Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Délen a helyzet nem változatlan
Szerbhorváth György
Mindez némi tanulsággal szolgálhat, bár a népszámlálásokat, amióta léteznek, szívesen manipulálják a kormányzatok, hol az etnikai identitásra kérdezve rá, hol a nemzetiségre vagy az anyanyelvre, a „leginkább használt nyelvre”, mikor mire. Szerbiában is most folyik az összeírás, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István pánikszerűen szólítja fel híveit, hogy vallják magyarnak magukat, hiszen ez érinteni fogja a kisebbségi jogokat, s főképpen a nyelvhasználati jogokat. Ennyiben igaza is van, bár személyes élményem, hogy az összeírók – anyagi érdekük okán – összeírnak boldog-boldogtalant, akár ott él életvitelszerűen, akár nem. Én is voltam már katolikus, noha éppen nem vagyok az. Szerbhorváth György:
2020 augusztusának végén Horvátországon át szöktem vissza Magyarországra a home office-ból, a vajdasági Gombos hídjánál közelítettem Eszék felé. Már a határon feltűnt, hogy embert nemigen látni. Dályánál a pici vasútállomás falain még ott voltak a golyónyomok, mindent ellepett a gaz. Alsómiholjác, majd Szlatina és Verőce felé a táj képe rendezettebb volt, megmaradtak az egykori jólét nyomai, de tapintható volt a vidék kihaltsága. Egy kávézót sem találtam, pedig rám fért volna.
Horvátország mégis sikertörténetnek látszik, nevezhetjük demokráciának, hiszen 2000 óta olykor váltják egymást a kormányok, miközben durva korrupciós botrányok miatt még minisztereket is letartóztatnak. A dalmáciai turizmus világszínvonalú, Zágráb pörgő nagyváros, bár közben meg Szlavónia pusztasággá vált. Az iskoláztatásról már korábban is évről évre jöttek a rossz hírek: nemhogy tagozatokat zárnak be, hanem iskolákat, kiváltképpen Vukovár körzetében.
Vukovár városa a brutális szerb ostrom után a kilencvenes évek végén mintha feléledt volna, de a 2021-es horvát népszámlálás arra világított rá, hogy aki tud, menekül. Nem a fegyverek elől, hanem mert egyszerűen az élet, a hangulat lassan elviselhetetlen. A szerbek száma Horvátországban tíz év alatt a harmadára csökkent, a bosnyákoké 23 százalékkal, és a magyaroké is 26 százalékkal (a 2011-es 14 048–ról 10 315-re). Nem untatnám az olvasókat az átlagéletkorral vagy a 65 év felettiek arányával: Horvátország – ahogy Franjo Tuđman eltervezte 1990 tájékán – egynemzetiségű országgá válik. A magyarokkal együtt a szerbek is eltűnnek, főleg a rurális körzetekben helyenként tíz év alatt ötven százalék a csökkenés. Ami a kisebbségi jogok miatt is fontos, mert így Vukovár esetében most a szerbek elesnek attól a joguktól, hogy az utcaneveket cirill betűkkel is jelezzék, és ami fontosabb, a hivatalokban sem használhatják már a nyelvüket. A vukovári horvát nacionalista polgármester pedig ennek nyíltan örül.
Csak hát a horvát populáció is fogy, úgyhogy nem igazán érthető, mi az öröm az ürömben, ha a kisebbségek eltűnését nézzük. A horvát társadalom az egyik leginkább elöregedett Európában (és a világon), tíz és fél év alatt 413 ezer horvát állampolgár tűnt el, a lakosság tíz százaléka, azaz a népességszám négymillió alá csökkent. A fogyás okát részletekbe menően még nem tudjuk, de nagyrészt a kivándorlás az oka, nem csak a természetes népességfogyás. Horvátországból már a hatvanas évek óta számottevő volt a politikai és a gazdasági indokú elvándorlás, az Európai Unióhoz való csatlakozás után pedig jött az újabb hullám. Ez persze a térség összes országára igaz, attól függetlenül, hogy az adott balkáni, avagy kelet-közép-európai ország az EU tagja-e. Az viszont nem igaz, hogy agyelszívás folyna, Szerbia esetében például Mihail Arandarenko közgazdász mutatta ki, hogy ez puszta mítosz: inkább éppen a középiskolai végzettségűek távoznak. Igaz, a diplomások jó része már korábban vette a vándorbotját.
Az ügyeletes nagy horvátokat, a katolikusokat azonban egy másik adat döbbentette meg. A horvát katolikusok száma ugyanis 640 ezerrel csökkent tíz év alatt. Az egyház el sem hiszi, hiszen a horvát államiság lényege a katolicizmus. Annak persze örülnek, hogy a pravoszlávok is eltűnnek, ám ennek egyik oka maga a népszámlálás metodológiája. Két kérdést tettek fel, amivel megkeverték a válaszadókat, az egyik kérdés magára a vallásra vonatkozott, a másik pedig, hogy melyik vallási közösséghez tartozik a kérdezett. Így lett aztán a horvátokból és a szerbekből is egyszerűen keresztény vagy „egyéb keresztény”. Mindenki adott magának egy pofont. Akadnak olyan szerb falvak, ahol tíz éve még az összes lakos pravoszlávnak vallotta magát, most hirtelen nullára csökkent a számuk.
Mindez némi tanulsággal szolgálhat, bár a népszámlálásokat, amióta léteznek, szívesen manipulálják a kormányzatok, hol az etnikai identitásra kérdezve rá, hol a nemzetiségre vagy az anyanyelvre, a „leginkább használt nyelvre”, mikor mire. Szerbiában is most folyik az összeírás, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István pánikszerűen szólítja fel híveit, hogy vallják magyarnak magukat, hiszen ez érinteni fogja a kisebbségi jogokat, s főképpen a nyelvhasználati jogokat. Ennyiben igaza is van, bár személyes élményem, hogy az összeírók – anyagi érdekük okán – összeírnak boldog-boldogtalant, akár ott él életvitelszerűen, akár nem. Én is voltam már katolikus, noha éppen nem vagyok az.
Az etnikai licitálás Bosznia és Hercegovinában is tart. Már arról is vita folyt, hogyan sikerült 3 368 666 választópolgárt összeszedni október 2-ára (2013-ban 3 531 159 állampolgárt írtak össze), hogy megválasszák a BH-elnökség szerb, horvát, bosnyák tagját, a parlamentereket, az ún. Szerb Köztársaság népi szkupstinájának tagjait, az ottani elnököt és alelnököt, valamint a föderáció kantonjainak képviselőit. A helyi demokráciát mi sem jellemzi jobban, hogy mintegy százezer érvénytelen szavazatot találtak, s kérdés, hogy a rengeteg elképzelt lakos szavazataival mi is történhetett. Ugyanakkor az EBESZ szerint nem történt számottevő csalás, minden rendben ment. A vesztesek szavaiból viszont az derült ki, hogy mindenfelé hatalmas szavazatlopás történt.
Az eredmények ugyanakkor még meglepőbbek lettek, az etnonacionalista pártok jókorát buktak, és – nevezzük így – a szocdemek léptek előre mindhárom nemzeti közösségben. A putyinista Milorad Dodik – Orbán Viktor és Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök jó barátja – mégis a boszniai Szerb Köztársaság elnöke lehet, és ő bizonyára a továbbiakban is a Szerbiához fűződő szoros kapcsolatokat kívánja ápolni, bár egyesülés ebből sose lesz. Az optimistább elemzések szerint a háború után huszonhét évvel végre az emberek rájöttek, hogy fontosabb a normális megélhetés, mintsem a nacionalista és a vallásos eszmék.
Hogy a történet még zavarosabb legyen, Christian Schmidt, a nemzetközi közösség főképviselője felhasználta az úgynevezett bonni felhatalmazását – amit tíz évig egyik főbiztos sem –, s a választások után egy órával rendkívüli intézkedéseket hozott, elsősorban a horvátoknak kedvezve. Ők ugyanis kiestek volna a Népek Házából, a kantonok képviselői alkotta felsőházból – és a föderációban másodrangú, a szerb részen pedig harmadrangú polgárok voltak (legalábbis a horvátok szerint). Most azonban a (kényszer)koalíciók, a hatalom részei lehetnek számarányuk ellenére. És attól függetlenül, hogy a bosnyák nemzet atyjának, Ilija Izetbegovićnak a fia, Bakir veszített, a bosnyák–horvát szövetség stabilnak látszik, és már a háborús retorikára sem vevő a szavazók többsége.
Ám Dragan Markovina mostari történész arra a paradoxonra hívja fel a figyelmet, hogy miközben az elnökség új szerb, horvát és bosnyák tagja is szociáldemokratának vallja magát, a kampányban éppen a szociális helyzetről nem esett egy szó sem. Abból sem lehet messzemenő következtetést levonni, hogy a bosnyákok képviselője, Bakir Izetbegović nem jutott be az elnökségbe, mert egyébként a Demokratikus Akció Pártja jól szerepelt. Az egyedüli reményt Christian Schmidt kemény fellépése jelenti, akinek nagyon elege lett már a föderáció hatalmi szerveinek folyamatos blokádjából, vagyis abból, hogy az ország, az állam a legtöbb téren gyakorlatilag nem működik, szétesett – mielőtt egyáltalán működni kezdett volna.
(Élet és Irodalom)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >