Ma Jusztin, Jusztina, Auréliusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók ellen lesz fordítható. Ha azonban nem így történne, vagy ez csak hébe-hóba valósulna meg, akkor hiábavaló volt Magyar Péter politikai zsenije, hiába lett ígéretes kormánya, programja, azzal, hogy az igazságtétel iránti elementáris és mindenben jogos társadalmi igény kielégítetlen maradna, a mostani pusztító boldogság elapadna, a bizalom erodálódni kezdene. Akkor pedig vége a százévente talán egyszer adódó lehetőségnek. Bruck András:
Évekkel ezelőtt hallottam. Az MSZP 1994-es váratlan győzelme után az akkor még fiatal Orbánnak nem azzal volt baja, hogy visszajöttek a komcsik, így mondta, hanem hogy ők nyúlhatnak majd le mindent, s párttársai szerint maga a gondolat is ingerültté tette. Vagy így volt, vagy nem, de sajnálatosan bőséges tapasztalataink azt valószínűsítik, hogy már akkor érlelődött benne, ő mihez kezd majd a kormányzati hatalommal, ha egyszer eljut odáig. 2010-től pedig valóban nekiállt gyakorlatba átültetni addigra készre csiszolt teóriáit: létrehozta a világ alighanem valaha volt legkiterjedtebb, de egész biztosan a legsebezhetetlenebb bűnszövetkezeti hálózatát. Bűnügyi helyszínné tette az egész országot, a rendőrkordon sárga szalagjával körbe lehetne keríteni.
Meglepő módon sokan, köztük ismert elemzők Orbánról szólva most mégsem arról beszélnek, hogy bíróság előtt, aztán majd börtönben fejezi-e be dicstelen politikai pályáját, hanem hogy mit kezd majd a Fidesszel, visszatérhet-e még a hatalomba, mi több, három év múlva kihívója lesz-e Ursula von der Leyennek az Európai Bizottság elnöki posztjáért. És a stúdiókban akadnak, akik Lázár Jánost sem annak látják, aminek az ország többsége, közpénzmilliárdossá vált gazembernek. A minap a Partizán két „elemzője” is jövőbeli politikai utakat vázolt fel számára. Íme, másfél évtized rombolása a lelkekben, az ítélőképességben és a leghétköznapibb citoyen morálban.
Hogy lehetséges, hogy ezek az emberek megint nem a mi történetünket mondják? Nem azt, ami velünk történt. A családunkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel. Az országgal s annak jövőjével. Mindamellett szakmai dilettantizmus is, amit csinálnak, amikor politikai halottakba igyekeznek életet lehelni. Pedig mindenkinek elemi érdeke volna észben tartani, hogy nem egy demokrácia demokratikus pártja bukott meg, nem tíz euróval is elszámolni tudó politikusok váltak senkivé, semmivé, hanem többségükben mérhetetlen károkat okozó bűnözők. De még hátravan egy abnormális helyzet. A parlamentben tényleg beülnek majd tisztességes képviselők közé, mintha mi sem történt volna?
Orbán polgárinak nevezte kormányát és elhitette mindenkivel, hogy őket is polgárnak tartja. Így lett az ingatlanhirdetésekben minden második lakás „polgári”, miközben a benne lakók többsége sosem volt az, és Orbán a legkevésbé épp azt akarta, hogy a magyarok öntudatos, önmagukért kiállni képes polgárrá válhassanak. Akkor nem rabolhatták volna ki az országot. Tényleg, mi teszi a polgárt polgárrá? Őszinteség, feddhetetlenség, együttérzés, igazságszeretet, és mindenekelőtt a törvények betartása és a tisztességes adózás, amivel a polgár hozzájárul ahhoz, hogy az állam minél jobb minőségben láthassa el közfeladatait, szolgálhassa állampolgárait.
Balásy Gyula, akinél hegyekben gyűlt az illegális pénz, ilyen polgár lett volna? Rákay Philip, a most magánkívül őrjöngő, eszét vesztett nímand a százmilliós autóival a polgári étoszt testesítette meg? Vagy Bencsik András, aki „pofán verné Magyar Pétert” és szerinte „Magyarország nem érdemelte meg, hogy egy ilyen büdös barom kezébe kerüljön a döntés lehetősége”? Bayer Zsolt pedig most ugyan meghúzta magát, de évtizedeken át ő volt a rezsim elsőszámú verőlegénye, így most ő is tejben-vajban fürdik. Na és a Magyar Nemzet szerkesztőségéből tényleg a magyar nemzet hangja szólt? A bíróság dolga lenne, talán lesz is, hogy ezek a becstelen talpnyalók, együtt a megafonosokkal, a pesti srácokkal, a mandineresekkel többé ne juthassanak nyilvánossághoz a jövő Magyarországán. És Gulyás Gergely is mindannyiunk szeme előtt vált a maffiaállam hiteles arcává, hangjává.
Van egy régi, kínai közmondás, „Ahol megvan a szándék a büntetésre, ott bizonyíték is akad”. Ez átkelt a Nagy Falon, és az elnyomó hatalmak mindegyike használja azok ellen, akiket állampolgárai közül ellenségnek nyilvánított. Magyarország viszont április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók ellen lesz fordítható. Ha azonban nem így történne, vagy ez csak hébe-hóba valósulna meg, akkor hiábavaló volt Magyar Péter politikai zsenije, hiába lett ígéretes kormánya, programja, azzal, hogy az igazságtétel iránti elementáris és mindenben jogos társadalmi igény kielégítetlen maradna, a mostani pusztító boldogság elapadna, a bizalom erodálódni kezdene.
Akkor pedig vége a százévente talán egyszer adódó lehetőségnek. Mert valójában csak most, április 12-én nyílt meg az út az igazi rendszerváltás előtt. 1990. májusában, az első szabad választást követően ugyan létrejöttek az EU-kompatibilis intézmények, a Kádár-korszak kimúlt, lett útlevél, szabad média, de a következő húsz év jobbára a bal- és jobboldal között dúló terméketlen agonizálással telt. Utána meg büntetésként jött a hosszú rémálom, az önkényuralom. Most viszont a baloldal szavazóstól, pártostól kómában, a jobb szétesve, a főemberei pedig remélhetően rács mögé kerülnek: ha létezik nemzet életében „tiszta lap”, akkor ez az állapot itt most az. Holnapután tényleg beleünnepelhetjük magunkat a reményteli, jobb jövőbe.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Politikai tehetetlenség
A VMSZ és az MNT jelenlegi vezetése nem töltötte be a szerepét, az ellenzéki oldal pedig >
Elbagatellizálni, eltussolni, elsikálni
De visszatérve a Palicson megvert magyar fiatalok esetére: még ha valóban igaz is lenne, hogy a >
A szerb hatalom enigmája
Jól tudja mindezt a VMSZ (és médiája) is, amely olyan vehemenciával folytatott propagandát a Fidesz mellett, >
Lázadnak a könyvek
Egyre hangosabban lázadnak a könyvek. Egyre nagyobb számban látnak napvilágot olyan művek, amelyeket Franz Kafka ajánlott. >
Nem lehetünk többé a demokrácia szkeptikus udvari bohócai
A könyv felesleges luxus lett. Mindenki a nemzeti identitás nevében prédikál, tülekednek az alapítványoknál az identitás-iparosok, >
A VMSZ a hatalom kiszolgálója
A VMSZ részvétele az SZHP oldalán a kúlai választásokon Pásztor Bálint és pártja politikai, de erkölcsi >
Nekem sincs magyarázatom a történtekre
Nem tudtam megvigasztalni a fiatalembert, ezért nem maradt más hátra, minthogy jómagamat vigasztaljam azzal, hogy az >
Forsthoffer Ágnes kérjen bocsánatot a vajdasági magyar közösségtől!
Nagyot esett a TISZA tekintélye a vajdasági magyar ellenzékiek szemében, akik támogatást és változást vártak, nem >
A sebek emiatt még fájóbbak
Olvasom a közösségi háló kommentárjait, találkozom ismerősökkel és barátokkal és megdöbbenten tapasztalom, hogy Forsthoffer Ágnes a >
VMDK: Pénz, aktivisták, választások
Felszólítjuk Pál Károlyt, az Agenda Polgárok Egyesületének képviselőjét, valamint dr. Pásztor Bálintot, a Vajdasági Magyar Szövetség >
DINKO GRUHONJIĆ: Mi maradt Vajdaságból?
Ezért a felgyújtott magyar zászló nem csupán egy felgyújtott zászló. A Jelačić-házon megjelent gyűlöletgraffiti nem csupán >
TÁMOGATÁS VAGY TÉKOZLÁS?
Az anyaországi támogatások jelentős része nem autonóm közösségépítést szolgált, hanem politikai függőségi hálózatot épített ki. A >