Ma Szervác, Imola, Imelda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Egy országot elveszejteni
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig még inkább azzá vált. De a váratlanul jött, új esélyt is sírba tehetik a rögeszmés defetisták, a nem lesz választást jósolók, az autokrácia ellen nem nyerhetünket hajtogatók, a politikai pluralizmust alkalmatlan időben követelők, az inkvizítor lelkületű moralisták, a kákán is csomót keresők, a kudarc-és bukásfüggők, a lelkük mélyén a saját igazukért, tehát a vereségünkért szurkolók, a 2026-ban majd kizárólag önmagukért, júdáspénzért induló hazafiatlan haszonlesők…
A hétköznapi nyelv sajnálatosan alkalmatlan ezen választói réteg mentális állapotának precíz leírására, de láthatóan foggal-körömmel küzdenek azért, hogy 2026 után is tovább élhessenek ebben a számukra már otthonossá vált gyalázatban. Ez is egy módja egy ország elpusztításának. Bruck András:
Magyarország tönkremenetele, vagy a velünk történtekhez jobban illő megnevezéssel, tönkretétele, tökéletesen kifejezhető két dátummal: 2010 szeptemberében a kormány adómentessé tette az otthoni pálinkafőzést, majd 2025 januárjában hárommillió forintot ígért az ezer lakosnál kisebb falvak kocsmatulajdonosainak. Ezzel lényegében összefoglaltuk a rezsim elmúlt 15 évének teljesítményét.
Az észbontó tempóban formálódó huszonegyedik századból az egymást váltó Orbán-kormányok nagyjában-egészében ezt tudják felmutatni: sok rosszminőségű házipálinkát és a kocsmakultúra feltámasztásának nagyszabású ötletét. De a „milliárdosok privátszigetéről” a minap magángéppel hazaérkezett Orbán Sárának a fényképezőgépek láttán eltakart arca sem kevésbé hiteles összegzése a rezsim másfél évtizedének. Azért legyünk igazságosak, néhány kivétellel jórészt fölösleges és fantáziátlan stadionok is épültek.
Bár a nemzeti legatyásodás témáját a rezsim könyvtárnyivá növesztette, per pillanat nem ez adja a legtöbb okot az aggodalomra. A horizonton mind fenyegetőbben bontakozik ki a nemzeti önrendelkezés elvesztésének réme. Ha vonattal az elvben lehetséges két óra helyett öt óráig tart az út, azon túlteszed magad, mi így élünk. De ugyanaz, akinek az ócska vasutat és a sok egyéb ócskaságot köszönhetjük, most már azon van, hogy újradefiniálja számunkra az elviselhetetlen fogalmát.
A jövő ismeretlen, ezért önmagában is félelmetes. Ösztönösen tudod, hogy a „rossz” valahol, valamilyen formában ott várakozik rád. Halál, betegség, magány, megbetegítő csalódás, veszteség… ez a sor végtelen, de ha folyton a sor valamely elképzelhető tagjára gondolnál, beleőrülnél. Ezért élsz, létezel, látszólag az életed folyásába belenyugodva teszed a dolgod, de a felszín alatt soha nincs teljes nyugalmad. Félsz, szorongsz, de az mégsem mindegy, hogy mitől. Vagy kitől. A félelemkeltés legvisszataszítóbb formája pedig az, amikor saját szülőhazádtól kell félned, attól az embertől, aki a te védelmedre szolgáló államot szétverte és az uralma alá hajtotta. A belső függetlenségünket már elvette, s immár a külsővel is valami hasonlót tervez. És komolyan gondolja.
Létérdekünk, hogy köztünk és Oroszország között ütközőzónaként megmaradjon az önálló cselekvésre képes Ukrajna. Az őt eddig támogató USA érthetetlen pálfordulásával a mi helyzetünk is veszélyesebbé, kiszámíthatatlanabbá vált. Miniszterelnökünk pedig a csütörtöki, brüsszeli vétójával ismét kinyilvánította: abban érdekelt, hogy - Beloruszhoz hasonlóan - Ukrajna is orosz bábállammá váljon, amivel Oroszország lényegében ismét a keleti szomszédunk lenne. Attól kezdve pedig bármi megtörténhet…
A miniszterelnök eszményi forgatókönyve: kint az EU-ból, az oroszok meg karnyújtásnyira. És ha ismét betalálnának jönni – Orbánnak ez volna a béke, az ő lelki békéje – ő biztos nem fogja a Szabad Kossuth Rádióban bemondani, hogy „Csapataink harcban állnak”, miként Nagy Imre tette. És persze a Kossuth Rádió ebben a pillanatban is kizárólag számára szabad.
Így most még nagyobb lett a 2026-os választás tétje. Csak annak sikerében bízhatunk, erre az egy lapra kell feltennünk mindent. Ukrajnát talán még megmentheti Európa - a talán kétszer aláhúzva -, a mi sorsunk viszont egyedül a mi kezünkben van. És ha megint elbukunk, rajtunk nem fog segíteni Európa. Nem tud, és ha tudna, sem akarna. Miért tenne bármit is? Mi nem egy brutális, hódító hadsereggel nézünk szembe, hanem tizenöt éve egy szem emberrel, aki ráadásul most először, köszönhetően a tavaly ilyentájt véletlenszerűen beindult eseményeknek, verhető állapotba került és vesztésre áll.
A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig még inkább azzá vált. De a váratlanul jött, új esélyt is sírba tehetik a rögeszmés defetisták, a nem lesz választást jósolók, az autokrácia ellen nem nyerhetünket hajtogatók, a politikai pluralizmust alkalmatlan időben követelők, az inkvizítor lelkületű moralisták, a kákán is csomót keresők, a kudarc-és bukásfüggők, a lelkük mélyén a saját igazukért, tehát a vereségünkért szurkolók, a 2026-ban majd kizárólag önmagukért, júdáspénzért induló hazafiatlan haszonlesők…
A hétköznapi nyelv sajnálatosan alkalmatlan ezen választói réteg mentális állapotának precíz leírására, de láthatóan foggal-körömmel küzdenek azért, hogy 2026 után is tovább élhessenek ebben a számukra már otthonossá vált gyalázatban. Ez is egy módja egy ország elpusztításának.
Következő cikk: Amerikai csapatok kivonása Németországból Magyarországra? Valószínűleg nem lesz olyan egyszerű
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >
Az ifjú kezek megszentelik a nemzeti zászlót
A parlament megválasztja a házelnököt Forsthoffer Ágnes személyében, aki meghozza az első döntését. Visszakerül a parlament >
A Vajdaságban viszont minden rendben volt és van
A VMSZ nem vett részt a választásokon, tehát nem szenvedett vereséget. A párt és a Magyar >
MI FOLYIK A VAJDASÁGI MAGYAR SAJTÓBAN?
A vajdasági magyar média politikai irányítás alatt áll, a mostani „nyitás” pedig inkább taktikai alkalmazkodás, mint >
KÉRDÉSEK DR. PÁSZTOR BÁLINTHOZ 2.
Mit gondol és érez Ön, amikor nap mint nap a saját vagy a társai fényképével, avagy >
A jövő előttünk, de a múlttal mi lesz?
Magyarország április 12-én abba a történelmi léptékű korszakba lépett, amikor a közmondás végre maguk az elnyomók >
A Vidék filozófiája
Ez az a populizmus, kollektivizmus, nacionalizmus, népiesség, amely nem képes lépést tartani a modernizáció kihívásaival, s >
Kérdések zuhataga egy szép napon:
Tudja-e Pásztor Bálint és a többiek, hogy önmagukon kívül más is van a világon? Ideje ennek az >
VMDK: Elfogadhatatlan a politikai kontroll a vajdasági magyar közmédia felett
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége elfogadhatatlannak tartja a MNT alapítású médiumok ilyen jellegű korlátozását és politikai >
Pásztor megtorpant a damaszkuszi úton
„A Fidesz továbbra is stratégiai partnerünk, a választások után koalícióra lépünk a haladókkal”, jelentette ki Pásztor >
Amikor belép a színre az átállók sáskahada
A milliárdok bizarr menekítéséről Magyar Péter számolt be, szerinte a Fidesz belső körei külföldre mentik a >
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >