Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Ágoston és a nyárspolgári ellenzéki
Végel László
A prózaíró Ágostonnal a Húzd a himnuszt, ne káromkodj című kisregényével találkoztam először. Naplójegyzetem tanúsága szerint a közösség nélkül maradásról szóló kisregény valóságos remekmű, amely a sok divatos regény között titokzatos módon elsikkadt. Nincs rá magyarázat. Tamás Gáspár Miklós telibe talált, amikor a következő megjegyzést tette: „Ágoston Vilmos írónak a viszonylagos ismeretlensége az állambiztonsági szolgálat posztumusz diadala”. Ágoston Vilmost a nyárspolgári ellenzéki szeretné mielőbb kitörülni emlékezetünkből. Végel László:
(...)
Anikó megmutatta Ágoston Vilmos feleségének, Gabriellának a levelét. Ma reggel San Antonioban (Texas) elhunyt Ágoston Vilmos, erdélyi magyar író. Írói pályafutását börtönnel kezdte és a senkiföldjén fejezte be. Kevesen vették tudomásul, hogy a karakteres közéleti imaginációjú írót valójában kitaszították a közéletből. Lehet, hogy éppen azért, mert szigorú volt másokhoz, de főleg saját magához. Méltósága nem engedte, hogy tőkésítse szenvedéstörténetét, pedig a meghurcoltatásban neki aztán bőven volt része. Életrajzát olvasva, kénytelen vagyok elismerni, hogy Ceausescu rendszere tényleg létezett, nem afféle irodalmi kitalálmány. Letartóztatták, kizárták az egyetemről, újságot és folyóiratot szerkesztett, volt patkány- és rovarirtó segédmunkás és vállalati sofőr. 1986-ban áttelepül Magyarországra, ahol újabb kiábrándulás éri. Természetesen ott is elveszti munkahelyét, mert nem volt képes alkalmazkodni. Életének ez a szakasza jól példázza a kelet-közép-európai rendszerváltás szomorú történetét. Nyugdíjaztatása után 2014-ban követi a lányát és a feleségével együtt áttelepül Amerikába. A Texas állambeli San Antonioban sem találja helyét. Örök hontalan maradt. Először Budapesten találkoztunk, gyorsan megértettük egymást, Anikó még írásokat küldött a Respublika című rövid életű újságba, amelynek Ágoston Vilmos volt az egyik szerkesztője. Az újság megszűnt, de mi tartottuk a kapcsolatot. Amerikába kerülve felgyorsult a levélváltásunk. Anikónak és nekem irt több levelében leírja kálváriáját. Amerikában a trumpizmus várta be, szerencsére megérte annak bukását. Amerikában úgy távozott az élők sorából, mint Márai: szellemileg magányosan és elárultan. Utolsó levelét olvasgatom: „Se enni, se inni. Se írni”. A prózaíró Ágostonnal a Húzd a himnuszt, ne káromkodj című kisregényével találkoztam először. Naplójegyzetem tanúsága szerint a közösség nélkül maradásról szóló kisregény valóságos remekmű, amely a sok divatos regény között titokzatos módon elsikkadt. Nincs rá magyarázat. Tamás Gáspár Miklós telibe talált, amikor a következő megjegyzést tette: „Ágoston Vilmos írónak a viszonylagos ismeretlensége az állambiztonsági szolgálat posztumusz diadala”. Ágoston Vilmost a nyárspolgári ellenzéki szeretné mielőbb kitörülni emlékezetünkből. Hogy milyen a nyárspolgári ellenzékiség arra is Tamás Gáspár Miklós adta meg a legjobb választ. „A nyárspolgár gondolatmenete a következő: ha én, aki derék ember vagyok, s utálom a zsarnokságot, nem lázadok s nem keveredem bajba, akkor, hogy jön hozzá ő, hogy bajba keveredjék, mert lázadni mert mégis. Hisz én csak azért nem lázadok, mert lázadni lehetetlen. Ha pedig egyszer lázadni lehetetlen, akkor mit jelentsen az ő lázadása? Gyanús, nagyon gyanús.” Ma is tele vagyunk ilyen nyárspolgári ellenzékiekkel, akik „gyűlölik a zsarnokságot”.
Következő cikk: A szerb és a magyar erős ember
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >