2025. március 15. szombat
Ma Kristóf, Kelemen névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Putyin totális háborúja

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan belátásról vele kapcsolatban beszélni ostobaság, gyávaság, sőt arcátlanság egész civilizációnk létérdekei szempontjából. Az, aki visszaretten, vagy opportunista megközelítést javasol Putyinnal szemben – ilyen Orbán és a nyugati baloldal és szélsőjobboldal egy része – az könnyedén átlép a 20. század tanulságain, vagyis segít megismételni az emberiség korábbi tragédiáit. Nem arról van tehát szó, hogy hagyományos, nem-hagyományos vagy nukleáris fegyverekkel fékezzük-e meg Putyint és rendszerét, hanem arról, hogy Putyin máris totális háborút visel ellenünk. Nekünk pedig ennek megfelelően kell felvennünk a kesztyűt vele szemben. Ara-Kovács Attila:

Nagy, néha parttalan vita bontakozott ki arról mostanában, hogyan viselkedjék a Nyugat, ha Oroszország mégis az atomfegyverekhez nyúlna. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben valamelyest is világosan lássunk, mindenekelőtt tisztáznunk kell: orosz részről milyen nukleáris fegyverek jöhetnek számításba.

Tekintettel az eddigi orosz ukrajnai hadászati teljesítményre, elmondható, ha Oroszországnak nem volt eddig elég energiája a kisebb befektetéssel karbantartható és fejleszthető, hagyományos hadászati eszközök gyártására – amilyenek mondjuk a páncélosok és a repülők –, hogyan lehetett volna elég forrás ahhoz, hogy a méregdrága atomarzenált modernizálja, netán belefogjon technológiai fejlesztésekbe. Ukrán forrásból ismeretes: az Oroszországnak a Budapesti Memorandumban (1994) foglaltaknak megfelelően átadott, korábban Ukrajna területén tárolt atomarzenál szavatossági idege 1997-ben lejárt; ezek átvizsgálása és a hadrendből való kivonása azonban nem történt meg, így esetleges bevetésük legalább akkora kockázat Oroszországra nézve, mint az ellenségesnek nyilvánított nyugati célpontokra.

Más, de talán még ennél is fontosabb kérdés, hogy a nukleáris technológiával foglalkozó orosz értelmisági réteg az elmúlt harminc évben lényegében nyugatra vándorolt. Az ő közléseikből az amerikai és szövetséges szolgálatok eléggé részletes valós képet formálhattak arra vonatkozóan, milyen állapotban van az orosz atomarzenál eleve Oroszországban tárolt vagy hadrendbe állított része, hol vannak annak sebezhető pontjai, mire lehet számítani velük kapcsolatban, és mire nem.

Az amerikai sajtóban lehetett legutóbb olvasni arról, hogy komoly vita folyik a Fehér Ház – vagyis a politikai szféra – és a hadvezetés között arról, miként lehet megfékezni a gátlásait végképp levetkőző Vlagyimir Putyint. A Fehér Ház „hagyományos” katonai megoldásokat szorgalmaz, s ez bőszíti mindazokat, akik egy nukleáris támadásra csak nukleáris ellentámadást tartanak kellő válasznak. Ám az Egyesült Államokban – szöges ellentétben Oroszországgal – 1991 után sem áll meg az élet, számos olyan titkos újításról hallani, még ha nem is konkrét formában, melyek nem minősülnek nukleárisnak, ám ettől még – és már rég – nem hagyományosak. A „csillagháborús” terveknek is egy része – még ha kis része is – megvalósult, a Kreml terveire ma már akár az űrből is lehet csapást mérni nem nukleáris eszközökkel.

A február 24-i, Ukrajna elleni támadást az amerikai hírszerzés nagyon pontosan „megjósolta”. Meggondolatlanság lenne azt hinni, hogy egyéb orosz manőverekről ne értesülne a Nyugat kellő időben, és szakpolitikusokkal értekezve, érveikből egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy egy komoly előrejelzést ne követne megelőző, vagy azonnali megtorló, illetve akárcsak semlegesítő beavatkozás.

A nyugati politikai vezetésnek azonban más szempontokat is figyelembe kell vennie. Nevezzük ezeket olyan történelmi felelősségnek, mely a 20. század tapasztalataiból fakad, s amelyet az átlagember manapság gyakorta már figyelmen kívül hagy. Nacionalista ideológiában, területszerzési mániában, felsőbbrendűségi elvakultságban Putyin Oroszországa nagyjából leképezi azokat a kihívásokat, melyeket az első és a második világháború során Németország jelentett Európa számára. A hivatalos orosz politikai elit gondolkodása legjobb esetben száz esztendővel kullog az események, tehát a demokratikus nyugati világ tapasztalatai mögött, s a második világháborúból emlékként, csak saját brutális győzelmeire, s nem azokra a veszteségekre fókuszál, amelyek a világégést övezték. Sztálin Szovjetuniója soha nem gondolt saját népének kényszerű óriási áldozatára, miért gondolt volna azokéra, akikkel szemben fegyvert fogott? A mai Oroszország – a jelek szerint – egyáltalán nem szán figyelmet azokra a csapásokra, melyeket Putyin rendszere 2000 óta az orosz népre mér, miért is gondolna arra, hogy milyen szenvedést okoz ezzel másoknak? Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan belátásról vele kapcsolatban beszélni ostobaság, gyávaság, sőt arcátlanság egész civilizációnk létérdekei szempontjából.

Az, aki visszaretten, vagy opportunista megközelítést javasol Putyinnal szemben – ilyen Orbán és a nyugati baloldal és szélsőjobboldal egy része – az könnyedén átlép a 20. század tanulságain, vagyis segít megismételni az emberiség korábbi tragédiáit.

Nem arról van tehát szó, hogy hagyományos, nem-hagyományos vagy nukleáris fegyverekkel fékezzük-e meg Putyint és rendszerét, hanem arról, hogy Putyin máris totális háborút visel ellenünk. Nekünk pedig ennek megfelelően kell felvennünk a kesztyűt vele szemben.

 

 

 

2022. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább

ÚJVIDÉK: „A DEMOKRÁCIA HALÁLA”

Az újvidéki polgármester (Miloš Vučević bukott kormányfő meghosszabbított keze) antidemokratikus módon való megválasztásával a SZHP és >

Tovább

Remek, nagyon remek fiúk a fogyatkozó magyarok

Szerbiának többé nincs oka aggódni. A vajdasági magyarok lélekszáma 2011 és 2022 között 70 ezerrel csökkent, >

Tovább

Az egyetemisták a jelenlegi „apolitikus” programmal elmentek a falig

Az egyetemisták mindeddig nem foglalkoztak a civilszervezetek elleni hajszával, továbbra is távol tartják magukat a „pártpolitikától” >

Tovább

Az MNT alapítású sajtót fel kell szabadítani!

A Magyar Szónak a szakmaiságot, sokszínűséget és pluralizmust mellőző, a tájékoztatási jogot sértő lapszerkesztéséhez (szándékos) politikailag >

Tovább

Egyre jobban aggódok Boszniáért

Mikor robbannak az ellentétek?  Miután a bosznia-hercegovinai bíróság egy év börtönre ítélte, valamint hat évre eltiltotta a >

Tovább

Ki a képmutató?

Az ellenzéki magyar politikus újvidéki megjelenésében Vicsek a VMSZ politikai ellenfelét látja, nem is alaptalanul, aki >

Tovább