Ma Endre, Elek, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A jövő cserbenhagyott bennünket
Végel László
A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, de erkölcsileg tisztább volt a helyzet. Tudni lehetet, ki hol áll. Most azonban sok a kaméleon. Ki kényszerből, ki reménytelenségből, ki karrierizmusból. Nehéz különbséget tenni. Mondanivalójához hozzátettem, hogy a kilencvenes évek azért voltak elviselhetőbbek, mert sokkal elevenebben élt bennünk a remény. Abban bíztunk, hogy egyszer mindennek vége szakad. 2000 október 5-e után azonban megtanultuk, hogy reményünk hasztalan volt. Megtanulták ezt az utánunk következő nemzedékek is. Reménykedtünk, de ránk szakadt a múlt. Kritizáltuk Miloševićet és bíztunk a jobb jövőben. Aztán megtapasztaltuk, hogy a jövő cserbenhagyott bennünket, megcsúfolta reményeinket. Végel László:
2023. január 5., csütörtök
Ez a majdnem tavasz kicsalogat Anikót és engem a sétára. Helyet foglaltunk egy teraszon és élveztük a ragyogó napsütést. Sosem gondoltam arra, hogy ennyire élvezni tudom az időjárás ajándékát. Lehet, hogy ez rossz jel, de erre nem akarok gondolni. Üldögélés közben a járdán megpillantjuk régi ismerősünket L-t. Az évek során gyakran találkoztunk vele különböző irodalmi esteken és kulturális rendezvényeken. Helyet foglalt az asztalunknál. Beszélgetés közben bevallja, hogy egyre magányosabbnak érzi magát. Nem panaszkodik, elhunyt férje kórházi főorvos volt, a lánya szintén befejezte az orvosit, ő pedig nyugalmazott középiskolai tanár. Mindene megvan, amire szüksége van, mégis rossz a közérzete. A kilencvenes években sok barátnője volt. Jól megértették egymást, mostanság azonban sajnálatos változást észlel. A fiatalabb barátnők egyre megértőbbek a kormánypolitika iránt. Nem kedvelik, de elfogadják. Főleg azok, akik még munkában vannak. Gyakran faggatja magát, hogyan viselkedne ő, ha munkaviszonyban lenne. Ugyanúgy? Nem tudja eldönteni. Nem mondok ellent. Csehov egyik mondata jár az eszemben. Csak a szűk látókörű emberek képesek haragudni a mindennapi emberekre pusztán azért, mert nem hősök. Elképzelem magam, mit tennék a helyükben. Egy biztos, nem vállalnék semmiféle vezető tisztséget. Ehhez tartottam magam, egész életemben. Sosem voltam főszerkesztő, igazgató, vagy valamilyen főnök. Ebben Szép Ernő követője vagyok, aki miután az osztrák-magyar közös hadsereg tisztjévé avatták, ezt a jelmondatot véste kardja pengéjébe. "Leben und leben lassen!". Itt és most ez azt jelenti, hogy ha nem ránthatok kardot a hatalomra, akkor arra sem rántok kardot, aki nem élvezi a hatalom bizalmát. Van, aki azt mondaná, hogy ez meghátrálás, de elegem van azokból a hősökből, akik másokon követelik a hősiességet, miközben egy karcolás sem éri őket. A nyugalmazott tanárnővel abban is szót értettünk, hogy a kilencvenes évek baljósabbak voltak, mint a maiak, de erkölcsileg tisztább volt a helyzet. Tudni lehetet, ki hol áll. Most azonban sok a kaméleon. Ki kényszerből, ki reménytelenségből, ki karrierizmusból. Nehéz különbséget tenni. Mondanivalójához hozzátettem, hogy a kilencvenes évek azért voltak elviselhetőbbek, mert sokkal elevenebben élt bennünk a remény. Abban bíztunk, hogy egyszer mindennek vége szakad. 2000 október 5-e után azonban megtanultuk, hogy reményünk hasztalan volt. Megtanulták ezt az utánunk következő nemzedékek is. Reménykedtünk, de ránk szakadt a múlt. Kritizáltuk Miloševićet és bíztunk a jobb jövőben. Aztán megtapasztaltuk, hogy a jövő cserbenhagyott bennünket, megcsúfolta reményeinket. Ezek után nehezen csábít el bennünket a remény. Lehet, hogy évtizedek múlva, az autokrata korszak után színre lép egy új nemzedék, amely újra mer reménykedni. Addig azonban néhány évtizedeken át a kaméleon-nemzedékek súlyos teherrel a vállukon gyakorolják a túlélés művészetét. Nekik sincs könnyű dolguk. Arra vannak ítélve, hogy utópia nélkül toporogjanak és remény nélkül élvezzék a szerepkört, amit az uralkodó csúcs gálánsan átenged nekik.
Következő cikk: Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: A párbeszédhez nem elég egy nyilatkozat – hitelesség is kell
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke a Szabadkai Magyar Rádiónak adott nyilatkozatában a vajdasági magyar politikai szereplők >
A neheze csak ezután következik
Most új helyzet állt elő, amelyben mindenkinek meg kell találni a saját helyét. A kormánypártnak is, >
VMDK: A vajdasági magyarság támogatásáról közösen kell gondolkodni
A vajdasági magyarságnak szánt támogatások megőrzése, valamint azok átláthatóbbá, igazságosabbá és hatékonyabbá tétele közös ügy. Minél >
ROSSZ POLITIKAI ÜZENET
A magyar miniszterelnök és a miniszterek nyilatkozatai, illetve közösségi bejegyzései a kormány hivatalos álláspontját fejezik ki, >
Az ismétlődő közelmúlt
Nem tudom, hogy a vajdasági magyarok küldöttségét a vörössapkások biztosították-e, amikor a szocialistákkal és a radikálisokkal >
Pásztor Bálint, Kovács Elvira és társaik nem értik
Pásztor Bálint és Kovács Elvira és társaik túl rég óta megélhetési politikusok, akik belekényelmesedtek a hatalomba. >
Kisebbségi kerekasztalt!
A tennivaló nem egyszerű, nyilván a NER eddigi kedvezményezettjei ragaszkodnak a kiváltságokhoz, a bebetonozott régi gárda >
VMDK: VMSZ nem Szerbiát védi, hanem az SNS hatalmát
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elfogadhatatlannak tartja Kovács Elvira Belgrádban tett kijelentéseit, amelyekben a demokratikus >
HATAN HÉTFELÉ
Mivel a jelenlegi politikai viszonyok érdemi változása a választásokig most már aligha várható, a VMSZ továbbra >
VMDK: Ne vegyék el a polgároktól az önvédelemhez való jogot!
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) a leghatározottabban elítéli a fegyverekről és lőszerekről szóló új törvényjavaslatot, >
SZERBIA SZEMBEN A NEMZETKÖZI JOGGAL
A község 2022-ben 26 228 lakost számlált. A korábbi évtizedekben nyilvántartásba vett 6326 menekült és belső >
A tőke legyőzte a kultúrát
A „talpra állunk – megmaradunk” jelszót pedig baljós elvándorlás váltotta fel. A szélsőjobbos nacionalista Šešelj pártja >