb Haladó Párti (SNS) polgármestere az emlékezőkhöz intézett beszédében.
„A megemlékezés a Strandon, a fekete Gránitkocka-emlékműnél folytatódott.”
Az Újvidéki Rádió Hangadó szerda című, 2023. február 3-ai műsorából megtudtuk, hogy „az oktatási minisztérium idén jóváhagyta a razziáról szóló tananyag beépítését a történelem tankönyvekbe.”
Újvidék Város Képviselő-testülete 2015. május 29-én nyilatkozatban ítélte el az 1944 őszén és telén a Kátyi erdőben (szerbül Rajina šuma), a jugoszláv kommunista hatalom erőszakszervezetei által kivégzett több száz újvidéki polgár (szerbek, magyarok, bunyevácok) elleni bűntettet. Az áldozatokat megfosztották jogaiktól, bírósági ítélet nélkül végeztek velük.
– Vajdasági magyar történészek és publicisták kutatásai és becslései alapján a jugoszláv katonai közigazgatás hónapjaiban és közvetlenül azt követően Újvidéken több mint ezer magyar nemzetiségű polgárt kínoztak halálra vagy lőttek agyon, nemcsak a Kátyi erdőben, de az egykori dohánygyárban, a folyamőrség laktanyájában és más helyeken. Erőszakos halálukat megelőzően ismereteink szerint legtöbbjük ellen semmilyen bírósági eljárás nem folyt.
Emlékeztetjük a közvéleményt és a városi képviselő-testületet, hogy a kegyeleti jog mindenkit megillett. A bírósági ítélet nélkül kivégzett ártatlan áldozatoknak civilizált országokban emellett az utókor tisztelete is kijár. Ennek ellenére az ártatlan magyar áldozatoknak Újvidéken mindmáig nem épülhetett emlékhely, noha azt a vajdasági magyar pártok mindegyike és az újvidéki magyar civil szervezetek immár 25 esztendeje követelik – olvasható a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) 2015. május 31-ei közleményében.
Újvidéken tehát Razzia-emlékközpont épül, amely „az 1942 januárjában lezajlott pogrom áldozatainak állít majd emléket” és „a razziáról szóló tananyagot is beépítik a történelem tankönyvekbe”.
Nem lehet ez ellen éppen senkinek semmilyen kifogása. A probléma akkor kezdődik, ha tudjuk, hogy az 1944. évi újvidéki „második razzia” magyar áldozatainak – amely során 1944 októberétől a partizánok oly kegyetlenül megtorolták a két és fél évvel korábbi eseményeket, „amelynek részleteit ma is többnyire homály fedi” – nincsen méltó emlékműve.
A tankönyvekbe is bele kellene, hogy kerüljön, hogy 1944/45-ben megtorlást követtek el a magyarok ellen is. Vagy a magyarok elleni animozitás/ellenséges indulat, ingerültség növelése a cél?
A Futaki-úti katonai temető sorsa is rendezetlen. A Makovecz Imre, Magyarország egyik legismertebb építész-tervezője által tervezett emléktorony felépítését – amit az újvidékiek ebben a temetőben képzeltek el, ahol első- és második világháborús magyar katonák is nyugszanak – „nem támogatja a délvidéki magyarság vezetősége sem”.
A tervezett „1944/45 ártatlan áldozatai” nevű vitatott Véemeszes emlékművel – amelynek a felállításáról szóló szerződést 2023. december 28-án felbontotta a város – egyébként sem oldódna meg az újvidéki atrocitások magyar áldozatai emlékművének a kérdése, akiknek a nevei többnyire ismertek.
A Razzia-emlékközponttal kapcsolatosan az a kérdés is felvetődik, hogy nem a magyargyűlölet fokozását szolgálja-e majd, mivel elhallgatja, hogy 1944/45-ben magyarokat is végeztek ki ártatlanul. A többségi nemzet mikor lesz már hajlandó elismerni ezt a tényt?
Hogyan lehet ily módon „ápolni egységünket”?! Vagy ennek az ára, hogy a magyarok feledkezzenek meg az áldozataikról? (Đurić alkalmi beszédében csak „az ártatlan szerbek, zsidók, romák és mások vérét” említette, a magyarokét viszont nem. Hacsak a „mások” alatt nem értette.)
Az Újvidéken készülő Razzia-emlékközpont ellen senkinek semmi kifogása nem lehet. A természetes azonban az lenne, ha ez a központ nem csak az 1942, de az 1944/45 évi razziát is bemutatná. Ha a történelemkönyvekbe bekerülne az is, hogy nem csak a magyarok követtek el „pogromot” a szerbek és a többi nemzet tagjai ellen, de 1944/45-ben „atrocitások” voltak a magyarok ellen is. Ha a kommunista rendszer magyar áldozatainak is lenne méltó emlékműve Újvidéken.
Milan Đurić polgármester szavai – miszerint „Újvidék mindannyiunk közös háza, együttértésben, szeretettel építjük körül olyan várfalakkal, amelyek megvédenek bennünket a gyűlölettől és az őrülettől” –, csak ebben az esetben kaphat(ná)nak igazi értelmet.
Az egypárti (VMSZ-es) Magyar Nemzeti Tanácsnak – amennyiben a közösség ügyeivel is foglalkozni kíván és nem csak a Magyarországról folyósított pénzek elosztásával – ezeket a kérdéseket is sürgősen napirendre kellene tűzni.
A Duna World január televíziós csatorna 29-én tűzte műsorára a 42/44 a Vajdaságban című dokumentumfilmet, a vajdasági származású Lavro Ferenc alkotását, amely „az 1942-es hideg napokat és az 1944-es partizánterrort igyekszik minél alaposabban körüljárni” […], „hiszen a közös múlt együttes felismerése, elismerése és feldolgozása hozhatja el a teljes megbékélést”. Razzia-emlékközpontnak csakis ilyen elképzelésen kellene alapulnia.
Meddig kell még várniuk az újvidéki magyaroknak – a „történelmi csúcson” lévő szerb-magyar/magyar szerb barátság ellenére –, hogy méltóképpen megemlékezhessenek a halottaikról? Hogy legyen egy emlékhely, ahol le lehetne róni az ártatlan áldozatok iránti tiszteletet. Hogy gyakorolhassák a mindenkit megillető kegyeletre és társadalmi igazságtételre való jogot. Másképp a Razzia-emlékközpont nem fogja betölteni a helyes tudatformálásra irányuló szerepét.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >