Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Nincs egy örök kisebbségi stratégia
Végel László
Vajdaságban 2011-ben még 300 ezer magyarról beszéltek, most már jó, ha 150 ezer van odahaza. Jól mutatja ezt, hogy a gimnáziumokból a tanulók 80-85%-a Magyarországon tanul tovább. Aki Magyarországon tanul tovább, arról feltételezhető, hogy a többségi szakmai nyelvet már nem sajátítja el, itt marad, vagy továbbmegy”. Ez csakis azzal mérsékelhető, hogy az elkövetkező időszakban a támogatáspolitika a humántőkére helyezi a hangsúlyt. Nem az elvándorló humántőkére – amelyre Bárdi is rámutatott – hanem a maradó és a maradásban a többségi társadalomra is ható humán- és kulturális tőkére. Végel László:
2022. július 13., szerda
Kíváncsian olvasom Bárdi Nándor történész, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet tudományos osztályvezetőjének interjúját a körkép.sk honlapon. A szerző több síkon és több dimenzióban mérlegeli a kisebbségi közösségek változó, több tényezőtől függő helyzetét. Végre valaki kimondja, hogy nincs egy örök kisebbségi stratégia! Nagy kár, hogy nem születik több hasonló összetettebb szempontú dolgozat, amelynek köszönve megszabadulunk a kisebbség örök szenvedéstörténeti banalizálásától. Más stratégiára volt szükség az államszocializmusban, megint másra a rendszerváltás hajnalán, amikor egyik napról a másikra alkalmazkodni kellett a vadkapitalista szabadpiaci környezethez, a többpárti parlamenti rendszerhez, az emberi és kisebbségi jogok feltételének megteremtéséhez. Időközben azonban a rendszer megszilárdult, a kelet-közép-európai és a balkáni régióban lejátszódó erőteljes nemzetállam-építés és az autokrata rendszerek térhódítása idején újra át kell gondolni a stratégiát. A tegnapi „univerzalizmus” kezdi érvényét veszteni, nem csupán egyféle hidegháborús bezárkózás veszi kezdetét, hanem egyre nagyobb szerepet kap – főleg represszívet - az etnikai kulturális domináció, az információs monopólium. Félő, hogy ebben a folyamatban a nemzeti kisebbségek mindinkább a perifériára szorulnak. Megfigyelhető, hogy napjainkban a kisebbségi elnyomás és asszimiláció nem annyira politikai síkon zajlik, hiszen a kisebbségi pártvezetők a hatalom részesei, a durva módszerek felpuhulnak, a nemzetállam egyre nagyobb súlyt helyez a kulturális hegemóniára, a kulturális- és tudástőkére. A kisebbség kétféleképpen védekezhet ellene. Az egyik a saját „sziget-kultúra” létrehozása, ami az első pillantásra hatásos, de kérdés, hogy ez sikere lehet-e a mai információs társadalmakban és digitális világokban. Vagy elérkezett egy másik stratégia ideje: az új interaktív stratégia? Képes-e a kisebbség kilépni a defenzív kulturális státusból? Képes-e belépni az offenzív kulturális státusba? Ez azonban felveti a további kérdéssort. Törekedjünk-e a kisebbségi nábobok támogatása mellett a tudástőke birtoklására? Nem lehetetlen, hiszen a kisebbségi értékteremtő réteg egyébként is versenyre van ítélve, egyrészt a saját nemzeti kultúráján belül, másrészt abban az államban, amelyben él. Vállalja-e a versenyt, változtasson-e hagyományos értékrendjén? Bárdi interjúja utal ezekre az árnyalatokra. Mit jelent például, ha a kisebbség kivonul az adott állam kultúrájából és bezárkózik saját nemzeti kultúrájába? „Tehát, ha az egységes magyar nemzetben csak kárpát-medencei magyar ügy van és nincs erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, magyarországi ügy, akkor ebben mindenképp budapesti politika lesz a domináns. Így egyszerre folyik a kisebbségi intézmények anyagi, infrastrukturális támogatása Magyarországról, miközben a magyarságpolitika alárendelődik a budapesti geopolitikai törekvéseknek”, írja Bárdi. Az anyaországi politikusok manapság erre helyezik a hangsúlyt. Milyen következményekkel jár ez? Ma Kárpátaljáról és Vajdaságból – állítja Bárdi - folyamatos exodus zajlik Magyarországra. Vajdaságban 2011-ben még 300 ezer magyarról beszéltek, most már jó, ha 150 ezer van odahaza. Jól mutatja ezt, hogy a gimnáziumokból a tanulók 80-85%-a Magyarországon tanul tovább. Aki Magyarországon tanul tovább, arról feltételezhető, hogy a többségi szakmai nyelvet már nem sajátítja el, itt marad, vagy továbbmegy”. Ez csakis azzal mérsékelhető, hogy az elkövetkező időszakban a támogatáspolitika a humántőkére helyezi a hangsúlyt. Nem az elvándorló humántőkére – amelyre Bárdi is rámutatott – hanem a maradó és a maradásban a többségi társadalomra is ható humán- és kulturális tőkére.
Következő cikk: Egy hónap haladék Orbánnak
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >